Szőllősi Lajos bácsi a hatvanas, hetvenes évek kresett oktatója, idősebb korában már garázsmester volt az ATI Dankó utcai tangarázsában. Sokat tapasztalt jó homorú, szókimondó ember, ha szükség volt rá beugrott még kisegítő oktatónak, rendszerint az elhagyott, reménytelen sorsú tanulóvezetőket kellett vinnie. Ebben az időben még tartott a tanulóvezetők rohama az ATI-nál, nagyüzemi módon, két műszakban dolgozott itt a több mint százötven oktató. Reggel 6-kor kezdés, kétóránként tanulóváltás, este tízig ment a munka. A tízperces szünetekben óriási forgalom volt a Dankó utcában, különösen a tangarázs szűk bejárata előtt. Lajos bácsinak, a garázsmesternek kellett figyelnie a rendre, fegyelemre is, észre kellett vennie a túl korán beérkező tanulókocsikat, a túl későn elindulókat, így a garázsmester nemcsak az oktatókat, a tanulóvezetőket is jól ismerte.
 |  |
Volt neki írói vénája is, egyszer feljegyezte összegyűlt tapasztalatait, elvitte Dr. Koppány Géza szerkesztőnek, aki ugyan örömmel elolvasta, de később elállt attól, hogy az ATI módszertani Tájékoztatójába is közölje az anyagot. Udvariasan magyarázta, hogy az írás kicsit nyers, még élő, ismerős személyek nevei is előfordulnak benne, esetleg sértődés lehet belőle. Én pedig most a régi, ATI-s archívban, a NEM JELENT MEG! című beporosodott szerkesztőségi dossziéban találtam meg Szőllősi Lajos bácsi kéziratát. Sajnos Ö sincs már, a nevek se bánthatnak már senkit, itt az ideje, hogy az írást közzé tegyük.
„Mostanában gyanús, idegbeteg tanulóvezetők is jönnek ide a Dankó utcába. Hatvan óra alatt sem érik el a normális tanulóvezetők húsz órás tudásszintjét, tanulás közben megtorpan a fejlődésük. Ez után is csak nagyon keveset javulnak, alkalmanként pedig teljesen visszaesnek. A pedálkezelés elsajátítására képtelenek, a forgalomban nem ismerik fel a helyzeteket. Ha az oktató mondja, hogy kinek van előnye, csak akkor képesek helyes cselekvésre, de önállóan nem. Egyeseknek úgy nő az agresszivitásuk, ahogy a forgalom sűrűsége. Hol sértődött, hol fenyegető magatartást tanúsítanak, hivatkoznak magas összeköttetéseikre, de hibájukat nem látják be, eredménytelenségükért mindig valakit okolnak.
R. M. a köpködő hajadon
A harmincas hölgy, akivel a kapuban már sokszor beszélgettem, száz gyakorlati pótóra felett tart, hétszer megbukott, és minden vizsga alkalmával leköpdöste a vizsgabiztosokat. Minden vizsga után ajánlott levelet írt a Közlekedés- és postaügyi miniszter, Dr. Csanádi György elvtársnak, a valótlanságok halmazát zúdítva az ATI Dankó utcai tangarázsára. És a véletlenek közrejátszása csak úgy hozta, hogy sikerült a vizsgája. Mégpedig az Húsvéti Ünnepek előtti szabad szombaton. Forgalommentes utakon autóztak, alig találkoztak egy-két járművel, átment a vizsgán. Az pedig csak engem nem lepett meg, hogy fél évvel később, amikor éppen a Könyves Kálmán körúton oktattam, látom, hogy az Üllői úti lámpánál nagy tömeg gyűlt össze. Közelebb érve észrevettem, hogy az ismerős hajadon rángatta és köpködte azt a szerencsétlen férfit, aki - mint később megtudtam - neki koccant kocsijának. A hölgy mindaddig püfölte a férfit, amíg a sokaságból valaki ki nem szabadította gyöngéd kacsóiból.
K. B. a szomszéd…
Itt a Dankó utcában lakik a férfi, naponta többször is látom, és mint szomszéddal, köszönő viszonyba is vagyunk. Neki az arca 8-9 hónapos időközökben el szokott változni, egyre mogorvábbá válik. Egyszer csak oda jut, hogy képzelt okok miatt késsel zavargatja a szomszédokat, gyermekét és feleségét. Ilyenkor elviszik, három-négy hétig elmegyógyintézetben kezelik, majd „egészségesen” visszaengedik, s kezdődik minden elölről. Ez azonban még semmi! Egy nap megdöbbenéssel veszem észre, hogy szomszédunk ott áll a tangarázs kapujában, a gyakorlati vezetésre váró tanulók között. Szent ég! Feljelenteni nem akartam, először a feleségével beszéltem, aki rögtön kijelentette, hogy most ő hat-nyolc hónapig teljesen egészséges lesz. Magával a szomszéddal is beszéltem, hogy az autóvezetést beteg vagy sérült idegrendszerrel nem szabadna még tanulnia sem. Természetesen nem értem el semmit. A szomszéd háromszor vizsgázott sikertelenül, minden alkalommal komor, elsötétült tekintettel fogadta a bukást. Később teljesen agresszív hangra váltott, mindenért a vizsgabiztosokat okolta, bosszút forralt. Én is elkezdtem félni. Aztán szerencsére, valahogy elmaradt, nem láttam azóta. Ha azonban kijövök a tangarázs kapujába, még mindig figyelem.
