Helyes válaszok bővebben, előző 2013/5-es számunk gyakorló tesztkérdéseire! Módszertani kvíz!

2. Ön szerint van-e összefüggés a gyakorlati vezetési órák történései és később a kezdő vezető baleseti eseményei között?

a) Csak fiatal férfiaknál létezik ilyen, a nőknél nem találtak összefüggést.
b) Minél kevesebb óra gyakorlással kapja meg a jogosítványát, annál inkább balesetezik.
c) Van összefüggés, de csak külföldi tapasztalatok vannak róla. 

Helyes az a) és a c) válasz. Japánban végeztek legújabban méréseket és azt tapasztalták, hogy minél kevesebb időt tölt valaki az oktató melletti tanulással, annál inkább eseménybe keveredik. Ez a fiatal férfi vezetőkre igaz, a nőkre azonban nem. Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy miért van így? 

3. Ön szerint kik kerülnek többször baleseti helyzetbe a közutakon, a jó képességű vagy a gyengébb képességű tanulóvezetők?

a) A gyengébb képességű vezetők tudatában vannak hiányosságaiknak, ezért kerülik a kihívásokat, keveset baleseteznek.
b) A jó képességű vezetők keresik a képességeiknek megfelelő helyzeteket, kihívást látnak az utakon is, ezért sokat baleseteznek.
c) A gyenge képességűek sokat baleseteznek, mert még vezetni sem tudnak rendesen, nemhogy közlekedni. 

Helyes az a) és a b) válasz. A konkrét amerikai szakirodalmi tapasztalat (Evans, Lionard, Traffic Safety, Bloomfield Hills, MI: Science Serving Society – 2004) mutatja, hogy a jó képességű vezetők keresik a képességeiknek megfelelő helyzeteket, kihívásokat látnak egy-egy bonyolult közlekedési helyzetben, ezért gyakrabban eseményeznek, mint gyengébb képességű társaik. Ez utóbbiak inkább tisztában vannak gyengeségeikkel és nem kockáztatnak, óvakodnak a kétes kimenetelű helyzetekbe keveredéstől. 

4. Melyik sajátosság jellemzi leginkább a fiatal kezdő, férfi vezetőket?

a) A gyorsaság, a sebesség iránti vonzódás.
b) A magas kockázatvállalás.
c) A helyes önértékelés.
d) A reális helyzetkezelés. 

Helyes az a) és a b) válasz. Minden vizsgálat azt mutatja, hogy a fiatal kezdő, férfi vezetők még a gyorsabbnál is gyorsabban szeretnek menni az utakon. Kockázatvállalásuk egyértelműen a legmagasabb. A felmérések azt is mutatják, hogy a sebességhez valóviszonyuk már 11-12 éves korban különbözik a lányokétól. Ezért a kampányok és az iskolai közlekedésre nevelő programok igyekeznek átdolgozni a sebességhez fűződő attitüdjüket (Crash Magnet prorgam - Nagy Britannia). Az egyik szakoktató mondta: ha ő fiatal férfi vezetőt tanít, akkor a kulcsot mindig kiveszi és kézben tartja, mert volt olyan férfi tanítványa, aki minden „beszélgetés” nélkül elindította az autót és „kitűzött” vele. 

5. Mi a fontosabb a gépjárművezetés megtanulásához, a képességek vagy a személyiség?

a) A reális helyzetkezelés.
b) A képesség fontosabb, mert a járművet vinni kell.
c) Eleinte a képesség a fontos, a szokatlan helyzetekkel való bánni tudás, később fontosabbak lesznek a személyiség egyéb tényezői.
d) A képesség és a gyakorlati tapasztalat együttesen fontos.   

Helyes a c) és a d) válasz. Ezek együttesen adnak magyarázatot a kérdésre. A képességek a tanuláskor döntőek, később azonban a célok és motívumok veszik át a hatalmat. Így történhet meg az, hogy nem profitál valaki a tanultakból, hiába volt jó oktatója és hiába vált a csúszós utak vezetőjének mesterévé. A nemzetközi szakirodalomban közismert Keskinen/Hatakka modell is tárgyalja ezt. A motivációink és céljaink felülírják képességeinket és a forgalmi helyzetekben való eligazodásunkat. Az első kettő tényező tanítása az autósiskolák feladata (gépjármű kezelése, a forgalmi helyzetekkel való megküzdés), az utóbbi kettő (célok és motivációk elemzése, tudatosítása, esetleges átdolgozása) pedig a közlekedéspszichológusok részvételét kívánja meg (én ezt sok esetben már az oktatási folyamat közben is bevetném a tanulók számára). 

