Az alábbiakban néhány tévhitre, rossz beidegződésre szeretném felhívni a figyelmet, mind az oktatásban mind a vizsgáztatásban vegyük ezeket észre, segítsük a helyes magatartás kialakítását, és persze a balesetek megelőzését.
1.Kerékpárosok áthaladása a járműközlekedésre szolgáló úttesten
a) A kerékpárt toló személy gyalogosnak minősül, tehát az úttesten való áthaladására a gyalogosokat érintő szabályozások vonatkoznak. A kerékpárutakon haladó kerékpárosok a táblával és/vagy fényjelző készülékkel szabályozott csomópontokban, kereszteződésekben tudomásul veszik a közúti jelzéseket és (többé-kevésbé) azok figyelembevételével közlekednek.
b) Gyakran okoz gondot az olyan kerékpáros közlekedési szituáció, amikor az kijelölt gyalogos-átkelőhelyhez kapcsolódik. A kerékpáron ülő, és azt hajtó személy járművezetőnek minősül, tehát a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen csak úgy haladhat át kerékpárjával, ha leszáll a járművéről és áttolja azt. Sajnos ezt a szabályt igen sokan figyelmen kívül hagyják, és elsőbbségük tudatában hajtanak át a gyalogos-átkelőhelyen. Vidéki városban láttam példát, hogy a hatóságok ebben a szituációban szöveges táblákon hívják fel a kerékpárosok figyelmét.a helyes magatartásra. (1.ábra)
c) A 2. ábrán a kijelölt gyalogos-átkelőhely mellett burkolati jellel kijelölve átvezetik a kerékpárutat. Ez esetben útkereszteződésről van szó, annak minden vonzatával együtt, tekintve, hogy a kerékpárút is út. A KRESZ azonban lehetőséget biztosít arra, hogy a védett úttal párhuzamosan haladó kerékpárút elsőbbségét is biztosítsák azok a jelzőtáblák, amelyek a védett útnak is elsőbbséget biztosítanak (2/A. ábra). Ebben az esetben mind a kerékpáros (a jelzőtábla védelmében), mind a gyalogos (a kijelölt gyalogos-átkelőhely által biztosított jogon) elsőbbséggel áthaladhat az alárendelt út úttestjén.
A 2/B. ábra szerinti szituációban eltérő az egymás mellett átvezetett gyalogos és kerékpáros elsőbbségi szabályozása. A gyalogos számára a kijelölt gyalogos-átkelőhely elsőbbséget biztosít a védett úton haladó járművekkel szemben, a kerékpárosok azonban az „Elsőbbségadás kötelező” jelzőtábla előírásainak vannak alárendelve.
Ha a 2. ábra szerinti csomópontban fényjelző készülék irányítja a forgalmat, és ebbe a kerékpárút is be van vonva, akkor értelemszerűen a zöld jelzésre a gyalogos és kerékpáros forgalom egyaránt elsőbbséget élvez, egyéb jelzésnél viszont tiltott az áthaladás. A jelzőlámpa üzemen kívüli időszakában pedig az előzőekben leírtak szerint kell közlekedni.
2. A párhuzamos közlekedésre kialakított útvonalakra bekanyarodás esetében a jobbra bekanyarodó jármű vezetője gyakran találkozik azzal a jelenséggel, hogy a szemből érkező és balra bekanyarodó jármű vele egyidejűleg akar a belső sávba kanyarodni, ezáltal kényszerítve őt a szélső sáv használatára. Ez a balra kanyarodó által tulajdonképpen a jobbra kanyarodó elsőbbségi jogának csorbítása, hiszen a KRESZ nem írja elő, hogy a jobbra kanyarodó járműnek a szélső sávba kell érkeznie (bizonyos esetekben ez nem is teljesíthető), azt viszont igen, hogy elsőbbsége van a balra bekanyarodóval szemben. Azért meg kell jegyezni, hogy a közlekedési kultúra fejlettebb szintjén a jobbra bekanyarodó – látva a szemből haladó járművek balra bekanyarodására rendelkezésre álló igen rövid időtartamokat – önként kanyarodik a szélső sávba.
3. Főként lakótelepi úttestek csatlakozásánál alkalmazott műszak megoldás, hogy kb. 15-25 cm-es magasságban rézsútosan alakítják ki a másik úthoz való csatlakozást, és a csatlakozáshoz nem helyeznek ki elsőbbséget szabályozó jelzőtáblát. Ez a műszaki megoldás egyes járművezetőkben azt a tévhitet alakította ki, hogy itt a kereszteződésben a nem a jobbról jövőnek van elsőbbsége, tehát nem is adnak elsőbbséget a döntött szegéllyel csatlakozó útról érkező járműnek, ha az nekik jobbról érkezik. A KRESZ ilyen elsőbbségi szabályozást nem ismer. Az a körülmény, hogy egy magas hegyről érkező – több 100 m-en lejtős – út csatlakozik, vagy a csatlakozásnál 15-25 cm-es lejtő van kialakítva, egyik esetben sem befolyásolja az elsőbbségi viszonyokat. Azt ugyanis szabályok (kapualj, telek, parkoló, stb.) vagy közúti jelzések szabályozhatják, melyek egyikébe sem sorolható a leírt szituáció.
4. Olyan útkereszteződéseknél, ahol „Kötelező haladási irány” jelzőtábla van kihelyezve „balra”, vagy „egyenes és balra” nyíllal (vagy fényjelző készülékben megjelenő jelzés), gyakran tapasztalható, hogy egyes járművezetők megfordulnak. Ez mindenképpen szabálytalan, hiszen a megfordulás engedélyezésére is van nyíl megoldás, mind a táblák és visszaforduló "előjelző nyíl" útburkolati jel, mind a fényjelző készülékek esetében. Ha ezt nem alakították ki a jelzésen, annak oka van (Pl. az, hogy a megfordulást végző jármű nem tud becsatlakozni a szemközti forgalomba, mert ott más járművek szabad áthaladása történik). Ez a manőver két szabály megsértésével jár, egyrészt a közúti jelzésekkel ellentétes közlekedés, másrészt viszont a mögöttes járművek haladását akadályozza, ami a KRESZ szerint megforduláskor nem megengedett.
5. A fővárosban tapasztalható jelenség az is, hogy az útkereszteződéseknél a járda vonalában az úttesten egyenesen áthaladó gyalogosok – kijelölt gyalogos átkelőhely hiányában is – úgy közlekednek, mintha az úttesten elsőbbségük lenne, sőt még a körültekintést is mellőzik.
Kopiás András