Legutóbbi számunkban Plankóné Varga Margit oktatójárműve és nyolc éve tartó kálváriája c. írásunknak erős visszhangja volt a szakmában. Sokan felháborodtak, hogy ma is benne vagyunk a lélektelen, kíméletlen bürokráciában, másokból inkább együttérzést, szolidaritást váltott ki az eset. Nézzük most az ügyet a közlekedési jogász szemével, hozzáértő szakértelmével.
Mi is történt itt valójában? Vannak-e az ügynek tanulságai?
Mit kellene tenni annak érdekében, hogy ilyen eset máskor ne fordulhasson elő!
Íme, a Tanulóvezető szerkesztőségébe érkezett levél:
Kedves Főszerkesztő Úr!
Többszöri személyes megbeszélésünkre hivatkozással mellékleten küldöm az
Egy szakoktató és egy oktatójármű a jog útvesztőiben
című összefoglalást. Egyúttal hozzájárulok ennek a Tanulóvezető internetes szaklapban való közléséhez.
P-né, mint magánszemély 2004. január 26-án 2.899.898- forintért vásárolt L. Kft-től egy Opel típusú személygépkocsit. A gépkocsit P-né oktatós járművé alakította és azzal, hatósági engedéllyel, mint egy betéti társaság ügyvezetésre jogosult beltagja járművezető tanulók gyakorlati oktatását végezte.
A gépkocsin 2004. június 7 és 2006. április 3 között,
Kormánymű csere, generátorjavítás, kormánymű javítás, AGR szelep csere, lendkerék és kinyomócsapágy csere, kormány tolórúd csere, vízpumpa csere, ékszíjfeszítő csere, kormányoszlop, kormánycsukló, féltengelyszimering, kipufogócső javítás, kuplungszet csere, lendítőkerék csere, generátorszíjfeszítő csere baloldali féltengelyszimering csere, AGR szelep csere, baloldali féltengelyszimering csere, ékszíjfeszítő csere.
L. Kft-vel a generálimportőr a későbbi I. rendű alperes a garanciális javításra vonatkozó szerződést 2004. év végén felbontotta, ezért a felsorolt javításokat először az I. és B. Kft. majd a K. Kft végezte el.
P-né számára elfogadhatatlan volt a javítások száma és azok gyakorisága, különös tekintettel arra, hogy az azonos típusú járművet használó oktatótársai nem tapasztaltak hasonló problémákat. P-né úgy érezte, hogy az autó gyári hibás és szerette volna, ha az ügye rendezésre kerül, ezért a Pest Megyei – gazdasági kamarák mellett működő – Békéltető Testülethez fordult 2006. május 23-án. A békéltető testület eljárásában K. Kft. nem vett részt. Az eljárásban P-né bejelentette, hogy az autót meghatározott összegért eladni, azzal, hogy azon előtte a szükséges javítások kerüljenek elvégzésre, mert az esetlegesen felmerülő műszaki hibákból eredő balesetekért nem kívánja vállalni a felelősséget. A békéltető testület az ügyet lezáró ajánlás jellegű határozatában megállapította, hogy a P-nének jogos igénye van a személygépkocsi garanciális kötelezettség alapján történő megjavítására, egyúttal felkérte a Pest megyei Közlekedési Felügyeletet, hogy az ügyben érintett szervizeknél tartson vizsgálatot „mivel az Opel márka minősége az ilyen jellegű sorozatos hibákra nem adhat példát. Nem fordulhatnak elő sorozatosan ezek a hibák, ha szabályosan elvégezték a szervizkönyvben leírt műveleteket.” Az eljáró tanács egyúttal egyezségre hívta fel az érintett feleket.
P-né a határozat birtokában továbbra is kezdeményezte, hogy K. Kft tegyen eleget a szavatossági és a jótállási kötelezettségének és javítsa meg a gépkocsit vagy azt vegye meg rendes piaci áron. P-né követeléseit K. Kft. nem teljesítette, arra hivatkozott, hogy a személygépkocsira fennálló garancia megszűnt, a garanciális javításra csak a generálimportőr jóváhagyása után kerülhet sor. P-né a járművet 2006. április 24-én a garanciális javítások elvégzésére forgalmi engedéllyel és az indítókulcsokkal együtt K. Kft. telephelyén hagyta.