H. Géza a golyóstoll-gyáros
Az 56 éves férfi látszólag egészséges, orvoshoz ritkán jár, idegorvoshoz soha. Hatalmas fröccsöntő gépe van, golyóstollakat gyárt. Szorosan összecsukott száját húsz másodpercenként kis rángással kinyitja, majd hirtelen ismét becsukja. Itt a Dankó utcában tanul, és kétszáz órát is felemésztő gyakorlati képzés után többször sikertelenül vizsgázott. Engem azonban, mint kisegítő oktatót mindig dicsér, egy kicsit mégis tartok tőle, mert az előző oktatóit és vizsgabiztosokat kegyetlenül szidja a bukásokért.
Cs. Zs. fiatal hölgy átváltozása
A csinos fiatalasszony egy jóképű, kitűnő oktatónál tanult. Az órákra mindig a férje hozta be saját gépkocsijával. Folyamatosan figyelte felesége sorsát, sokszor még a tanulókocsi útját is kísérte, igaz a hölgynek kicsit gyengébben ment, eleinte nehezen haladt előre. Aztán nagy baj történt. A gondos férj egy tragikus közlekedési baleset halálos áldozata lett. Az özveggyé vált, feketébe öltözött fiatalasszonynak nagyon visszaesett a teljesítménye, pár nap múlva mégis vállalta a vizsgát. Sírógörcsöt kapott, olyannyira, hogy még a ruhát is kezdte letépni magáról. Botrányosan viselkedett még a Dankó utcában is, szidott mindenkit, még engem az ártatlan garázsmestert is hibáztatott. Nagy csalódás volt.
Eltelt azonban két-három hónap, és az özvegy újra megjelent a Dankó utcai tangarázsban. Alig ismertünk rá. Elegáns Opel Rekord gépkocsin jött, az új vőlegénye hozta. Befizetett, alig hat órás gyakorlás után minden rendbe jött a gyakorlati vezetésben, magas pontszámmal levizsgázott. Gratuláltam neki.
B. K. a félrenéző bácsi
Mikor először megjelent vezetési gyakorlatra, oktatók, tanulók nem is hittek a szemüknek. Az 55 éves férfi a fejét időnként jobbra felrántotta. Később oktatójától megtudtam: fejének hátra rántási szög-nagysága a benne lévő feszültséggel vagy a forgalmi megterheléssel arányosan nőtt. Ebből következően a balra kanyarodásnál mindig veszélyhelyzetbe kerültek, de ketten megoldották. A helyzet persze nem mulatságos, inkább szánalmas volt. Azt is tudtuk, hogy a félrenéző bácsi harckocsivezető volt a második világháborúban. Szerencsére ez az az eset is jóra fordult. Oktatóját azóta is nagyra becsülöm, mert a félrenéző bácsi folyamatosan fejlődött, 67 órás gyakorlási idő után sikeres vizsgát tettek.
L. Károly, a bikkfafejű
Rövidebb megszakításokkal, de már két éve hogy ide jár az erős testalkatú,
Most azonban nem beszéltünk sokáig, mert megjött az oktatója.
Még ilyet nem láttam! Az oktató elsápad, majd megremeg. Elidultak a tanulókocsi felé. hogy beszálljanak.
Mindent csak később értettem meg. Az oktató elmondta nekem, hogy ez a tanulóvezető, aki a sikertelen vizsgája után a Pénzes vizsgabiztost akarta megverni, de lefogták. Most ismét befizetett tíz pótórát. Mindig azzal a kikötéssel jön a gyakorlásra, hogy két óra vezetés után öt napig pihen, koncentrál, azután ismét gyakorol két órát. Vizsgázni pedig csak délelőtt hajlandó. A bikkfafejű mozgása rendkívül darabos, pedálkezelése kemény mint a kő, pillanatok alatt lerúgja a pedálgumikat. Persze bakancsba jön vezetni, és annak sarokvasával két óra alatt lyukat tapos a lábszőnyegbe. Sokszor nem ismeri fel a forgalmi helyzetet, de mindig magyarázza, agresszivitásával félelem teli légkört teremt maga körül. Az oktatók rettegnek tőle.