Részletek Dallos Judit szakdolgozatából
Az oktatójárműben, az egyik hospitáláson hangzott el: „… a mai fiatalok szinte alkalmatlanok a gépjármű vezetésére. Tízből jó esetben kettővel tudsz normálisan együtt dolgozni, a többi kínszenvedés…”. Innentől fogva nem hagyott nyugodni a kérdés: ez valóban így lenne? A jelenleg felnövő generáció valóban ilyen „selejtes” lenne? Vagy egész egyszerűen csak más? Tudjuk, az oktatók átlagéletkora jóval magasabb a kívánatosnál. Rögtön felmerül a kérdés, hogy nem pusztán egy olyan generációs szakadék húzódik tanuló és oktatója között, amit a bevett tanítási módszerekkel már lehetetlen átugrani? És ha ez így van, érdemes-e a régi módszereket egy az egyben átvenni tőlük? Vagy inkább kritikus szemmel nézve kiszedni belőlük az értékes elemeket (mert persze ilyenek vannak bőven) és azokat új köntösbe csomagolva felhasználni?
Jómagam is látom és érzem, hogy a körülöttem felnövő generáció már egészen más, mint az enyém volt. És ez nem panasz, pusztán megállapítás, észrevétele annak, hogy ezzel a generációval már nem lehet azokkal a módszerekkel együttműködni, amikben én is felnőttem, amelyek között én is tanultam.
A generációkról
A generáció olyan személyek csoportja, akik azon a történelmi időn és téren osztoznak, mely kollektív személyiséget biztosít nekik. A generáció-elmélet két amerikai szerző, William Strauss és Neil Howe nevéhez köthető, akik az utóbbi két évtizedben több könyvet is írtak erről a témáról, de az alapokat az 1991-ben megjelent Generations című könyvükben fektették le. Elméletük szerint a történelem nem más, mint egymást követő generációk története, mely generációkat alapvetően hasonló világlátás és értékend jellemez. Egy ember élete nagyjából nyolcvan év – mondják, - mely alatt négy generációváltás is lezajlik. Napjainkra azonban, főként a technológiai fejlődés hihetetlen ütemének következtében, ezek a váltások sokkal gyorsabban mennek végbe. S habár az elméletet amerikai szakértők dolgozták ki, az amerikai társadalomra alapozva, elméletüket ma már szinte az egész világon alkalmazni tudják. A mai generációk közös jellemzői ugyanis mostanra már nem állnak meg az országok határain. A globalizációnak köszönhetően ugyanazon események, trendek és folyamatok hatnak az ausztrál, az amerikai, sőt még a magyar fiatalokra is. Strauss és Howe elméletére alapozva Baby boom, X, Y és Z generációkról beszélhetünk. Az elmélet a csoportokat élesen elkülöníti egymástól és általános jellemzőket fogalmaz meg velük kapcsolatban. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a való életben nem mindig lehet ilyen egyértelmű határokat húzni az egyes generációk között, hiszen előfordulhatnak átfedések és kivételek egyaránt.
A Baby boom generáció tagjai az 1945-65-ös években, a baby-boom idején születettek, ma már nyugdíjba készülnek. Értéknek tartják a kemény munkát, a lojalitást, a biztonságot, a megbízhatóságot, az önfeláldozást és tisztelik a hierarchiát.
Az X generációba tartozók az 1965-80-as években születtek. Nálunk a Kádár-korszakban voltak gyerekek és a politikai rendszerváltás idején váltak nagykorúvá. Ők voltak a „lázadók”, az ő vezetésükkel és energiájukkal lépett be a társadalom az új világrendbe. Ma pályájuk csúcsán vannak, racionálisak és anyagiasak. Karrieristák és önérvényesítők, ezért kevésbé tisztelik a hierarchiát, mint az előző nemzedék. Értékük a nyitottság, az esélyegyenlőség.
Az Y generáció tagjai az 1980-1995-ös évek szülöttei, akik már egy védett környezetben, sok szülői törődést és odafigyelést kaptak, többet, mint bármelyik korábbi generáció. Magabiztosak és optimisták, fontos számukra a kényelem és az önmegvalósítás. Szeretnek csapatban dolgozni. Nehezen motiválhatóak a munkában. Gyakran a továbbtanulást választják a munkába állás helyett. Fejlett virtuális közösségi kapcsolatrendszert tartanak fenn (Facebook, iWiW, Twitter, stb.), viszont a virtuális térben fejletlen marad érzelmi intelligenciájuk és nem tanulják meg megfelelően kezelni a konfliktusokat, a krízishelyzeteket. Általában érzékenyek, szorongóak, bizonytalanok, stresszesek és mindent megtesznek annak érdekében, hogy nehogy elszakadjanak a többiektől.