Az akkori jogi képviselője tanácsára P-né Zs. Cs. gépjármű-közlekedési és műszaki szakértővel szakvéleményt készíttetett. A 2006. október 24-én kelt szakvéleményében a szakértő megállapította, hogy a gépjárművön olyan hibák találhatóak, amelyek a garanciafüzetben feltüntetett addigi munkák elvégzését nem igazolják, illetve azokat nem megfelelően végezték el. A szakértő megállapította továbbá azt is, hogy a megtekintett állapotban a megállapított hibák kijavításáig a gépkocsi a közúti közlekedésre alkalmatlan. P-né a szakvélemény birtokában az akkori jogi képviselője útján 2006. december 8-án K. Kft-nél bejelentette a gépkocsi cseréjére vonatkozó igényét, ami K. Kft. ismételten elutasított.
P-né az akkori jogi képviselője útján 2007. január 4-én keresetet nyújtott be I. rendű generálimportőr és II. rendű K. Kft ellen és hivatkozással a tényállás idején hatályban volt 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 306. § (1) bekezdése b) pontja alapján. Mivel az alperesek a kijavítást illetve a kicserélést sem vállalták a gépkocsira ezért P-né az adásvételtől történő elállási jogával kívánt élni és egyetemlegesen kérte kötelezni alpereseket a gépkocsi vételárának, azaz a 2.899.898- forint megtérítésére és egyúttal jogfenntartást jelentett be az alperesek által neki okozott kárainak a megtérítésére.
A Budaörsi Városi Bíróság 7.P.20.051/2007/22. szám alatt kelt ítéletében a keresetnek részben helyt adott és I. rendű generálimportőr alperest kötelezte 15 napon belül a 2.899.898- forint tőke és annak 2006. április hónap 3. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatának megtérítésére. Kötelezte továbbá I. rendű alperest a bíróság a perköltség és az eljárási illeték megfizetésére. A Bíróság egyetemlegesen kötelezte I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg felperesnek 82.120- Ft tőkét, továbbá 10.000- Ft perköltséget és 7.000- Ft le nem rótt illetéket. A bíróság egyebekben a felperes keresetét elutasította.
A bíróság az ítéletét összefoglalóan a következőkkel indokolta.
- A felperesnek a személygépkocsihoz átadott szervizkönyv szerint az Adam Opel AG (Rüsselsheim, Németország) gépkocsiijaira az I. rendű alperes szerződéses márkakereskedőin keresztül, a gépkocsi első forgalomba helyezésétől számítva 24 hónapra, kilométer-korlátozás nélkül jótállást vállal az érvényes jogszabályok alapján.
- A bíróság a tényállást az összefoglalóban eddig ismertetettek szerint fogadta el. Megállapította, hogy az alperes járműve sokszor, ugyanazzal a hibával került javításra. A járművet több márkakereskedő is javította, majd azt részben gazdaságtalannak ítélve elzárkóztak a további javításoktól. A járműről felperes gépjármű-közlekedési és műszaki szakértővel szakvéleményt készíttetett. Felperes több alkalommal is kezdeményezte a helyzet megoldására, hogy a járművet cseréljék ki. Erre a II. rendű alperesnek a felperes által nem elfogadhatónak tartott ajánlata miatt nem került sor. Felperes az ügy rendezése céljából a Békéltető Testülethez fordult, amely eljárás nem vezetett eredményre. Felperes azért, hogy az oktatói tevékenységét folytatni tudja 2006 márciusában egy Seat Ibiza gépkocsit kellett vásároljon 2.700.000- Ft értékben. A gépkocsi vásárlásán túl annak üzembe helyezésével is többletköltségei keletkeztek. A per tárgyát képező járművet felperes 2006. április 24-én a garanciális javítások elvégzésére forgalmi engedéllyel és az indítókulcsokkal együtt K. Kft. telephelyén hagyta. II. rendű alperes a jármű javítását arra hivatkozással, hogy arra a garancia 2006. április hó 10. napján megszűnt nem vállalta. Nem vállalata továbbá II. rendű alperes a gépkocsi garancián kívüli javítását sem.
