A poénok azonban megfizethetetlenek...
Öt évet eltöltöttem a szakmában (a 2010-es szakoktatói tanfolyamon szereztem a képesítésem), kialakult már bennem egy határozott kép, amiről most írni merészelek. Amikor elkezdtem, az egyik kedves kollégám mondta, valamit jól jegyezzek meg: ebben a szakmában nincs sok pénz, de a poénok megfizethetetlenek.
Én tisztességes autósiskolában, tisztességes megyében, tisztességes kollégákkal dolgozom, autóm és magam sem kímélve, a legjobb tudásom szerint. Mint ahogy még más kollégák is.
Milliószor akadok bele azokba a “felháborodásokba”, hogy a jogosítvány miért kerül ennyibe, amikor a “másiknál” csak “két forint”. És ma sem értem hová vezet az ilyen hirdetés, az egymás alá licitálás?
Fogalmuk sincs a buszmegállóban hirdetést olvasóknak, hogy nekünk milyen kötelezettségeink és költségeink vannak. Ez a hirdetés azt üzeni, hogy a jogosítvány pár forintos mutatvány, “szégyellje magát” aki a reális árat kéri óránként. Ingyen, vagy még annál is olcsóbban. Végül pedig rosszul jár mindenki, az is aki reális áron adná, az is, aki röhejesen reklámoz...
Üzemanyagot fogyasztok, autópálya matricát veszek, adózom, kamarai tagságot fizetek, kötelezőt, gépjárműadót, javítást, amortizációt, telefonálgatok a tanulóimnak. Évente vizsgázom, vasárnap esténként csinálom az elszámolásom, dől a kilométer az autómba. Elnézést, de még a saját óradíjam is elszámolnám, ugyanis nem fekszem az ágyban, hanem dolgozom. Oktatok. Ott vannak még a vezetői engedélyemben a kategóriák ára is, a szakoktatói tanfolyam díja, és persze a középszar autóm vételára.
És persze élni is kell ebből a pénzből, félre tenni, még leírni sem merem...
Hogyan is lehetne mindezt 1500-2000 Ft-ból finanszírozni? Én szerencsére ennél tisztességesebben vagyok megfizetve, de így sem egyszerű a helyzet! Addig semmi gond, amíg hibátlanul megy az autó, de amikor kiesik az ember alól…
Az autók nem arra vannak kitalálva, hogy fél milliót menjek vele napi 8-10 órában harmincszor forduljanak meg Y-ban.... Ennek így ára van! És az nem három forint! Lehet ilyenkor tömködni a lyukakat és cserélgetni az elemeket, de nem megy a végtelenségig. Elő kell venni a pénztárcából egy másik autó, egy másik munkaeszköz árát, pedált kell bele szerelni, le kell vizsgáztatni oktatójárműnek...
Mindenki tisztában van azzal, hogy a kettős tömegű lendkerék csere mennyibe kerül, vagy egy új gumiszett – vagy bármi! Őrült pénzek!
Felismertem én is: ez egy olyan szakma, ahol az autónak minden nap megbízhatónak kell lennie. És persze korszerűnek is. Ez nekem nem mindig jött össze - és ahogy látom a kollégáimnak sem nagyon. Lassan úgyis OT-s rendszámot kap itt mindenki...
Egy autószerelő műhely tarifája, nem is márkaszerviz:
Nem ezzel a konkrét árral van a gond, hanem amennyiért én oktatok. Én pedig tili-toliznom ugyanennyi idő alatt a harmadáért, (aztán a végén én is a szerelőnél fejezem be a napot…).
A közelmúltban vettem oktatásra egy új autót. Most megfogadtam - ha öt év alatt nem fogok annyi pénzt megkeresni, hogy gond nélkül tudjak venni újat, az egészet abbahagyom. Jó döntést hoztam-e az új autóval? Értékelni fogják-e majd a tanulóvezetők, a szülők vagy egyáltalán bárki, hogy korszerű autóval oktatok? Költségeim vannak és félre is kell tennem a jövőbeli új autómra, hogy dolgozni tudjak a jövőben is.
Nem az lenne a minimum minden kollégának, hogy megbízható autóban ülhessen? Lehet-e azzal a jövőképpel dolgozni, hogy pár év múlva megint nem lesz miből új autóba ülni? Ez olyan szakma, ahol a munkaeszköz meghibásodása teljesen lehetetlenné teszi a komplett munkavégzést.
Nem lenne jobb 6-8 órát oktatni azért a pénzért, amit ma 10 óra alatt keresünk meg? Miért kell 10 órát is ülni az autóban? Tudom persze, hogy nem jókedvéből teszi ezt senki sem... Őszintén mondom. Én már “beteg” vagyok, amikor el kell kezdenem a 9-ik órát. Sajnálom a kollégákat, akiknek ezt muszáj minden nap tenni...
“A napi vezetési idő nem haladhatja meg a 9 órát, azonban hetente két alkalommal meghosszabbítható 10 órára.” A tehergépkocsi-vezetőnek is szabályozva van a vezetési ideje. Nem vezethetnek 9 óránál többet, de ők “csak” vezetnek. Nekik nem kell magyarázni egész nap, és ők nem a legnehezebb közlekedési helyzetekbe mennek bele önszántukból, mint ahogyan mi tesszük a tanulóvezetővel...
Miért van az, hogy mindenki érti, mindenki egyetért, vágyik is ennek megoldására, de mégsem tesz senki semmit? Miért az a cél, hogy olcsóbb legyen, amikor a költségek ezzel fordítottan arányosak? Ez a szakma az árakkal hazudik magának! A taxis három kilométer után - miközben a saját autóját rendeltetésszerűen használja - 600 Ft-ot kér tőlem. Nálunk ugyanaz az órabér késő este és a hétvégén is! Sorolhatnám reggelig…
Öt évvel ezelőtt, még a következőt is mondták nekem:
“Nagyon sok örömöm és nagyon sok bánatom is lesz ebben hivatásban”. Ma már sikerült ezt megértenem - kellett hozzá öt év!
És most, amikor elég jól “kisírtam magam” mégis mondom: szép ez a szakma, a poénok is megfizethetetlenek...
Azért jóval tisztábban látok. Tart még ugyan a lendületem, ha azonban nem változnak a dolgok, elhagyom a süllyedő hajót...
Ez körhintának tűnik - hosszú távon fájdalmas véget érhet.
Jó munkát kívánok mindenkinek!
Csaba Zsuzsa - Komárom-Esztergom...