A legfrissebb, a Z generáció. Az ezredfordulón, tehát az 1990-es évek végén, vagy az után születettek. Egyes elméletek egészen a mai napig született gyermekeket sorolják a Z generációba, más elméletek meghúzzák a határt a 2005-ös év környékén. Ha a gépjárművezetés oktatása szempontjából tekintjük a korosztályokat, mindenképpen ez a generáció, amelynek tagjaival döntő többségben találkozhatunk a tanfolyamokon, illetve az oktatójárművekben.
Ennek a generációnak a tagjai nagymértékben különböznek az őket megelőzőektől. Ez új típusú nemzedéknek a formálásában nagy szerep jutott a technika rohamos fejlődésének. Tagjai már beleszülettek a digitális technológiák világába, elképzelni sem tudják az életüket a digitális és kommunikációs eszközök nélkül. Szinte még beszélni sem tudnak, amikor már kezelik azokat az eszközöket, melyekkel szüleik legfeljebb csak ismerkednek. Azokat már nem csupán életük kiegészítő eszközeként, hanem annak szerves részeként kezelik. Míg a korábbi generációk életében egyértelmű határ húzódott a valós és az on-line világ között, a Z generáció tagjai számára ez a két világ már összefonódva, egymással szoros kapcsolatban állva létezik. Nem véletlenül alkotta meg Marc Prensky rájuk a „digitális bennszülöttek” kifejezést.
Életüket alapvetően a gyors ritmus határozza meg. Legyen szó akár arról, hogy megszerezzenek valamilyen információt, hogy hozzájussanak egy szolgáltatáshoz, vagy akár arról, hogy meg tudják a barátaik éppen mit reggeliznek. Ebből adódik alapvető türelmetlenségük is: érdeklődésüket vesztik, ha hosszabb, lassabb folyamat vezet a megoldáshoz. Ha viszont nem tetszik nekik valami, azonnal és kompromisszum nélkül váltanak.
E nemzedék tagjainak – fiatal koruk ellenére is – sokkal nagyobbak az elvárásaik, hiszen többet tudnak a világról. Ha jogosítványt szeretnének, nagy valószínűséggel nem pusztán beiratkoznak az első útjukba eső autósiskolába, előtte szétnéznek az interneten, tájékozódnak. Döntésük előtt számos honlapot meglátogatnak, több e-mailt is írnak, melyben érdeklődnek a szolgáltatás minőségéről és legfőképpen annak áráról, valamint arról, hogy mennyi idő alatt juthatnak hozzá az áhított plasztik kártyához. Döntésüket csak ezután hozzák meg.
A Z generáció tagjai a felmérések szerint naponta átlag 5-6 órát interneteznek, de az sem ritka, hogy 10 óránál többet. Leginkább mobiltelefonokat és táblagépeket, illetve laptopokat használnak, elsősorban internetezésre. Természetesen ilyenkor főleg a közösségi oldalakat, a csevegő-programokat, illetve a kép- és videómegosztó oldalakat látogatják. Hajlamosak arra, hogy a videós és fényképes tartalmakat részesítsék előnyben az írott médiumokkal szemben. A klasszikusnak számító sajtótermékek, mint a rádió, a tévé vagy a nyomtatott sajtó fogyasztása legtöbbször csak valamilyen háttérművelet részeként van jelen. Kijelenthető tehát az is, hogy erre a generációra jellemző a „multitasking” térhódítása, a különböző médiaszolgáltatások egyidejű használata. Annak ellenére, hogy több eszközön képesek a feladatok hatékonyabb szervezésére, a figyelem problémáinak megjelenése is jellemző rájuk.
Magam is arra a következtetésre jutottam, hogy már én is egyre távolodom ennek a generációnak az alapvető életvitelétől. Továbbá azt is tisztán látom, ahhoz, hogy választott szakmámban hatékonyabban tudjak együttműködni a hozzám érkező fiatalokkal, érdemes időt és energiát fordítanom arra, hogy mélyebben megismerjem a tanulással kapcsolatos attitűdjüket.
Újfajta igények a tanulás folyamatában.
Sokszor képtelenek vagyunk megérteni, még kevésbé nagyra becsülni vagy értékelni azokat a fejlődési fokokat, amelyeket a digitális bennszülöttek képességeik fejlesztésében megjártak. Ehelyett inkább azon kesergünk, hogy milyen képességekkel nem rendelkeznek.- mondja Ian Juke.
Ők már egy egészen másfajta környezetben nőttek fel, mely számos olyan képességet és készséget alakított ki bennük, amely alkalmatlanná teszi őket arra, hogy az elmúlt évtizedekben alkalmazott oktatási módszerekkel motiválni lehessen őket a tanulásra, a fejlődésre. Az oktatók viszont még az előző generációk normái között nőttek fel, azokat tartják elfogadhatónak és követendőnek. Nehéz helyzet ez, melyben két generáció értékrendje „feszül” egymásnak. Éppen ezért a most iskolapadban ülő fiatalok szempontjából a leglényegesebb kérdés az, hogy a rendszer, a pedagógusok hajlandóak-e az eddigi módszereiken változtatni.
