(Válasz Virágh Sándor a korábbi 2017/1-es Tanulóvezetőben ugyanezzel a címmel meglelent cikkére)
Többnyire nem szoktunk a járművezető-képzéssel, sőt az azon belül a cégünkkel kapcsolatosan különböző sajtófelületeken megjelenő írásokra válaszolni, illetve reagálni, de Virágh Sándor személyében egy általam régóta ismert és nagyra becsült szakember szólalt meg. Ezért azt gondolom, hogy célszerű az írásával kapcsolatban bizonyos dolgokat tisztázni.
A „blikkfangos” (és nem blikkflangos) jelzőt talán Virágh Sándor írásának címe is kiérdemli, nemcsak a vizsgakérdések megújulását megelőzően a sajtóban megjelent cikkeké. Annyit mindenesetre már itt nem árt pontosítani, hogy a megújulás nem csak a közlekedési alapismeretek (KRESZ), hanem a vezetéselmélet, a műszaki ismeretek, a szerkezeti és üzemeltetési ismeretek, a munkavédelem, a tűzvédelem, valamint a szállítási ismeretek terén is bekövetkezett.
Dicséretes, hogy a cikk két év távlatából már „indulatmentesen” íródott, bár kissé elgondolkodtató, hogy mi is lehetett korábban az indulat generálója. Talán az, hogy megszűnt a vizsgakérdések bemagolásának lehetősége? Vagy talán az, hogy a hatóság mert változtatni, újítani? Esetleg anyagi, üzleti érdekek sértve érzése? Ehhez csak annyit: a kérdésbank megújítását pályázat előzte meg, melyen a feltételeket kielégítő szakmai műhelyek bármelyike elindulhatott. Az azonban biztos, hogy szakmai kérdésekről – mint ahogy itt is ilyenekről van szó – valóban célszerű indulatmentesen beszélni, beszélgetni.
Azt felesleges időtöltésnek érzem, hogy az egyes közúti jelzőtáblák jelentéstartalmára feltett jelenlegi és múltbéli kérdések különbözőségét vagy hasonlóságát elemezzem, hiszen egy-egy közúti jelzőtábla jelentésére valóban korlátozott változatossággal lehet rákérdezni. Ebben senki ne várjon gyökeres változásokat. Abban viszont elvárható a változás, hogy korszerűbb megjelenítések, újfajta grafikák, valósághoz hasonló képi illusztrációk felhasználásával kerüljenek megfogalmazásra a bemagolhatatlan mennyiségű vizsgakérdések.
A „Megfordulhat-e ezen az útburkolati jelen?” és az „A közelben kijelölt gyalogos-átkelőhely van. Köteles-e gyalogosként itt áthaladni az úttest túloldalára?” kérdések Virágh Sándor részéről megnyilvánuló alternatív értelmezési lehetőségét kétségtelenül szellemesnek tartom, de semmi esetre sem relevánsnak. Való igaz, hogy a magyar nyelv – más nyelvekhez hasonlóan – bizonyos mondatok esetén többféle értelmezést is lehetővé tesz (különösen, ha olvassuk és nem halljuk őket, mert ilyenkor az eltérő hangsúlyozás is okozhat félreértéseket). Ugyanakkor ne felejtsük, hogy ezeknél a kérdéseknél a válaszlehetőségek elolvasása, az esetleges ábrák megtekintése és végül, de nem utolsósorban az életszerűség feltételezése (vagyis, hogy a kérdések a közúti közlekedéssel kapcsolatosak) kellő útbaigazítást nyújtanak ezen kérdések helyes értelmezésében is. Ebből következően nem is kaptunk a tanulók vagy vizsgázók irányából olyan reklamációt, amely ezen kérdések nem megfelelőségére, félreértelmezhetőségére hívta volna fel a figyelmünket.
Ezzel együtt Virágh Sándorral együtt vallom, hogy a tesztkérdések összeállítása igen nehéz műfaj. Nem könnyű megtalálni a tömörség és egyértelműség követelményei közötti összhangot és a túl könnyű, illetve túl nehéz kérdéseket elválasztó nem is olyan széles mezsgyét. Ezért aztán magunk is tudunk szinte minden alkalommal csiszolni a legtöbb kérdésen, melyet újra a kezünkbe veszünk, és ezt természetesen szívesen megtesszük akkor is, ha ennek szükségességére vagy indokoltságára a jobbítás szándékával valaki felhívja a figyelmünket. A jobbítás szándéka nagyon fontos, mert a sértődöttségből, unalomból, téves meggyőződésből vagy fanyalgásból eredő „javaslatok” nem viszik előbbre a szakmát. A szükségesség szerencsére nagyon ritkán fordul elő, noha a kérdések rendkívül nagy száma révén ezen sem lehetne meglepődni. A jobbítást egyébiránt mi is folyamatosan napirenden tartjuk, hiszen nem csak az új vizsgakérdések, hanem a már meglévő vizsgakérések tekintetében sem mulasztjuk el korszerűsítés, pontosítás, szabatosság elve szerinti következetes felülvizsgálatokat.