6. Mi a fontosabb, jelentősebb tényező a jó gépjárművezetővé váláshoz?

a) Egyértelműen a személyiség céljai és motívumai.
b) A sok gyakorlás.
c) A megfelelő gépjármű és a visszajelző rendszerek.
d) Az extrém helyzetekben történő gyakorlás.   

Helyes az a) és a b) válasz. Az előző magyarázatból is következik, hogy az a) és a b) válasz jó, de valóban, hiába a sok-sok gyakorlás, ha valaki képtelen az önkontrollra, vagy a helyes önértékelésre. 

7. Mi a Pygmalion hatás?

a) Ez egy beszédtanítási módszer.
b) A tanár tanítványra irányuló pszichológiai hatása, annak függvényében, hogy milyen lehetőségeket lát a benne.
c) Szobrászati technika.
d) A görög tragédiák katartikus hatása.   

Helyes a b) válasz. A pszichológiában Rosenthal kettős vak pszichológiai kísérlete nyomán nevezik így a tanárok tanítványaikra tett hatását. A görög mitológiából tudjuk, hogy az Istenek megsajnálták Pygmaliont és életre keltették a szobrát, amelybe beleszeretett. 

8. A tanuló már mielőbb "le akarja tudni" a gyakorlati vezetést, nagyon várja a jogosítványt. Megvan a 30 óra és az 580 km, de a vizsgára nem érett. Melyek a legokosabb döntések?

a) Bejelenteni vizsgára, hiszen joga van ehhez, ha megbukik, majd vesz órákat.
b) Bejelenteni vizsgára és az adandó első pillanatban beavatkozni, hogy megértse: az oktatónak van igaza.
c) Bejelenteni vizsgára és azzal álltatni, hogy sikerülhet.
d) Nem bejelenteni vizsgára, hiszen még nem érett erre. Ha mégis él a jogával, váltson oktatót, segíteni őt ebben.  

Helyes az a) és a d) válasz. Ha megvan a 30 óra és az 580 kilométer, akkor a jelöltnek – a vonatkozó rendeletek szerint - joga van a gyakorlati vizsgához, ebben az oktató – még eltérő szakmai véleménye ellenére is - nem sokat tehet. Itt még az a „veszély” is bejöhet, hogy a felkészületlen jelöltnek sikerül a vizsgája! Ezért is, a d) válasz egy kicsivel jobb megoldás lehet, mert benne van az oktató szakmai meggyőződésének következetessége, de tanulóvezetőjét nem akadályozta, ugyanakkor nyugodt marad lelkiismerete. 

9. Gyakorlati oktatás közben életveszélyes helyzetbe kerülnek tanulójával, de az utolsó pillanatban sikerül elhárítani a bajt. Mit célszerű ez után tenni?

a) Nyugodtan tovább hajtani, nem volt sérülés, sem anyagi kár.
b) Félreállni és megvárni, míg az eset lélektani hatása elmúlik.
c) Feljegyezni a helyet, az időt, a forgalmi körülményeket.
d) Félreállni, kicsit átgondolni, van-e tanulság?   

Helyes a b) és a d) válasz. Van gyakorlati oktató, akinek még nem volt része ilyen a szituációban? Az életveszélyes helyzet lelki hatása, még ha túl is éltük, nem múlik azonnal. Szükség van ennek nyugodt értékelésére, néha még a pszichológus is jól jönne. Ugyanakkor a helyzet túldramatizálása káros lehet. Inkább a tanulságok levonására helyezni a hangsúlyt, és arra: „mi viszont ügyesek voltunk”! 

10. Súlyos baleset történt előttünk, hosszabb várakozásra kényszerülünk. Mi lenne az oktató jó ötlete?

a) Szálljunk ki, nézzük meg közelebbről, vonjuk le a tanulságot.
b) Maradjunk a kocsiban. A baleset látványa sokkolhat.
c) Maradjunk a kocsiban. Próbáljuk kitalálni, mi lehetett a baleset oka, hogyan lehetett volna elkerülni? 

