Az árufuvarozással és személyszállítással foglalkozó vállalkozások időnként a baleset-megelőzés hatékonyságának növelése érdekében figyelmeztető statisztikákat készítenek a balesetek okairól. Ezek között ott vannak az olyan „ráfutásos” balesetek is, amikor a tehergépkocsi vagy autóbusz vezetője a nem megfelelő követési távolság tartása miatt az előtte haladó hirtelen fékezése vagy megállása esetén hátulról ütközik. Ha csak a száraz KRESZ szabályokat nézzük, akkor persze mindig a hátulról ráfutó, esetünkben a nagy jármű vezetője lesz a felelős.
Véleményem szerint azonban nem ilyen egyszerű dolog! Az ilyen „ráfutásos” balesetek valódi okait általában csak a baleseti helyszínelési körülmények, a bírósági adatok tudják pontosan feltárni.
Személygépkocsi-vezetőként gyakran tapasztalhatjuk magunkon is, hogy nem szeretünk olyan jármű mögött haladni, amelyik jelentősen korlátozza szabad előrelátásunkat. Szeretjük látni az utat magunk előtt, ami persze természetes igénye a járművezetőnek.
A nagy a járművek eltakarják az előttünk levő útszakaszt. Ha jobbra szeretnénk kanyarodni attól is félünk, hogy nem vesszük majd észre időben az útkereszteződést, biztonságosabbnak gondoljuk, ha látjuk magunk előtt az utat és persze a forgalmat is. Miközben ez is teljesen érthető, hozzá kell tennünk: a türelemre, a belátásra itt is nagy szükségünk lehet, az óvatosság nagyon is helyén való.
Gondoljunk arra, hogy a mai korszerű tehergépkocsik és autóbuszok gyorsulása lakott területen (50-
A türelmetlen személygépkocsi-vezető pedig sokszor igen nagy kockázatot vállal a városban, ha minduntalan elkezdi keresni a lehetőséget az előzésre vagy sávváltásra. Esetleg sikerül is előzni vagy sávot váltani, de ekkor veszi észre, hogy már oda is ért az útkereszteződéshez, ahol tervezte a jobbra kanyarodást vagy éppen megállást. De most már inkább lassítani kellene és vissza kellene térni a nagy jármű mögé, ami azonban a vezetőnek presztízs veszteség, ezért inkább a rizikós, rossz döntés kivitelezését választja. Pestiesen szólva erőszakkal, cipőkanállal teszi be magát a nagy jármű előtti területre, ott pedig nyom egy satu féket, mert ugye a kereszteződésnél be is kellene kanyarodni. És általában ilyenkor, valami nehezítő tényező is mindig közbe jön. Egy gyalogos, vagy a kerékpáros.
Kialakult tehát a veszélyhelyzet! A tehergépkocsi vagy az autóbusz vezetőjének mérlegelnie kell, persze nagyon gyorsan. Döntenie kell, hogy vészfékezéssel próbálja meg elkerülni a hátulról ütközést és ezzel a szállított áruban több tízmilliós kárt is okozhat, ill. az autóbuszon szállított 50-100 utas testi épségét veszélyezteteti, vagy éppen neki ütközik az előtte hirtelen lassuló járműnek, ami persze szintén rossz.
Mégis döntenie kell: anyagi kár vagy személyi sérülés, annak minden lehetséges következményével! Itt bizony a nagy jármű vezetőjének minden tudására szükség van, hogy idejében megálljon. És lám a személygépkocsi az simán tovább halad, mintha semmi sem történt volna, mintha ott sem lett volna. A nagy jármű vezetője pedig ott marad a sérült áruval, esetleg a megsérült utasokkal, az újonnan szerzett ősz hajszálaival.
Azt mondom én, hogy az ilyen helyzetek türelemmel, nagyobb előrelátással természetesen megelőzhetők. A megelőzés gondolatmenete is tanítható.
Ma már azzal is lehet figyelmeztetni a bevágásra hajlamos közlekedő partnereket, hogy újabban a korszerű járműveket felszerelik olyan menet-kamerával, ami folyamatosan rögzíti az előtte zajló eseményeket, - segítve ezzel a ráfutásos balesetek valódi okainak feltárását. Nem baj, ha ezt tudják!
Esetünk csupán egy újabb példa volt arra, hogy mennyi oktatni való, tanulságos helyzetet kellene még elmondani a tanfolyamokon. Mennyi fontos instrukciónak kellene még bele férni a B kategóriás kötelező óraszámokba is, amiből mi oktatók igen gyakran csak szelektálunk, mert nagyon kevés az időnk.
Köszönöm, hogy erre most szántak egy-két percet!
Halász Sándor