Az oktatás területe jelenleg komoly változásokon megy keresztül. A tanítás alapja ugyanis a diákok olvasási és megértési képessége, feladattűrése. Egy jó ideje azonban már komolyan foglalkoztatja a kutatókat, hogy a Z generáció tagjai hogyan is állnak pl. az olvasással. Az olvasás és a szöveg értelmezése, megértése elmélyült figyelmet és időt igénylő feladat, ami – ahogy azt már korábban említettem – nem feltétlenül vonzó a számukra. Az mindenesetre kijelenthető, hogy a tanulás korábbi metódusa - azaz a memorizálás, lineáris tanulás, egyfókuszú figyelem - mára megváltozott.
Több szempontból nagyon komoly változást állt be a korábban élő tanár-diák viszonyban is. A két fél kapcsolatát leginkább meghatározó tényező a közöttük fennálló generációs szakadék. Míg a Z generáció tagjai, ahogy Prensky megfogalmazta, a digitális világ bennszülöttei, addig tanáraik pusztán bevándorlónak tekinthetőek ebben a világban. Sokszor egymás nyelvezetét sem értik meg. Az okos bevándorlók a sikeres együttműködés érdekében nem siratják a „régi szép időket”, hanem elfogadják a bennszülöttek segítségét azért, hogy minél jobban be tudjanak illeszkedni a digitális kultúrába. Míg a jelenleg a pályán lévő pedagógusok nagy része még abban a korban tanult és kezdett el dolgozni, amikor a tekintélytisztelet és a szokványos alá-fölérendeltségi viszony jellemezte az intézményeket, addig ma már nem kapják meg alanyi jogon az elvárt tiszteletet. A Z generáció tagjai egy olyan online világban nőnek fel, ahol az internet előtt ülve mindenki egyenrangú, éppen ezért nehéz az offline térben kivívni a tiszteletüket. Ezek a tanulók már egy olyan korban nőttek fel, ahol az információ csak néhány kattintásra van tőlük. Ha kíváncsiak valamire, már nem könyveket és lexikonokat, hanem a Google-t hívják segítségül. Éppen ezért oktatóiktól is a hatékony, gyors eredményre vezető módszereket alkalmazását várják el.
Ennek a generációnak a tagjai már nem szeretik a szokványos, egyhangú előadásokat, hiszen egy olyan, vizualitásokon alapuló kultúrában nőttek fel, ahol a képeknek és a videóknak hangsúlyosabb szerep jut, mint a hagyományos, írott formában megjelenő információknak. Számukra már nem érdemes hagyományos, frontális előadást tartani, hiszen ezzel sem felkelteni, sem megtartani nem tudjuk a figyelmüket.
A tananyag, az információk közvetítésének mikéntjében is eltérések szükségesekk a korábbi gyakorlathoz képest. Míg korábban a tanárok feladata a tudás átadása volt, addig ma inkább a tanácsadói, segítő szerep kerül előtérbe. Régen kialakult súlypontok helyeződnek át annak a ténynek a fényében, hogy az információ elérési helyét pontosabban képesek felidézni, mint magát a tartalmat.
Újfajta módszerek az oktatásában
A közlekedési hatóság által kibocsátott Tantervi és vizsgakövetelmény kimondja, hogy az oktatók feladata: „a „B” kategóriás tanfolyamra jelentkezőket olyan járművezetőkké képezni, akik képesek önállóan, biztonságosan, kulturáltan, a szabályokat betartva, a környezetet kímélve közlekedni, és a megszerzett vezetői engedély birtokában járművezetőként szerzett tapasztalataikat felhasználva tovább fejlődni.”
A pszichológus válaszol
A szakirodalom elolvasása nyilvánvalóan rengeteg hasznos információval szolgált számomra a Z generációval kapcsolatosan. A könyvek és on-line anyagok elolvasása mellett azonban szükségesnek éreztem még Valachiné Geréb Zsuzsanna gyermek és ifjúsági klinikai és mentálhigiénés szakpszichológust is megkérdezni, néhány mondatban fejtse ki véleményét a vizsgált kérdésről.
Miben lát, lát-e egyáltalán különbséget a Z generációs fiatalok és a korábbi generációk fiataljai között?
Igen, nyilvánvalóan van különbség. Azt hiszem a mai diákok vizuálisan sokkal leterheltebbek, mint az előző generációk tagjai. Azoknál a gyerekeknél pedig, akiknek nem voltak odafigyelő szülei, korai tanulási zavarokat, idegrendszeri éretlenséget figyelhetünk meg, ami gyakran járhat iránytévesztéssel, a térbeli tájékozódás zavaraival, a megosztott figyelem relatív gyengeségével, lassabb reakcióidővel, a váltott láb használatának ügyetlenségével.
Hogyan lehet segíteni az ilyen problémákkal küzdő fiatalokat az oktatás során?
