A járművezető-képzés történetének fejezeteiből (12)


A 65 éves ATI képeskönyve

Az Autóközlekedési Tanintézet alapító szakemberei – bár jogelődnek tekintették az 1912-ben alapított Állami Sofőriskolát – az ATI születését mindig is 1949-től, az Autóműszaki Intézet (AMI) megalakulásától számították. Egészen pontosan a 13 450/1948 sz. kormányrendeletre hivatkozva, ami 65 évvel ezelőtt 1949. január 31-én lépett hatályba.

  
 

(2. rész)


A KPM ATI új igazgatójának 1967 szeptenberében nevezték ki Moharos Kálmánt, addig az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet (ATUKI) főmérnökét. Ebben az időszakban már erősen tapasztalható volt a magánautók keresletének felfutása, olyannyira, hogy a hirtelen megnövekedett igényeket képtelen volt kielégíteni a szocialista tervgazdaság piaca. Nemcsak az új autók beszerzésében voltak fennakadások, hanem hosszú sorbaállások, elviselhetetlen várakozási idők jellemezték a járművezető-képző tanfolyamokra való jelentkezést is.
Moharos Kálmán igazgató elsőként azt a feladatát igyekezett teljesíteni, hogy intézkedéseivel országos méretekben növelje a képzési kapacitást, csökkentse a sorbaállásokat.  

  

 


 

 

Az első lépések voltak, hogy az ATI Baross utcai központjában újabb, korszerű elméleti tantermeket alakítottak ki, minél több hallgatónak legyen hely a fővárosban, de akár a vidékről jelentkezők számára is. Rutinos, jól képzett előadó tanárokat alkalmaztak. Ebben az időben Jánosi István volt az elméleti tanári csoport vezetője, aki olyan kíváló szakemberekkel dolgozott, mint Békési Ádám, Dániel Mihály, Fülöp Gáspár, Szőke Béla, Holló János, Babos Ferenc, Kalivoda Alajos, Keller Ervin, továbbá Hiki János műszaki tanár és Schatzl István KRESZ tanár, akik már abban az időben is országos hírű, népszerű előadók voltak.

 


 

 

 A Baross utcai épület  III.-ik emeleti tantermében már vezetékes TV-lánc működött, amivel pl. a KRESZ oktatását tették életszerűbbé, a felszerelt külső kamerák segítségével az utca élénk forgalmát is láthatták, tanulmányozhatták a jelöltek.

 


 

Az ATI Dankó utcai tangarázsában kétműszakos üzem volt, több mint 100 oktatóval, vadonatúj Skoda 1000 MB autókkal végezték a gyakorlati oktatást. Általában szocialista országokból vásárolt gépjárművekkel bővítették az oktatójármű flottát, de nyugatról importált járműveket is bevontak az oktatásba.



 

Enyhítették valamelyest a sorbaállásokat az NDK-ból érkezett ELAN tanpadok is. Ezek 12 jelölt egyidejű, kabinetszerű előoktatására voltak alkalmasak, tanulónként 4-6 órát is kiváltottak velük a gyakorlati oktatásból. Trabant és Wartburg vezetőfülkékkel, szélesvásznú mozgófilmmel, minden foglalkozás végén kinyomtatott, értékelhető vezetéstechnikai diagrammal. 
Az első képen a vetítőablak lépcsőjén a szimulátoros foglalkozásvezető Szász Balázs tanár figyel, aki később lesz az ATI szakfelügyelője majd vizsgabiztosa.

 



Ugyancsak az NDK-ból érkeztek a kétkormányos IFA tehergépkocsik, továbbá a legkülönbözőbb tansegédleti eszközök és műszaki modellek. Az IFA W50-es balkormánya mögött a vezetőülésben éppen Moharos Kálmán igazgató ül (egy ideig volt hivatásos tehergépkocsi-vezető is!), aki próbálja az oktatási szempontból érdekes, különleges járművet. Jobbra: Szekeres Mihály az ATI műszaki vezetője, garázsmester, aki éppen a mechanikus modell segítségével magyarázza tanulójának a gépkocsi szerkezeti működését.



