A GKI-is szaktanfolyami képzés 2013-as változásai nekünk nem jelentettek nagy gondot, pl. hogy a szimulátoros gyakorlatokon három órán keresztül egymás munkáját kell figyelniük a hallgatóknak. Ez nálunk korábban is így működött. Mind a szimulátorban, mind a csúszós pályán manőverező autóbuszban egyszerre többen voltak, nézték egymás gyakorlatait.
A kérdés inkább úgy tehető fel, hogy a megszüntetett konzultáció helyett miért nem egy jobban hasznosítható témakört, tantárgyat vezettek be. Én pl. a magam részéről szívesen vettem volna a korábbi szaktanfolyamok tananyagában szereplő, nemzetközi KRESZ ismeretek újbóli bevezetését.
Azt még szomorúbbnak gondolom, hogy az első öt éves ciklus befejezése után, a másodikban is ugyanazt a tananyagot kell ismételnie a tanfolyamon résztvevő kollégáknak. Pedig annak idején 2009-ben, a GKI tanfolyamok bevezetésének évében, pl. a békéscsabai konferencián is elhangzott, hogy a megjelent tankönyveket német szerzők írták, de minden öt éves ciklusban frissítik, más-más ország szakemberei állítják majd össze a tananyagokat. Ezzel szemben, már a második autóbuszvezetői ciklus megkezdése után egy évvel, még mindig ugyanaz a tananyag.
Pedig a nagykategóriás járművezetők kötelező, öt évenkénti képzésével egy olyan lehetőség került a képzést meghatározó hatóság kezébe, amellyel a járművezetők felkészültségének szakmai színvonalát jelentős mértékben tudnák emelni. Ha azonban a tananyagot nem változtatják, ugyanazt kell öt évenként megtanulni, ugyanabból is vizsgázni, csak azt érik el, hogy minden járművezető kívülről fújja a régi anyagot, a vizsgákat pedig tanulás nélkül is fogják teljesíteni.
Meggyőződésem, hogy a GKI-s tananyag és a vizsgaanyag korszerűsítésével, fejlesztésével sokkal jobban lehetne az autóbusz és- tehergépkocsi-vezetők szakmai hozzáértését javítani, jóval piacképesebbé lehetne tenni tudásukat.
Harmath Péter