Sokat segíthetünk nekik valamilyen vizuális mankóval, például megbeszéljük, hogy amelyik kezén az órát, vagy a karkötőt hordja, az a bal keze. Így könnyebben fogja megjegyezni. A motoros minták automatizálását, például a kuplung használatát, a sebességváltás pedig sok-sok, akár otthoni gyakorlással kell beléjük sulykolni. Ebben a szimulációs programok is segítségünkre lehetnek. Viszont ha valakinek nagyon rossz a kéz-láb koordinációja, terelgetni kell őt az automataváltós autók felé. A rossz térbeli tájékozódás esetében szintén adhatunk valamilyen vizuális támpontot a tanulóknak, főleg a parkolások során. Az oktatásban hasznosak lehetnek az úgynevezett imaginációs gyakorlatok, melynek során a tanuló gondolatban végig járja az ismert útvonalakat és ő mondja meg előre, hogy hol vannak a kritikus pontok, ott mire kell figyelni és mit fog csinálni.
A testi tényezők mellett nyilván a lelki adottságok, adott lelki állapot is befolyásolja a tanuló teljesítményét. Véleménye szerint lelki szempontból mi a fontos a mai fiatalok számára?
Nagyon lényeges a pozitív megerősítés! Fontos kiemelni számára azt, amit az órán jól csinált, amiben fejlődést mutatott.
Mit várhat el a tanuló az oktatójától, mint embertől?
Az oktatás maga is egy olyan ember-ember viszony, amelynek megvannak a maga alapvető követelményei, melyeket a tanuló – függetlenül attól, hogy melyik generáció tagja – jogosan várhat el az oktatójától és viszont. Az oktatónak az első találkozáskor mindössze három másodperce van arra, hogy megnyerje tanulóját. Mindössze ennyi idő kell ahhoz, hogy a tanulóban megszülessen az első benyomás. Ebben a néhány másodpercben tanuló és oktatója véleményt alkotnak egymásról a másik megjelenése, öltözködése, stílusa és beszéde alapján. Az első benyomást nagyon nehéz, szinte lehetetlen megváltoztatni, legyen az akár negatív, akár pozitív. A továbbiakban pedig ez fogja megadni a kapcsolat alaphangulatát, nagymértékben befolyásolhatja a közös munka eredményességét. Az oktató már a saját, illetve autójának megjelenésével is sokat elárul önmagáról, a szakmájához való viszonyáról. Azoknál, akik emberekkel foglalkoznak, a külső megjelenés az emberekhez való viszony egyik fontos kifejező eszköze. A rendezett külső azt sugallja a másik számára, hogy fontos nekünk, megtiszteljük őt azzal, hogy megfelelő módon jelenünk meg. Az oktatás folyamatában az oktató beszél, beszél és beszél. Nem mindegy hát, hogy ezt hogyan teszi. Kiváló elméleti és gyakorlati szakemberek veszíthetik el hitelüket tanulóik előtt, amennyiben helytelenül, nem megfelelő stílusban közlik mondandójukat. Éppen ezért volt számomra meglepő a hospitálások alkalmával, hogy egyes gyakorlati oktatók meg sem próbálnak disztingválni: válogatott káromkodásokkal tűzdelik tele mondanivalójukat és gyakran a helyzetbe nem illő, szexista megjegyzésekkel illetik a tanulókat, valamint az adott szituációt. Ezt én több esetben rendkívül zavarónak éreztem, főként az idősebb férfi oktató és a fiatal lány tanulóvezető kapcsolatában. Több oktatótól is megkérdeztem, hogy mi lehet az oka annak, hogy ilyen formában kommunikálnak a tanulójukkal? Egyesek szerint ez a lazaság jele, mások azzal érveltek, hogy így jobban megjegyzik a tanulók, amit mondanak nekik. Bárhogy is van, számomra ez a módszer inkább taszító, az oktató részéről az a tisztelet jele, hogy odafigyel a tanuló igényeire és a tőle telhető módon megpróbál reagálni rájuk. Nyilván ezek a tényezők oda-vissza működnek. Tehát az oktató is jogosan várja el a tanulójától, hogy megadja számára a tiszteletet!
Az elméleti oktatás során felmerülő kérdések
A Z generáció oktatásában még élesebben jelentkeznek az időkorlátok, a tanulók türelmetlensége által meghatározott feszített tempó miatt. Csak hetek, hónapok állnak a rendelkezésre ahhoz, hogy megnyerjük és fenntartsuk a fiatalok érdeklődését és elismerését. Ez pedig egyáltalán nem tűnik könnyű feladatnak. Még be sem iratkoztak az elméleti tanfolyamra, a mai fiatalok már a korábbiaktól eltérő módon állnak neki a jogosítvány kérdésének. Gondolkodás nélkül az internetet hívják segítségül, ha valami információra van szükségük. Nincs ez másként az autósiskola, vagy az oktató keresésekor sem. Csak beütik a Google-ba a megfelelő keresőszavakat és máris válogathatnak a rengeteg ajánlat közül. A korábbiaktól eltérően – tisztelet a kivételnek – eszükbe sem jut, hogy körbe kérdezzék a baráti társaságukat, hogy kinél tanultak, hol, mit tapasztaltak. Érdekes tény ezzel kapcsolatosan az is, hogy az interneten, a fórumokon olvasott információkat, véleményeket a fiatalok készpénznek veszik: fel sem merül bennünk a manipuláció, a megtévesztés lehetősége.