- Felperes a bírósághoz 2007. január 8. napján érkezett keresetlevelében bejelentette, tekintettel arra, hogy a gépkocsinak sem a kijavítása, sem a kicserélése nem történt meg, elállási jogával kíván élni. Elsődleges kereseti kérelmében kérte a gépkocsi vételárának és annak a kamatainak a megfizetését, kérte továbbá az alperesek által neki okozott többletköltségek megfizetését.
- I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint őt a felperes felé jótállási kötelezettség nem terheli, mivel az autót felperes az L. Kft-től vásárolta. Ennek alapján a felperes és az I. rendű alperes között nincs szerződéses kapcsolat ami alapján a jótállási kötelezettség értelmezhető lenne.
- II. rendű alperes szintén a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a szerződéses kapcsolat hiányára valamint felperesnek a jótállási jog érvényesítésével kapcsolatos elkésettségére.
- A bíróság a Ptk. 685.§ e) pontja alapján felperest fogyasztónak tekintette. „Fogyasztói szerződésnek minősül az a szerződés, amely a fogyasztó (a felperes) és olyan személy (az alperes) között jön létre, aki a szerződést gazdasági, vagy szakmai tevékenysége körében köti; a törvény jótállásra és kellékszavatosságra vonatkozó szabályai alkalmazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog (jelen esetben az autó). Az 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről 2.§ rendelkezései szerint fogyasztó az a személy (jelen esetben felperes) aki a gazdasági, vagy szakmai tevékenysége körén kívül vesz, rendel, kap árut. Forgalmazó az, aki az árut forgalomba hozza, tehát a 2.§ k) pontja szerint az, aki az árut üzletszerűen előállítja, azt termeli, vagy akinek a tevékenysége az áru forgalomba hozatala során az áru biztonságát befolyásolhatja. A bíróság tehát a jogszabályok értelmezésével a felperest fogyasztónak az alpereseket forgalmazóknak mondta ki. Megállapította, hogy az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX.22.) Kormányrendelet 1.§ (2) bekezdése szerint a jótállási kötelezettség teljesítése azt a vállalkozást terheli, amelyet a fogyasztóval kötött szerződés a szerződés tárgyát képező szolgáltatás nyújtására kötelez. A jótállásból eredő jogokat a fogyasztási cikk tulajdonosa érvényesítheti, feltéve, hogy fogyasztónak minősül. A (4) bekezdés alapján megállapította, hogy ha a gyártó a fogyasztási cikkre az e rendeletben foglaltaknál kedvezőbb jótállási feltételeket vállal, a jótállás alapján a vállalkozást megillető jogok a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés teljesítésének időpontjában átszállnak a fogyasztóra. Mindezek alapján a bíróság arra az álláspontra jutott, hogy az I. rendű alperes tekinthető a per tárgya gyártójának, aki szerződéses márkakereskedőin keresztül akként vállalt két éves időtartamra jótállást, hogy a márkaszervizek a jótállásból eredő javítási tevékenység végzésre kötelesek. Ennek bizonyítéka a felperes részére a gépkocsi vásárlásakor átadott szervizkönyv is. A felperes részére átadott jótállási nyilatkozat szerint felperes a jótállási igényt bármelyik márkakereskedővel szemben érvényesíthető volt. A felperesnek, tehát nem volt kötelezettsége azt az L. Kft-vel szemben érvényesíteni. Megállapította a bíróság, hogy a jótállás időtartama nem telt el, mert az a gépkocsi javításának idejeivel meghosszabbodott. A felperes a Ptk. 320.§-a alapján jogosult a szerződést felbontani. A bíróság bizonyítottnak látta, azt is, hogy a gépjármű hibás volt.
