(Hozzászólás Gaál Arthur "most szükségem van a nyilvánoság erejére" c. írásához)
Magam is megdöbbenve olvastam a Tanulóvezető weboldalán, hogy oktató kollégám írásbeli figyelmeztetést kapott a Közlekedési Felügyelőségtől. Azért a szabálytalanságért, ami minimum kérdéses. Kiolvasható-e valóban szabálytalanság itt a képzési rendeletből? Én is szembesültem már ezzel a sok félreértésre okot adó szabályozással a tavaly augusztusi rendeletmódosítás kapcsán. Meg is kérdeztem képzésfelügyelő kollégámat, hogy beírhatom-e a vezetési kartonba a főoktatást, ha még a kötelező alapoktatást nem fejeztem be a tanulómmal? A válasz: inkább írjam ezt az oktatási eseményt az alapoktatási feladatokhoz. A jogszabályból persze én sem tudok erre vonatkozólag többet kiolvasni, hacsak azt nem, hogy a “B” kategóriás tanterv módszertani útmutatója a főoktatást, mint egységet nevezi meg, de itt sem találtam arra vonatkozó iránymutatást, hogy az egységet ne lehetne megbontani alapoktatási feladatok tanításával. És mivel a rendelet egyértelműen kimondja, hogy a “B” kategóriás oktatás az kivétel, ezért a forgalomban történt vezetést meglátásom szerint is főoktatásnak lehet bekönyvelni.
Abban is biztos vagyok, hogy sok kolléga a fejét fogja csóválni írásom kapcsán, mert ez már csak játék a szavakkal és nem sok köze van ahhoz, hogy hogyan tanítunk. Szerintem a képzési rendelet merev, rugalmatlan és emiatt nem is tudja figyelembe venni a személyre szabott oktatás sajátosságait, emellett sok esetben minimum félreérthető. Jó lenne, ha megvizsgálná a szöveget egy szakjogász, és feltárná az értelmezési problémákat.
A gyakorlat szempontjából megközelítve én is leszögezhetem: oktatási módszereim nem sokat változtak a módosított jogszabályok kapcsán, a legnagyobb különbség, ahogyan az oktatást adminisztrálnom kell. Itt jegyezném meg – és nem először -, hogy én már évek óta használom az elektronikus vezetési kartont, amit az NKH még mindig nem fogad el, pedig nevesítve szerepel a rendeletben. Részletes szabályozását nem dolgozzák ki immár közel 4 éve, emiatt kettős adminisztrációra kényszerítik mindazokat, akik a jelenleginél sokkal modernebb ügyvitelt használnának. Az a félelmem, hogy itt is akkreditációs eljárás lesz majd, mely kiírásnak a piaci szereplők nem fognak tudni megfelelni a feleslegesen túlbonyolított feltételek és a rendelkezésre álló rövid idő miatt.
Az is nyilvánvaló, nincs olyan oktató a szakmában, aki minden esetben be tudja tartani, hogy a gyakorlati tanóra pontosan 50 perc hosszú legyen, de a kartonba mégis csak azt írhatjuk be. Nem értem, miért nem lehet percre meghatározni a képzés időtartamát, ha már úgyis percre pontosan kell nyilvántartani a vezetési eseményeket. Mivel azonban így kérik, nálam is minden óra 50 perc hosszú, a főoktatást mindig megelőzi minimum 9 alapoktatási óra, annak ellenére is, hogy a tanulókkal megyek a közúti forgalomban szinte a gyakorlati tanfolyam kezdetétől.
Még egy-két észrevétel, amin ugyancsak érdemes lenne elgondolkodni: nálam pl. általános gyakorlat, hogy a forgalmi vizsga előtt nem az indulás helyén találkozunk tanítványommal, hanem távolabbi, ő vezet oda, hogy bemelegítsen a vizsgára. Ez sem 50 perces tanóra, legfeljebb 15-20 perc, amit nem tudok a vezetési kartonon sehova se könyvelni, de ha közben megállít az ellenőrzésre jogosult hatóság, akkor jogosulatlan vezetésnek minősülne a dolog. Ezért aztán mindig beírom a vezetés kezdő időpontját és a km-óra állását, majd amikor megérkezünk a vizsga kiindulási helyére, kihúzom az egészet...
Egy másik dolog az éjszakai vezetés: idén március 31-én, az óra átállítás utáni első munkanapon nyugodtan beírhattam volna éjszakai vezetésnek azt a tanórát, amit 18:00-kor kezdtem, napsütéses szép időben…
Az is régi probléma, hogy a vizsgabiztosok nem engedik használni a gyakorlati vizsgán az oktató kamerát, pedig én csak annyit találtam a rendelet szövegében, hogy a vizsgázó nem használhat kép vagy hangrögzítő eszközt. Ez a kamera egyrészt nem a vizsgázóé, a jelölt pedig sokat tanulhatna a vizsgaesemény utólagos visszanézéséből...
Azt is aggályosnak tartom, hogy az oktatónak az internetre kell feltöltenie tanulói neveit, amikor az NKH-nak le kell adni az óra- és vizsgaösszesítőt. Ez lehet, hogy személyiségi jogokat sért...
Teljesen egyet értek tehát Gaál Arthur kollégámmal, és magam is szorgalmazom, hogy az illetékes minisztériumból vagy a hatóság részéről valaki legyen már hajlandó válaszolni ezekre a szakmai kérdésekre. Ne csak a büntetéssel való fenyegetéssel próbálják betörni a “renitens oktatókat”.
Végül pedig azt gondolom, ez a konkrét eset is azt mutatja, hogy a járművezető-képző szakmának a jelen mostoha körülményei között mindennél nagyobb szüksége lenne az egységes fellépésre, az erős érdekképviseletre.
Papp Endre