Ami aztán a tanulást illeti, itt szinte felesleges hagyományos „zöld táblára írok fehér krétával” típusú előadást tartani, hatástalan KRESZ tablókat és kétdimenziós műszaki ábrákat mutogatni. Ahogy azt egy tanuló megfogalmazta: „már az első harminc perc után a Balatonon járok gondolatban”. A „B” kategóriás elméleti tanfolyam esetében a megszabott idő, a kötelező 28 óra nyilván egy olyan szűk keret, melyben nehéz mozogni. Az átadásra váró anyag hatalmas, az idő szorít, a vizsga pedig jön. A hatékony oktatást azonban nem csak a kétségkívül rövid idő, de az a tény is nehezíti, hogy nincs is igény a hosszabb ideig tartó, minőségi képzésre. A jogosítvány iránt érdeklődők nagyjából 85%-ának az a második kérdése: de mennyi idő alatt lesz jogosítványom?
Az elméleti oktatás hagyományos módszere maga az előadás, melynek egyik legnagyobb hátránya, hogy a tanulók készen kapják az információkat, feldolgozása különösebb aktivitást nem igényel a részükről. A digitális bevándorló oktató a tananyag átadása során a szöveges ismertetést részesíti előnyben, melynek során lassan, egy lineárisan és logikusan felépített tematika mentén haladva próbálja átadni az információkat a tanulóknak, akik így szinte teljesen ki vannak rekesztve az óra menetéből. Különösebb dolguk nincs, csak hallgatni, amit persze a mai fiatalok elég hamar elunnak. Elméleti oktatók tapasztalata alapján ki lehet jelenteni, hogy ha a szöveg tíz mondatnál hosszabb, a tanulók figyelme elkalandozik, az elmondott anyag el sem jut hozzájuk (természetesen tisztelet a kivételeknek). 2015 májusában a Medical Daily című lapban volt olvasható az a megdöbbentő tény, hogy az emberi figyelem tartama 12-ről 8 másodpercre rövidült. Ez egy másodperccel rövidebb, mint az aranyhalé, amely egyfolytában képes kilenc másodpercig is figyelni. A digitális kor szülöttei az információkat képi, leginkább mozgóképi formában képesek a leghatékonyabban befogadni. Felmerül hát a kérdés, hogy érdemes-e hosszú oktatófilmeket használni az elméleti oktatás folyamán. Vajon hogyan lehetne hatékony, új típusú filmeket beleilleszteni az órák menetébe? Azt is gondolom, érdemes a fiatalok telefonfüggőségét kihasználva bevonni őket az óra menetébe, hogy részesei legyenek a foglalkozásoknak. Ha ma beül egy fiatal tanuló az óránkra és megkérjük rá, hogy kapcsolja ki a telefonját, szemmel látható arcán a kétségbeesés: mintha a levegőtől fosztanánk meg őt. Viszont ha az óra folyamán lehetőséget biztosítunk számára, hogy ezzel az „éltető elemmel” dolgozhasson, rögtön komfortosabban érzi magát, talán még élvezni is fogja a feladatokat. A Kotra Kereskedelmi és Oktató Kft. 2015-ben adta ki Interaktív tesztkönyvét, melyben a tananyag bizonyos részei mellett úgynevezett QR kódok találhatóak, melyek az okostelefonokkal beolvasva rögtön mozgóképes formában is megmutatják a tanulóknak az adott témát. Példának okáért az elméleti oktató az egyik órán a rendőri karjelzések ismertetése közben ahelyett, hogy álló képeket mutogatna, vagy ő maga kezdene el „kalimpálni”, megkéri a tanulókat, hogy vegyék kezükbe telefonjukat és a könyv 69. oldalára lapozva nézzék meg a karjelzéseket videó formájában. A tanulót máris sikerül kicsit kizökkenteni csendes agonizálásából, be tudjuk őt vonni az óra menetébe, melyhez még a telefonját is használhatja. Kész siker!