- Az ítélet ellen I. rendű alperes nyújtott be fellebbezést. A fellebbezés releváns összefoglalása a következő: I. rendű, generálimportőr alperes a felperessel nem áll szerződéses kapcsolatba. Az I. rendű alperes jótállási felelőssége a szervizkönyv alapján sem állapítható meg, mert az Adam Opel AG-t ez a kötelezettség csak a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján terheli. A jogvitára a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény fogalom meghatározásai a jótállási kötelezettség szempontjából nem irányadóak, ezért arra nem vonatkoznak. Így I. rendű alperesnek jótállási felelőssége szerződéses kapcsolat hiányában nincs. Értelmezhetetlen felperesnek az elállással kapcsolatos igénye is I. rendű alperessel szemben, hiszen nincs közöttük olyan szerződés, amelynek vonatkozásában azt érvényesíteni lehetne. Kifejtette I. rendű alperes, hogy tévedett az első fokon eljárt bíróság akkor, amikor az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról a 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 1.§-ának alkalmazásával a jótállási jogok igényérvényesítését a generálimportőrrel és a gyártóval szemben közvetlenül érvényesíthetőnek mondta ki.
- A Pest Megyei Bíróság 4.Pf.20.250/2009/7 számú ítéletével az I. rendű alperes fellebbezésének helyt adott. Álláspontja szerint az első fokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el. Megállapította, hogy a Ptk. 248.§ (2) bekezdése szerint a jótállás a kötelezettet a jótállási kötelezettséget keletkeztető szerződésben vagy jogszabályban, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli. A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban a tekintetben, hogy a szervizkönyvben az Adam Opel AG-ra, valamint az I. rendű alperesre történő utalás velük szemben közvetlen jótállási kötelezettséget keletkeztetne. A bíróság álláspontja szerint az Opel Adam AG és az I. rendű alperes a jótállási kötelezettségét a szerződéses márkakereskedőkön keresztül teljesíti. A bíróság a korábbi, kártérítésre vonatkozó másodlagos kereseti kérelmet is elbírálva kimondta, hogy az I. rendű alperes, a generálimportőr nem minősül gyártónak így vele szemben ezek a felperesi követelések sem érvényesíthetőek.
- A másodfokú ítélet ellen felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Legfelsőbb Bíróságnál. A felülvizsgálati kérelemben arra hivatkozott, hogy I. rendű alperes a termék, azaz a személygépkocsi gyártójának minősül tekintettel arra, hogy a szervizkönyvben a jogszabályokban foglaltaknál kedvezőbb jótállási feltételeket vállalt és a gépkocsit értékesítő L. Kft által vállalt jogok az L. Kft. megszűnését követően rá visszaszálltak. Felperesi álláspont szerint maga szervizkönyv és az abban foglaltak a gépjármű-adásvételi szerződés tartalmát meghatározó általános szerződési feltételnek minősülnek és ezzel az aktussal I. rendű alperes a szervizkönyvben tett nyilatkozatával maga is az adásvételi szerződés alanyává vált. I. rendű alperes az ellenkérelmében a megtámadott, rá nézve kedvező döntés hatályban tartását kérte.
- A Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.21.571/2009/7 számú ítéletével, a felülvizsgálati kérelemmel megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította. Megállapította, hogy a jogszabálynál kedvezőbb jótállási jogok okán azok az autó eladáskor a felperesre szálltak. Ez pedig azt jelenti, hogy a felperes a fogyasztói jogait nem csak a vele szerződéses kapcsolatban álló L. Kft-vel szemben, hanem közvetlenül a jótállást vállalóval, illetve az általa megjelölt más személlyel szemben is érvényesítheti. A Legfelsőbb Bíróság az alsóbb fokú bíróság számára elrendelte annak vizsgálatát, hogy a vállalt kedvezőbb jótállási feltételek alapján milyen feltételekkel, milyen igények érvényesíthetőek? A gyártó és az I. rendű alperes, illetve az I. rendű alperes és forgalmazó (L. Kft.) közötti jogviszony tartalma alapján az I. rendű alperest terheli-e, ha igen milyen körben kötelezettség és mindehhez képest a 1515/2003.(IX.22.) Korm. r. 1.§ (4) bekezdése alkalmazásának, illetve a perbeli jótállási igény érvényesítésének a feltételei fennállnak-e?
- A Legfelsőbb Bíróság döntése alapján a Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 4.Pf.20.980/2010/14 számú végzésével az első fokú ítéletnek a fellebbezéssel érintett részét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatásra utasította. Indoklásában előadta, hogy a gépkocsit értékesítő L. Kft. felszámolója nyilatkozata miatt a Legfelsőbb Bíróság által előírtak vizsgálata a másodfokú eljárás kereteit meghaladja.
