Általában is, de különösen a forgalmas fővárosi utakon találkozhatunk „féktelen” közlekedőkkel. Ennek a féktelenségnek többféle jelentéstartalma is lehet. Az egyik ilyen a motorfék használatának hiányossága, melyről én a vizsgáztatási és utánképzési tapasztalatok alapján is elmondhatom, hogy ezt a közlekedők jelentős része nem, vagy nem megfelelően használja.
A jellemző hibák:
- lassításkor túl korán benyomják a tengelykapcsolót,
- lassításkor a sebességváltót üresbe (N) kapcsolva gurítják a gépkocsit,
- a sebességváltás, visszakapcsolás után nem vagy későn engedik fel a tengelykapcsolót.
Néhány tévhit is van a motorfék használatáról:
- hogy a motor élettartamát csökkenti,
- hogy az erőátvitel így károsodik,
- hogy üresbe gurítva a gépkocsi kevesebb üzemanyagot fogyaszt.
Mindezek a tévhitek azonban könnyen cáfolhatók, sőt tudjuk, hogy a motorfék helyes használata egyértelmű előnyökkel jár:
- az átlagfogyasztás csökkenésével,
- a fékbetétek, a féktárcsák élettartamának növekedésével,
- vezetéstechnikai szempontból is biztonságosabb lesz a közlekedés.
Véleményem szerint a gépjárművezető-képzéssel és vizsgáztatással goglalkozó közlekedési szakemberek előtt nem lehet kétséges a motorfék alkalmazása. Ennek alapja pedig a tengelykapcsoló lehető legkésőbbi, és a lehető legrövidebb ideig tartó, rángatás-mentes használata. Másként is megfogalmazva a tengelykapcsoló pedál nem „várakozóhely”.
Gömöri Mihály