Természetesen itt figyelemmel kell lennünk arra, hogy a két tevékenység, az előadás maga és a telefonon használata elkülönüljön egymástól, ne párhuzamosan történjék, ne zavarja őket a tananyag megértésében. Az elmúlt években ugyanis végeztek olyan kísérleteket, amelyekben egyetemi óra alatt kellett egy teljesen egyszerű keresést végezni az interneten. Az eredmények azt mutatták, hogy az előadás megértése jelentősen romlik, még akkor is, ha a keresés nem túl időigényes és bonyolult. Az eredmények azt mutatták, hogy akik az óra alatt a kereséssel is el voltak foglalva, 11%-al rosszabbul teljesítenek az óra utáni megértési teszten, mint azok, akik végig figyeltek. A hagyományos, tanteremben folyó elméleti képzések során talán már a tanulókkal való együttműködés kereteit kéne alapvetően átalakítani. Elképzelhetőnek tartom, hogy eredményesebb lenne, ha az oktató, mint egyfajta coach venne részt a folyamatban. Azaz utat mutatna, felhívná a figyelmet a tananyag sarkalatos pontjaira, de ezen belül engedné a tanulókat önállóan dolgozni. A tantermi foglalkozás során a tanulók választhatnának olyan témákat, amit szeretnének közösen feldolgozni, akár az internetet segítségével is. Ez persze kicsit utópisztikus gondolat, a közeljövőben biztos nem valósítható meg, leginkább a már említett idő- és igény korlátok miatt.
Az elméleti oktatás gyakorlatában nagy változást hozott, hogy lehetővé vált a KRESZ tanfolyam on-line formában való elvégzése. Tapasztalataim szerint a fiatalok nagy része az új módszer mellett teszi le a voksát a hagyományos, tantermi tanfolyamokkal szemben. Nagyra értékelik az E-titán rendszer azon sajátosságát, hogy az ő időbeosztásukhoz igazodik, mind a kezdés dátuma, mind a haladás üteme tekintetében. Úgy fest, nem nagyon igénylik a személyes kapcsolatot, az oktatói jelenlétet. Habár meggyőződésem, hogy így hatásosabb lenne a felkészülésük.
Ebben a tanulási formában ugyanis az oktató teljes mértékben kimarad az autóvezetés elméleti megalapozásából. A tanuló ugyan komfortos helyzetben marad, hiszen továbbra sem kell kimozdulnia az on-line életteréből, ugyanakkor olyan egyirányú rendszerben találja magát, ahol az ő véleménye, gondolatai, kérdései senkit nem érdekelnek, azokra nem kap azonnali visszacsatolást, választ. A hangsúly itt nem annyira a tanulás folyamatán, a tananyag tényleges elsajátításán, hanem a modulokon való átszáguldáson, a képzési igazolás letöltésén van. A felszínes tanulás sokszor hiányos elméleti tudáshoz vezethet, ami pedig az oktatójárműben fog igazán visszaköszönni. Ezt kiküszöbölendő, véleményem szerint kívánatos lenne, ha az on-line végezhető KRESZ tanfolyamhoz a személyes konzultáció nem pusztán lehetőség, hanem kötelező elem lenne. Mindössze 4 ilyen tanórával már felkészültebb, összeszedettebb tanulóvezetők ülhetnének a volán mögé. Ez a néhány óra alkalmas lenne arra is, hogy felkészítse a tanulókat arra a helyzetre is, ami a sikeres KRESZ vizsga után a tanulókocsiban, a forgalomban vár rájuk.
A német autósiskolákban ilyen, a tapasztalatok szerint is jól működő rendszert használnak, melyben a számítógépes oktatás szoros kapcsolatban működik együtt az oktatás személyes formáival. Az e-learninges számítógépes módszerekkel inkább kiegészítik, frissítik az autósiskola hagyományos képzéseit, a rendszer rugalmasságát mutatja, hogy a tanulás során az on-line és személyes oktatás arányát a tanulók igényeihez tudják igazítani. Náluk a legtöbb iskolában már a tanulás kezdetén egy ún. felmérő e-learninges programmal kezdenek, majd ezt igény szerint kiegészítik a hagyományos tanfolyami formával, módszerekkel. A problémás témaköröket többször átveszik, alaposan és személyesen is megvitatják. Van olyan gyakorlat, hogy a vizsgára felkészüléshez a tanuló online feladatokat kap, otthon gyakorol, majd online visszaküldi az iskolának, kiértékelik az eredményét, amiről visszajelzést kap. Máskor az iskolában, személyesen kapja meg a tanuló az on-line anyagot, gyakorolja, és itt azonnal lehetősége van a problémák, hibák megbeszélésére is.Egyes autóiskolák lehetőséget nyújtanak speciális „Lernprogram” használatára is, ami végig vezeti a tanulót a felkészülésben, hiba-analízist ad, alapos tutori segítséggel folyamatosan értékeli a felkészültséget és a tudásszintet. Vannak tisztán on-line, egyéni tanulási lehetőségek is a vizsgára való felkészülésre, mint pl. a Smartphon-Apps oktatóprogramok, amelyek csaknem minden okostelefonra letölthetők. Teljes értékű tanulóprogramokról van szó, és ez ott már szinte minden jogosítvány kategóriában létezik.