- A Budaörsi Járásbíróság 18.P.22.782/2010/59 számú ítéletében a felperes keresetét elutasította és jelentős összegű perköltség és illeték megfizetésre is kötelezte. A bíróság az eljárásában a Legfelsőbb bíróság által elrendeltek szerinti mindkét kérdésben bizonyítást folytatott le. A bizonyítás részben sikertelen volt, mert I. rendű alperes a bíróság felhívása ellenére sem nyújtotta be a gyártóval, azaz az Adam OPEL AG-vel, valamint a forgalmazóval, azaz az L. Kft-vel kötött szerződéseit. A bíróság tanúként meghallgatta a felszámolás alatt lévő forgalmazó. az L. Kft. volt tulajdonosát és ügyvezetőjét. Az I. rendű alperes mulasztása és a tanúvallomás alapján bíróság arra vont le következtetést, hogy a felperes a kedvezőbb jótállási feltételek alapján az elállás jogát az I. rendű alperessel szemben érvényesítheti. Ezek alapján a bíróságnak vizsgálnia kellett az elállási igény érvényesítésének jogszerűségét. A bíróság megállapította azt is, hogy a felperes a jótállási igényének érvényesítésével nem késett el. Mindezek alapján a bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy I. r. alperes hibásan teljesített-e, tehát a gépkocsi hibái, amelyre a felperes az elállás jogát alapította a szerződés teljesítésekor, tehát az eladáskor fennálltak-e? Az eljárásban három műszaki szakértő került bevezetésre annak megállapítására, hogy a gépkocsi hibái mikori eredetűek? A bíróság egyedül az általa kirendelt J.G. gépjármű-közlekedési és műszaki szakértő szakvéleményét fogadta el, találta azt aggálytalannak. A másik két szakértő Zs.Cs. és B.A. megállapításait, habár őket is meghallgatta az eljárásban, figyelmen kívül hagyta az ítélete meghozatalakor. J.G. a szakvéleményében úgy foglalt állást, hogy a per tárgyát képező jármű hibái és a hibák okai a teljesítéskor, tehát a gépkocsi adásvételekor nem álltak fenn, ezért az I. rendű alperes részéről az elállást megalapozó hibás teljesítés nem állapítható meg. Ezt az álláspontját a szakértő a szóbeli meghallgatása során is fenntartotta. A gépkocsi hibái nem konstrukciós jellegűek, meghatározóan azért következtek be, mert a felperes a járművet 2004 februárjától oktatási célokra használta. Mindezek alapján a bíróság a felperes keresetét, mind az elállás, mind a kártérítés tekintetében elutasította.
Az ítélet ellen felperes és alperes is fellebbezést nyújtott be.
Felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság által hozott ítélet megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint, amint azt a bíróság által indokolatlanul figyelembe nem vett két szakértői vélemény is alátámasztja a perbeli gépkocsi gyári, sőt konstrukciós hibás. A szakértők egybehangzóan állapították meg felperes szerint, hogy a hibák attól függetlenek, hogy a járművet oktatási célra használták. Különösen igaz ez felperes szerint a kormányművel és a baloldali féltengellyel kapcsolatos sorozatos meghibásodásokra, többszöri cserékre. Felperes vitatta a J.G. által készített szakvélemény módszertanát is, hiszen az autó sem kipróbálásra sem megbontásra nem került. A szakértő a gépkocsit csupán csak szemrevételezte. Felperes kérte, hogy a bíróság kereseti kérelmének teljes egészében adjon helyt.
Alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatását kérte. Elsődlegesen kérte annak megállapítását, hogy felperes nem minősül fogyasztónak, másodlagosan, hogy a felperes perbeli igényét vele szemben nem volt jogosult érvényesíteni, harmadlagosan akként, hogy felperes az igényét nem határidőben terjesztette elő.
Az ügy szempontjából kiemelt jelentősége van annak a vizsgálatának, hogy felperese fogyasztónak minősül-e vagy sem? Ettől függ ugyanis, hogy az eddig megismert jogszabályi környezet és az eddigi jogszabályok az ügyre alkalmazhatóak-e vagy sem?