A hatvanas évek végére már teljesen felújított Dankó utcai tangarázsban az akkor létező legkorszerűbb közlekedésismereti, műszaki és vezetéstechnikai, kabinetrendszerű tantermeket alakítottak ki, amelyek ugyancsak csoportos oktatásra voltak alkalmasak. 



 
Moharos Kálmán igazgató azonban egy-két év alatt megtapasztalta: csupán a kapacitások bővítése, 
a járművek cseréje, a régi alapokon nyugvó fejlesztések kevés eredményt hoznak. A magyarországi járművezető-képzés és vizsgáztatás túl nagy lemaradásban van, hiszen maga az oktatási anyag is elavult, a képzés teljes rendszerével volt a probléma. Eltorzult a tanterv és a tematika, a tanfolyamokon még politikai ismereteket is oktattak, eltúlzott óraszámban tanították a KRESZ-t és a műszaki tantárgyat, - éppen a legfontosabb rész, a gyakorlati oktatás rovására. 

 

Ebből a felismerésből is következett, hogy az ATI kétéves kutatómunkája, a hazai és külföldi tapasztalatok eredményeként elkészítették a T-reformról szóló dolgozatot, amit a KPM Kollégiuma elé terjesztettek. Ennek nyomán készült el a 11/1969.(II.27.) korm. és végrehajtására kiadott 2/1969.(II.) KPM sz. rendelet ill. a 35/1969. KPM sz. utasítás, amelyek alaposan végig gondolt szakmai egyeztetések alapján léptek életbe. 
A hatvanas évek végén vagyunk, a változtatásokat már megengedő gazdasági mechanizmus időszakában, az új közlekedéspolitikai koncepció előkészületeiben, a holdraszállás évében. A Dob utcában a Közlekedési és Postaügyi miniszter újra Dr. Csanádi György, a KPM Autóközlekedési Főosztályának vezetője Dr.Tőzsér István. Az oktatási reform indulásának eljött az ideje, végrehajtásának nem volt politikai akadálya.
Az ATI-nál pedig Moharos Kálmán mellett már ott van Dr. Sepsey József
az új oktatási osztályvezető (balra), aki a Bánki Donát Gépipari Műszaki főiskola tanáraként maga is a nagy változások embere, vannak elképzelései, óriási szerepet vállal az oktatási reform megvalósításában.  

 



Moharos Kálmán és Dr. Sepsey József teljesen új pedagógiai-andragógiai szemlélet képviselői voltak.
 Azzal a meggyőződéssel kezdtek munkához, hogy a járművezető-képzési folyamat legfontosabb szereplői a tanulóvezetők és a gyakorlati oktatók. A képzés középpontjába állították a gépjárműfeletti uralom megszerzését, amire azt mondták, ez jól csak ingerszegény, tanpályás környezetben sajátítható el. Ahhoz pedig, hogy a forgalmi képzésben is érvényesüljön az örökérvényű didaktikai elv a fokozatosság, az ATI két kiváló szakemberével Boda Tiborral és Dr. Koppány Gézával készítették el a reform egyik legnépszerűbb szakanyagát az ABC tematikát.
Képünk a fővárosi, népligeti tanpályán készült, a Skoda 100-as mellett, Szilágyi Árpád oktató már úgy értékeli: egy-két percre kiszállhat, tanulóvezetője a technikai minimum birtokában van, ami az önállóságnak egy igen fontos lépcsőfoka.