A gyakorlati oktatás során felmerülő kérdések
„Mondd meg, mégis milyen dolog az már, hogy egy 23 éves fiatalember fél óra után arra kér, hogy álljunk meg, mert begörcsölt a lába?” – mondja az egyik oktató. A gyakorlati oktatás során felmerülő problémák legtöbbjének általában két kiváltó oka van: a tanulók nagy része sem mentálisan, sem fizikálisan nincs felkészülve az autóvezetés tanulásának kihívásaira. Az ideális eset nyilvánvalóan az lenne, ha az oktatók minden órán kipihent, koncentrálni képes, megfelelő kondícióban lévő tanulókkal foglalkozhatnának. De mint tudjuk ideális esettel a való életben igen ritkán találkozhatunk. A mai fiatalok 8-10 óra iskolában eltöltött idő, vagy épp munka után esnek be az órákra. Fáradtak, fejben dekoncentráltak. Az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, nem ritkán a túlterheltség mind azt eredményezi, hogy állóképességük gyenge, a mozgáskoordinációjuk, a térbeli látásuk pedig fejletlen. A képernyő – legyen az akár televízió, számítógép, vagy telefon – előtt eltöltött sok-sok óra azt eredményezi, hogy szemük és agyuk a síkban érkező információk feldolgozásához szokott, a tér szinte megszűnik a számukra. Ahogy arról már szó esett, a fiatalok számára az on-line és valós élet közötti határ szinte teljesen elmosódott. Alátámasztja ezt az alábbi, gyakorlati oktatás során megesett morbid eset: oktató és tanulója a forgalomban haladnak, mikor is a tanuló gondol egyet és ráhúzza a kormányt a gyalogosra, mintha el akarná ütni. Az oktató kérdésére, hogy mégis mi késztette erre, a válasz mindössze annyi, hogy valamelyik számítógépes játékban plusz pont jár a gyalogosokért…
A Tantervi és vizsgakövetelmény előírásai szerint az oktatóknak olyan járművezetőket kell(ene) kiengedni a kezeik közül, akik képesek a gyors és korrekt helyzetfelismerésre, akik nem várt szituációkban képesek mérlegelni és a lehetőségekhez képest a legjobb döntést meghozni. Egyszóval DÖNTENI. A mai fiatalok többsége azonban mire a jogosítványra érett korba lép, nemes egyszerűséggel le van szoktatva arról, hogy önállóan döntsön. Szüleik ugyanis – akiket olykor helikopter szülőnek is neveznek – folyamatosan felettük „repkednek” és feszült aggodalommal követik őket, leginkább attól a céltól vezérelve, hogy megóvják őket a rájuk leselkedő veszélyektől és a természetes következményekkel járó életleckéktől. A tanfolyamra jelentkezéstől kezdve a gyakorlati órák időpontjának egyeztetéséig minden megoldanak a gyermek helyett. Segítő szándékkal teszik mindezt, de az eredménye végül annyi, hogy az oktató ott áll egy döntésképtelen fiatallal, akit meg kéne tanítani arra, hogy túlélje a forgalom viszontagságait. Szintén az olykor túlzó szülői szeretetre vezethető vissza az a tény, hogy a fiatalok a felelősségvállalás kérdésében bizony nem mindig jeleskednek. Ha valami negatív élmény, kudarc éri őket, azért minden és mindenki más felelős, csak ők nem. Hibás az oktató, a jármű, a vizsgabiztos, még a hirtelen előugró lámpaoszlop is…
Szerintem a gyakorlati képzések egy jó kiegészítő lehetősége, vagy inkább kiindulópontja lehetne a szimulátoros gyakorlás is, mely egyrészt átvezetés lenne a számítógépes játékok és a valós vezetés között, másrészt ennek segítségével elkezdhetnénk felkészíteni a fiatalokat arra is, hogy itt fontos döntéseket kell hozniuk.
Szintén németországi példa: léteznek már olyan számítógépes lehetőségek, amelyek a gyakorlati vezetésre való felkészülést szolgálják. Ezek olyan szimulációs programok, ahol különböző vezetési szituációkat kell a tanulóknak megoldaniuk. Természetesen ez esetben sincsenek magukra hagyva, hiszen tanár felügyelete és segítsége mellett folyik a szimuláció, melynek végeztével a helyszínen ki tudják értékelni a tanuló teljesítményét.