Alperes többek között kifejtette, hogy felperes a per folyamán végig kifejezetten elismerten a gépjárművet a gépjárművezető-oktatói tevékenység végzéséhez kívánta használni és arra használta. Ezért felperes a Ptk. 685.§ d) pontja lapján nem minősül fogyasztónak. Felperes fogyasztói jogállásának hiányában a 151/2003.(IX.22.) Korm. rendelet az ügyben nem alkalmazható, arra felperes jogot nem alapíthat. Ezért felperes jótállási, esetleges szavatossági és azon alapuló kártérítési igénye tekintetében neki alperessel szemben nincs kereshetőségi joga.
Hivatkozott alperes még arra, hogy
- közte és a felperes között nincs szerződéses kapcsolat,
- alappal tagadta, meg, hogy a forgalmazási szerződéseket a perben csatolja
- indítványozta az eljárás felfüggesztését és az Európai Unió bírósága megkeresését előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatására,
- tagadta, hogy a szervizkönyvi bejegyzésnek irányában joghatása lenne,
- állította, hogy a gépkocsi hibái az eladáskor nem álltak fenn,
- állította, hogy mivel a hibás teljesítés ténye nem áll fenn, így vele szemben kártérítési igény sem érvényesíthető.
A Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.22.083/2013/4. számú ítéletében felperes fellebbezését elutasította.
A bíróság a tényállást ez eddig bemutatottak alapján fogadta el. Indoklásában a következőket adta elő:
„Mindezen körülményeket értékelve megállapítható volt, hogy felperes a perbeli adásvételi szerződést olyan gépjárműre kötötte, amelyet döntően, túlnyomó részben szakmai tevékenysége során használt, erre szánt. A peradatok alapján nem lehet megállapítani azt, hogy a felperes által magáncélra is használt gépjármű tekintetében a szakmai használat a jelen jogügylet teljes összefüggésére tekintettel teljesen alárendelt szerepet játszana. Mindezek miatt a felperes nem minősül fogyasztónak és az általa a gépjármű adásvételére megkötött szerződés nem tekinthető fogyasztói szerződésnek. E tények miatt a perbeli jogvitára a 151/2003. Korm. rendelet szabályai nem alkalmazhatóak.
Mivel alperesnek jótállási kötelezettsége sem szerződés, sem jogszabály alapján nem áll fenn ezért a Ptk. 248.§ (1) bekezdésében foglaltak értelmében jótállási kötelezettség nem terheli. Az alperes felperessel szerződést nem kötött, vele szerződéses jogviszonyban nem áll, ezért felperes alappal a Ptk. 305.§ és 310.§-ai alapján sem érvényesíthet vele szemben igényt.
Az ítélet ellen felperes 2014. januárban felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriánál. A felülvizsgálati kérelemben felperes részletesen bemutatta az ún. „dual use”, azaz kettős használatú fogyasztási cikkek tekintetében, mint esetünkben, ahol az autó munkaeszköz és egyúttal személyes használatra is szolgál az Európai Unió szabályai és joggyakorlatát, azt hogy ez hogyan működik a felperes vonatkozásában kedvezően. Hogyan kell helyesen és jogszerűen megítélni ezeket a helyzeteket és milyen a felperesnek kedvező, precedens értékű ítéletei vannak ilyen tényállások mellet az Európai Unió bíróságának.
Felperes felülvizsgálati kérelmét a Kúria Pfv.V.20.147/2014/2 számú végzésével elutasította. A végzés indokolásában a Kúria kimondta, hogy a Pp. 271. (2) bek. szerint nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték, illetve annak a 24.§, valamint a 25.§ (3) és (4) bekezdése alapján, továbbá a 25.§ (3) bekezdésének az egyesített perekre történő megfelelő alkalmazásával megállapított értéke a Hárommillió nem haladja meg. A perben a Kúria az érték megállapítására a Budaörsi Városi Bíróság 7.P.20.051/2007/22 számú ítéletében a felperesnek megítélt 2.899.898- Ft összeget fogadta el, amely a törvényi összeget nem éri el.