Az előbbieknél talán érdekesebb az a felvetés, hogy a megújult grafikai adatbázis és megjelenítési rendszer hozott-e lényeges változásokat, vagy bőségesen elegendő lett volna a régi ábrák kiszínezése is. Nos, annyit hadd áruljak el, hogy a 3D grafikai rendszernek számos követelményt kell egyidejűleg kielégítenie és a kérdésekben való megjelenésük véglegesítését több egyeztetés előzte meg. Ilyen követelmények a következők:
· az ábrázolás a lehető legjobban közelítsen a valósághoz (méretarányokat tekintve is!),
· ugyanakkor segítsen a vizsgázónak a lényeges részletek felismerésében (ezért használunk a képeken vegyesen éles és halványított tónusokat),
· tegye lehetővé a gyors változtatásokat, módosításokat,
· legyen alkalmas akár a már meglévő elemek felhasználásával újabb és újabb különböző helyszínek, illetve forgalmi helyzetek generálására (többek között így biztosítható a nagyszámú különböző feladat előállíthatósága),
· végezetül legyen képes mozgóképes feladatok generálására is.
Talán egyetérthetünk abban, hogy ez egy kicsit több, mint a régi képek kiszínezése…
Virágh Sándor cikkének talán a legérdekesebb és legellentmondásosabb része, hogy a közlekedési alapismeretek tantárgy oktatásával szemben támasztott azon követelményből, hogy „a tanulók a tanfolyam elvégzése után minden helyzetben tudják, hogy a közúton milyen kötelezettségeik vannak és ezek alapján helyesen döntsenek a további teendőikről” egyenesen következtet arra, hogy „Tehát bőven elég, ha a hatályos KRESZ-t az oktató, a vizsgabiztos, a közlekedési rendőr, a baleseti felelősséget elbíráló, valamint a kártérítési ügyekben eljáró szakértő, szabálysértési ügyintéző, bíró, ügyvéd jól ismeri és tudja. Ne várjuk ezt el minden kerékpár és gépjárművezetőtől, akik egyébként jó mérnökök, művészek, hentesek, gyári munkások, diákok, háztartásbeliek, stb.” Ezzel a megállapítással szakmailag nem szabad és nem lehet egyetérteni.
Azt senki sem állította, hogy a KRESZ előírásainak szó szerinti tételes ismeretét kell elvárni és számon kérni a járművezető jelöltektől, hiszen ez fölösleges és értelmetlen lenne. De azt elvitatni, hogy a közúton érvényesülő kötelezettségek és a meghozandó döntések alapja a hatályos KRESZ alapos és értelemszerű ismerete, enyhén szólva is veszélyes állítás. A képzésnek és vizsgáztatásnak azt kell felvállalnia tehát, hogy úgy, olyan formában és szükség szerint olyan értelmezésekkel adja át, illetve kérje számon a jogszabályok ismeretét, hogy az emészthető, értelmezhető és a mindennapi életben jól használható legyen. Ebből a szempontból egyes alapfogalmak és definíciók ismertetése vagy éppen annak tisztázása, hogy melyek a közlekedési táblák kihelyezésének alapvető szabályai, esetünkben nem jogszabály-ismereti, hanem igenis alkalmazási relevanciával bírnak. Függetlenül attól, hogy a közlekedő ember kerékpározó mérnök, vagy gépkocsival közlekedő hentes. Amikor közlekednek, akkor ezek ismerete és tudása a legfontosabb. Amikor nem közlekednek, akkor persze legyenek jó mérnökök és hentesek, de ezek az elvárások nem összekeverendőek.
Természetesen, ha úgy vetjük fel a kérdést, hogy érdemes-e elgondolkodnunk azon, hogy más országokhoz hasonlóan a képzésben és vizsgáztatásban növeljük-e a közlekedésbiztonsági és közlekedési kultúrával kapcsolatos elemek súlyát a szabályismerethez képest, akkor ezzel magunk is egyetértünk. Viszont ez csak egy hosszabb folyamat eredményeképpen, az összes érintett szereplő (jogalkotó, közlekedési hatóság, képzőszervek, szakoktatók, vizsgabiztosok, sőt az egész társadalom) együttműködésével valósulhat meg. Egy biztos, hogy a megújult kérdésbank által kínált technikai megoldások (gyors, rugalmas bővítési lehetőségek, mozgóképes feladatok alkalmazhatósága, stb.) ehhez is jelentős mértékben képesek lesznek hozzájárulni.
Az egymástól kölcsönösen elvárható és elvárt szakmai precizitás jegyében annyit hadd jegyezzek még meg, hogy már sok-sok éve nincs „Tanterv és Útmutató”, hanem „Tantervi és vizsgakövetelmények” útján kerültek kiadásra a képzési és vizsgáztatási előírások, elvárások. Ráadásul a „B” kategóriás képzés esetén ezekből sem a 2012-es, hanem a 2016-os kiadású a legújabb, illetve érvényes változat.
Végezetül pedig, ami a többször is, érezhetően ironikus felhanggal említett „anonim szerzői munkaközösséget” illeti: kérdésbankunk és tananyagaink összeállításával és hasznosításával az E-Educatio Információtechnológia Zrt. foglalkozik. Ez egy, a hatályos jogszabályoknak megfelelően bejegyzett és működő magyar cég, magyarországi címmel, telefonszámmal, e-mail címmel és természetesen a mögötte álló belső és külső munkatársakkal. Az, hogy megjelenéseink során nem közlünk hosszú stáblistákat (és ezek valóban nagyon hosszúak lennének, hiszen sok ember közös munkájának eredményéről van szó) nem azonos az anonimitással. Mint ahogy nem anonim módon jegyzem ezt a hozzászólást sem…
Dobrocsi Endre
közlekedés-szakmai igazgató
E-Educatio Információtechnológia Zrt.