Ahogy az elméleti oktatásban, úgy a gyakorlatban is felmerül a technikai eszközök, az okostelefonok bevonásának kérdése. A fiatalok közül sokan arra sem hajlandóak ugyanis, hogy az autó valamelyik boxában helyezzék el a mobiltelefonjukat, hanem inkább az ölükben tartják azt, mondván így legalább érzi, ha valami „mozgás” van a virtuális világában. A mobiltelefonokat a gyakorlati oktatás során a hasznunkra is fordíthatjuk, ha szeretnénk. A legtöbb készülékben ma már nem csupán hangrögzítő, hanem kamera is van. Így például megengedhetjük a tanulónak, hogy az indulás előtt kötelező ellenőrzés menetét rögzítse. Ezt később akkor és annyiszor nézi vissza, ahányszor csak szeretné, másrészről, ha valamit elfelejt, nem védekezhet azzal, hogy ezt még soha nem hallotta…Másik példa: az oktatás során a tanuló számára akad egy olyan közlekedési szituáció, egy kereszteződés, ahol mindig bajban van, nem érti a helyzetet. Ezt akár le is filmezhetjük neki a telefonjával és a későbbiekben visszanézve, elemezve talán hamarabb megérti és átlátja az addig érthetetlennek tűnő helyszínt. S ha már úgyis kamerázunk, ezeket a felvételeket akár felhasználhatjuk. Ha pedig érzünk magunkban erre kellő affinitást, akkor felvételeinket elhelyezhetjük különböző videó-megosztó portálokon és ajánlhatjuk a többi tanulónknak is. Így ismét egy kicsit beljebb jutunk az ő világukba. Egy motoros hospitálás során például az alábbi beszélgetésnek voltam fültanúja:
Oktató: Te a múlt órán lemaradtál a műszakról, igaz?
Tanuló: Igen, de már megnéztem a You tube-on. A You tube is hasznos lehet számunkra, hiszen minél többször hallanak, látnak egy adott információt, annál valószínűbb, hogy valami megragad bennük belőle. A videós portálokkal kapcsolatosan azonban érdemes felhívni a figyelmüket arra a tényre, hogy azokat érdemes kritikus szemmel nézni. Lehet, hogy bemutatnak rajta egy tökéletes parkolást, remek tanácsokat is adnak ennek kivitelezéshez, azonban nem biztos, hogy az adott technikát a vizsgabiztos is pozitívan fogja értékelni.
Befejezésként:
Szerintem a Z generációs tanulókhoz való alkalmazkodással, a teljesen új, korszerű módszerekkel kerülhetünk közelebb a fiatalok sajátos lelki világához. Ez a kihívás nemcsak pedagógiai szükségszerűség, hanem a fiatal kezdő vezetők közlekedésbiztonságának javítását is jelentheti. Jelenleg a B kategóriás képzésben kötelezően teljesítendő elméleti és gyakorlati óraszámok, sokszor pótórákkal, csak arra elegendők, hogy a tanulóvezetők megfeleljenek a vizsgán, hogy kezdő szinten, egyedül, valahogy elevickéljenek a forgalomban. Ahhoz azonban, hogy kialakuljon bennük a felelősségérzet és a határozott döntésképesség, még nem eléggé érettek, ehhez keveset is tudnak. Nem véletlen, hogy nagyon sok külföldi országban már bevett gyakorlatnak számít az ún. lépcsős képzés, vagy legalább a kezdő vezetők átmeneti segítése, fokozott ellenőrzöttsége. Ez utóbbi pl. azt jelenti, hogy a kezdők első, önállóan vezetett kilométereiket felnőtt kíséretében, a jogosítvánnyal már rendelkező szülővel, apuval, anyuval, felelős családtaggal teszik meg. Kérdés persze, hogy csupán ajánlásként, Magyarországon ez a rendszer mennyire lenne hatékony, vagy inkább törvényi szabályozás kellene hozzá.
Felhasznált irodalom:
Tari Annamária: Z generáció (Tericum Kiadó, 2011)
Koppány Géza: Módszertan a közlekedési ismeretek tanításához (Közlekedési Dokumentációs Vállalat, 1984.)
Tantervi és vizsgakövetelmények a „B” kategóriás járművezető-képző tanfolyamok számára (Nemzeti Közlekedési Hatóság, 2015)
Dr. Otto Szenn: Németországban az elméleti képzésről (TANULÓVEZETŐ szaklap - 2015/4)
Balogh Zoltán: Londonban volt az IVV konferencia (TANULÓVEZETŐ szaklap 2008/4).
Internetes források: https://hu.wikipedia.org/wiki/Z_gener%C3%A1ci%C3%B3 http://www.cvonline.hu/blog/2011/hirek/jon-a-z-generacio-kik-ok-es-mit-akarnak/1145
https://nevelemakamaszom.wordpress.com/2013/03/05/x-y-z-generacio-mik-ezek/
http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/digitalis_nemzedek/genercis_elmletek.html
http://epa.oszk.hu/00000/00035/00026/1999-04-mu-Feher-Milyen.html
http://blog.integralakademia.hu/a-generacios-elmelet-spiraldinamikai-ertelmezese/
http://eletmod.transindex.ro/?cikk=22889
http://media20.blog.hu/2015/10/09/a_z-generacio_szamara_alkalmatlan_a_jelenlegi_oktatas
Képek forrása: Facebook, internet