Helyes a b) és a c) válasz. Maradjunk inkább a kocsiban. A baleset utáni drámai kép, az egyetlen pillanat általában nem alkalmas reális helyzetmegítélésre. Az elemzésre mindig idő kell, találgatni sem érdemes. Ha azonban látszik, hogy van a balesetnek egyértelmű, azonnal megérthető tanulsága, azt soha ne hagyjuk ki! 

11. A keskeny, egyirányú utcában szabályosan haladunk. A mögöttes mikrobusz vezetője türelmetlen dudálással siettet bennünket. A tanulóvezető zavart és tanácstalan. Mi lehet az oktató elfogadható tanácsa?

a) Nyugi.
b) Adjunk gázt, hiszen ez őrült, eltapos bennünket.
c) Lassítsunk, húzódjunk jobbra, - hadd menjen! 

Helyes a c) válasz. Ez pedig a bölcs, konfliktust kerülő oktató megjegyzése: Lassítsunk, húzódjunk jobbra, - hadd menjen! 

12. A lakótelepi parkolóban megismétlik a két kocsi közé merőleges beállást, mire az ablakból az egyik autó tulajdonosának otromba kiabálása hallatszik. Mi lenne a helyes reakció?

a) Mintha nem is hallanánk, hiszen senkit nem bántunk, a parkoló autókat sem.
b) Kiszállunk és magyarázni próbáljuk a helyzetet.
c) Megyünk tovább. Máshol is van parkolóhely. 

Helyes a c) válasz. Menjünk tovább! A példaadó oktatónak ez a megjegyzése aranyat ér a tanulókocsiban, mert a kialakult helyzetben nem rátesz még egy lapáttal, hanem szépen elsimítja az ügyet. 

13. Újabb tíz gyakorlati pótóra szükséges, hogy esély legyen a vizsga sikerére. A tanulóvezető belátja, elfogadta, az apuka nem, ő fizeti az órákat! Mi legyen?

a) Akkor most fejezzük be, hiszen a gyakorlásnak ára van.
b) Aludjunk rá még egy pár napot.
c) Esetleg apuka is jöjjön el velünk egy-két gyakorlásra, hiszen van erre lehetőség. 

Helyes a b) és a c) válasz. Tíz gyakorlati pótóra ma sokba kerül. Ezt otthon is, alaposabban át kell gondolni. Nem is tudom miért, ma kevés oktató él azzal a lehetőséggel, hogy tanulóvezetőjének szüleit, apukát vagy anyukát a tanulókocsiban szembesítse a gyakorlati tényekkel. Pedig ennél hitelesebb, eredményesebb módszere nincs is a meggyőzésnek. 

14. Mit értünk a tanulóvezető fokozódó önállóságán?

a) A tanulóvezető csak akkor engedhető ki a forgalomba, ha már egészen tökéletes a jármű technikai kezelésében.
b) Amikor a forgalmi vezetésben a tanulóvezető határozhatja meg a gyakorlási útvonalakat.
c) A tanulóvezető önállóságának mértékét az oktató határozza meg, hiszen ő a jármű felelős vezetője. 

Helyes a c) válasz. Ezt a választ most is korrekt megfogalmazásnak gondolom, de azért kiegészítem. A b) válaszban is van igazság. Az oktató, aki a forgalmi oktatásban eljutott tanulóvezetőjével pl. az önálló útvonaltervezés készségének kialakításáig, az dicséretes teljesítmény, az nagyot alkotott az önállóság fejlesztésében. 

15. Lehet-e befolyásolni a vizsgabiztost a sikeres gyakorlati vizsga érdekében?

a) Nem. A vizsgabiztos egyáltalán nem befolyásolható, érzelem nélküli, tévedhetetlen szakmai tekintély.
b) Igen. A vizsgán az oktató korrekt instrukciói és a jelölt mutatott jó teljesítménye a vizsgabiztos igazságos értékelését, - a sikert támogatják.

Helyes a b) válasz. Igenis lehet a vizsgabiztost „befolyásolni” – és a szónak persze nem pejoratív, hanem a legjobb értelmében. Akkor van ez, amikor a társadalmi, anyagi helyzetével is elégedett oktató erkölcsi alapon motivált sikerben és teljesen átengedi tanulóját a vizsgahelyzetnek, - amikor a társadalmi, anyagi helyzetével is elégedett vizsgabiztos arra kíváncsi, hogy mit tud a jelölt, nem pedig azt keresi, mit nem tud. Az persze lehet, hogy itt a végén, kicsit elszakadtunk a valóságtól.