Megint eltelt egy év! No nem kell megijedni, nem fogok ide a szaklap elejére egy közhelyes, év végi mondókát írni. Inkább csak néhány rövid utalással megerősítem, 2013-ban sok olyan dolog történt a szakmában, amire kapkodtuk a fejünket, amire csak 2014-ben lehet majd érdemlegesen reagálni. És itt vannak még a régebbi, változatlanul aktuális gondok, a megválaszolatlan kérdések is.
- Miért van az, hogy Magyarországon folyamatosan romlanak a járművezető-képzés és vizsgáztatás eredményességét mutató számok, miközben évek óta ömlesztik az autósiskolák és oktatók nyakába a jobbító, szabályozókat, rendeleteket? Miközben a magyarországi közúti baleseti helyzetkép folyamatosan javul, a meghalt személyek száma soha nem tapasztalt mértékben a felére csökkent!
- Megint túl vagyunk az év végi kötelező továbbképzéseken és vizsgákon, megint befizettük, de valami tanulságot ezekből le kéne már vonni, hiszen a továbbképzés tartalma szinte semmit sem változott a tavalyihoz képest, de annál nagyobb marakodás, ricsaj volt körülötte.
- 2014-ben azt szakállas ügyet is újra elő kéne venni, hogy miért nem lehet tenni valamit is a gyakorlati oktatási óradíjak jól kiszámítható, forintosítható minimum követelményében. Ki nem akarja?
- Mi jó abban, hogy az érdekképviseleti vezetők fennhangon egymásnak feszülnek, bulvárszinten járatják le egymást, és persze a környezetüket is?
- Miért államosították az évtizedes tradícióval rendelkező autósiskolákat, ha már tervbe is vették az eladásukat?
- Miért mondja az NKH elnökhelyettese, hogy az indokoltnál kétszer több oktató van a szakmában, holott már kilenc éve nincs szakoktatóképzés, veszélyben van a szakma jövője és ebben már eddig is jóvátehetetlen hibák történtek?
A kérdéseket nem én találtam ki, ha az ember kimegy a tanpályára kérdezni sem kell, benne vannak a levegőben.
Ilyenkor év végén persze, a félig megtelt pohár felől nézve bizakodhatnák is, hogy 2014-ben mindezekre a gondokra megnyugtató válaszokat, megoldást kapnak majd a vállalkozó autósiskolák és oktatóik, jobbra számíthatnak a tanulóvezetők is. A pohár azonban félig üres, mert mindenki tudja, hogy az érdekegyeztetés már régen nem divat a szakmában. Van viszont helyette szakmai fásultság, félelem...
December elején kétszer is próbálkoztam, hogy az imént felsorolt szakmai gondok egyíkéről cikkírásra, elemzésre bírjam a jó tollú, szakmához is értő, ma még stabil állásban lévő kollégát. Nem vállalta. Meg is indokolta - kicsit költői lélek - a régi klasszikus vers megidézett soraival válaszolt. Ami ebből éppen eszébe jutott: " Szó benn szakad, hang fenn akad... / Körötte csend, amerre ment.../ Fejére szól, ki szót emel!"
Kedves Olvasók!
A szerzők nevében is ajánlom a Tanulóvezető internetes szaklap 2013/5-ös, évi utolsó számát. Tallózzanak először a tartalomjegyzékben.
Boldog Új Évet Kívánok!
Balogh Zoltán főszerkesztő