Itt vége, de még felsolnám az eset legfontosabb tanulságait
Először is, a tisztázandó fogalmak:
- Szavatosság - az eladó azért vállal felelősséget, hogy az eladáskor hibátlan terméket adott át a vevőnek. Jogvita esetén a vevő köteles biztosítani, hogy a hiba már az eladáskor fennállt, azt nem ő okozta.
- Jótállás – az eladó garantálja, hogy a termék az eladástól számított meghatározott időpontig hibátlanul fog működni, annak bizonyítása, hogy a hibát a vevő magatartása okozta az eladónak kell bizonyítania.
- Fogyasztó - Fogyasztó az a személy, aki – gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül – árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, továbbá, aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje.
- Fogyasztási szerződés - az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köt és amelynek tárgya ingó dolog.
Mire figyeljünk?
- A legfontosabb, hogy megbízható, nagy üzlettel rendelkező kereskedőtől vásároljunk, hiszen egy esetleges jogvita esetén vele kerülünk kapcsolatba és nem, - mint esetünkben - a generálimportőrrel vagy az Adam Opel AG-val. Ne tegyük ki magunkat annak, hogy mire a gépkocsi hibái már jelentkeznek a kereskedőnek addig már csak hűlt helyét találjuk.
- Kerüljük a gyanúsan jó ajánlatokat. Természetes, hogy szeretnénk jól és kedvezően vásárolni, de jó terméket is. Az árleszállítások, akciók mögött lehetnek nem bevallott gyártási és egyéb problémák is. A vásárláskor a réven megtakarított pénzt a vámon elveszíthetjük. Akciós termékek esetén figyeljünk arra, hogy milyen jótállási feltételeket vállal az eladó, a kereskedő.
- Láttuk, nem mindegy, hogy ki vásárolja meg a járművet és azt milyen célra használja azt. Komoly szakmai vitát generált a bírói gyakorlatban is hogy kit kell személy alatt érteni? A fogyasztóvédelmi jogszabályok a természetes személyt nevesítik, ezzel szemben a Ptk. személyről szól, amibe a jogi személyek is beletartoznak. A legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az ügyek eldöntése szempontjából irányadó, a fogyasztói státusz egyik legfontosabb kritériuma, hogy a dolog megszerzése, birtoklása, használata annak végső felhasználása érdekében történjen. Szintén a Bírósági álláspont egy másik megközelítésben, hogy a szerződő fél csak akkor minősül fogyasztónak, ha a szerződést olyan célból köti meg, amely független az általa folytatott gazdasági, vagy szakmai tevékenységtől.
- Az Európai Unió Bírósága is foglakozott ezzel a kérdéssel. Az EU Bírósága döntéseiben árnyalta a magyar bíróságok által elfoglalt álláspontot és az úgynevezett kettős használati jogcím bevezetésével védelmet adott azoknak a termékeknek és fogyasztóknak, aki például az autójukat részben személyes részben pedig gazdasági célra használják, annak megfelelően, hogy melyik használati mód túlsúlya jelentkezik a konkrét esetekben.
- Az ismertetett eset szinte teljeskörűen bemutatta a fogyasztói szerződések problematikáját. Látható, hogy viszonylag egyszerű a helyzet akkor, ha a vásárló természetes személy, gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó. Sokkal bonyolultabb azonban a helyzet, ha a gépkocsit vásárló egy természetes személy, tehát fogyasztó, aki a járművet átalakítja és azzal gyakorlati gépjárművezetői oktatást, tehát vitahattalanul gazdasági tevékenységet folytat. Ebben az ügyben nincs egységes álláspont. A konkrét ügykapcsán fontos annak kiemelése, hogy a per tárgyát képező autót illetően felperesnek nem sikerült annak bizonyítása, hogy a gépkocsi hibái már az eladáskor fennálltak volt, tehát megalapozottan élhet az elállás jogával.
- A 2014. március 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv a 2013. évi V. Törvény új szabályai a kérdést illetően alapvető változásokat hoztak. Az új törvény már nem tartalmazza a gazdálkodó szervezet gyűjtőfogalmat, nem használja a fogyasztói szerződés fogalmát és a fogyasztó fogalmát kizárólag a természetes személyekre szűkíti le.
dr. Buzási Gábor ügyvéd
buzasidr@gmail.com