 


 

 A gépjárműfeletti uralom és a tanudvari gyakorlatok kísérleteihez haszos tapasztalatokkal járultak hozzá az NSZK-beli szakemberek, a TÜV bajorországi Közlekedéspszichológiai Intézetének kutatói, akik ebben az időben gyakori vendégek voltak az ATI-nál. Ez a nemzetközi szintű kapcsolat jó volt arra is, hogy a kölcsönös tapasztalatcserék alapján megismerhették Magyarországon is a defenzív taktika teljes szakirodalmát.
A baloldali képen, középen áll Merkl Ottó Dankó utcai szakotató, mellette Dr. Gerhard Munsch professzor a defenzív taktika nagy rendszerezője, és Moharos Kálmán az igazgató. A másik képen ugyanazok a személyek, de itt (jobb szélén)  már Dániel Mihály az ATI igazgató-helyettese is látható.

 


 

Az oktatási reform szakemberei az elméleti képzésben a régi tanításközpontú szemlélet helyett a tanulásközpontú hozzáállást szorgalmazták. Ennek lényegét Dr. Sepsey József fogalmazta meg: a mi szakmánkban rövid átfutási idő alatt, heterogén összetételű, nagy létszámú, felnőtt hallgatóságot kell megtanítani az autózásra. Ehhez pedig hatékony, korszerű eszköz lehet az audiovizuális technika alkalmazása. Késedelem nélkül hozzákezdtek az új tartalommal feltöltött országosan egységes AV programok készítéséhez.
A lassú és már nagyon sok időt rabló szóbeli vizsgák kiváltására, az USA Kaliforniában bevált mintái alapján, feleletválasztós tesztlapokat szerkesztettek és nyomtattak, megteremtették az objektív vizsgáztatás feltételeit.

 


 Az ATI Oktatási Reform hivatalos kezdetének 1969. június első napját tartották, de a munka gyorsan haladt, szeptember elején már a gyakorlati sikerekről is beszámolhattak. Pontosabban: 1969. szept. 1-jén, a reggel 7 óra 15 perckor kezdődő gyakorlati vizsgán megfelelt az első olyan tanulóvezető, akit már az új reformkövetelményeknek megfelelően készítettek fel. Az első vizsgázó, akit a korábbi 24 óra helyett már összesen 30 órában készítettek fel gyakorlati vezetésből, aki tanpályás gyakorlatokkal és módszerekkel jutott el a technikai kezelés jártassági szintjére, és akinek már a két részből álló rutinvizsgán majd a közúti forgalomban mérték fel tudását. A népligetben zajló szakmatörténeti esemény vizsgázója Szegő Mihály (balról), a vizsgabiztos Bánki Gyula, az oktató Szabó János

 


 

 A vizsga után - a hazai sajtó kedvéért is - felsorakoztak azok a vizsgabiztosok, akik - ez is a reform egyik új intézkedése volt - ekkor már elsőként főállásban végezték munkájukat. Sorban, még egyszer a szereplők, balról jobbra: Kóródi Imre VIB vezető, Szegő Mihály a vizsgázó, Nagy Tibor, Szikora György, Taba István, Bánki Gyula vizsgabiztosok, Szabó János oktató, Zirczy Jenő és Bóka Miklós vizsgabiztosok. Közéjük sorolandó még Bagi István, aki nincs a csoportképen, de ott ül a Polski Fiat 124-es ülésében, - vizsgáztat. 
Mind nagy nevek a szakmában, kiváló szakemberek! Közülük már csak Bánki Gyula, Bóka Miklós vizsgabiztosok élnek, Szabó János oktatóról (Cucu) és Szegő Mihály vizsgázóról semmit sem tudunk. 

 

 

 

 

Mindez történt 1969 szeptember elején, az ATI  történetének 20-ik évében, de még az oktatási reform elején vagyunk!

 (Folyt. köv.)


Balogh Zoltán

Forrás:
- Dr. Koppány Géza: Az ATI történetének 25 esztendeje - 1974-es kézirat
- A magyar járművezető-képzés és vizsgáztatás története - Autóvezető c. szaklap 1996
- MTI - korabeli képszolgálat
- TANULÓVEZETŐ - szerkesztőségi képarchívum