Az idősek is autóznak!

A jó kondícióban lévő ember autóját is jobban vezeti!

Senkinek sem fontosabb az autó napi használata, mint az idős embereknek, hiszen mindig sok a dolguk, fizikai erejük azonban egyre alábbhagy. Számukra a gépkocsi az aktív öregkor fontos feltétele. Ebből kiindulva számos feladat hárul a közlekedési környezet fejlesztőire, az autó konstruktőreire és természetesen magára az érintett korosztályra is. A 65 év körüli „idős ember” fogalmának már a meghatározása sem könnyű, a tudományos kutatók is úgy vélekednek, hogy az életkor nem a legjobb kiindulási pont. Az idős ember fogalma inkább teljesítőképességének és életérzésének jellemzőivel, egészségi állapotával, a pszichikai és szociális életfeltételeivel határozható meg.

A társadalomnak természetesen el kell ismernie, hogy felelősséggel tartozik az idős korosztály iránt úgy is, hogy könnyebbé tegye a közlekedésben való részvételük feltételeit. Ez pedig - és ezt igyekszünk most bizonyítani - mindig egybeesik az általános közlekedési kívánalmakkal is, mindenkinek haszna van belőle.

Az is tény, hogy az idősebb autósok ma nem kevés gonddal találkoznak, kezdjük pl. a forgalomszervezés, a forgalomtechnika területeivel. Csak néhány az itt fellelhető nehézségekből:

Az idősebb vezetőkben nagy bizonytalanságot kelt, ha pl. az előjelzések nem egyértelműek, ha a célhoz vezető irányt nehéz kiválasztani a sok lehetséges közül. Ha a jelzőtáblák nem mutatják egyértelműen a jelentésüket. Az idősek javasolják: a jelenleginél pontosabb, jobban áttekinthető előjelzések kellenének.

A kereszteződésekben a jobbkéz-szabályt oly gyakran módosítják, változtatják, sokszor itt váratlanul elsőbbségadás kötelező táblákat helyeznek el, ami különös nehézséget okoz számukra.

Vagy pl. a kanyarodó főútvonal jelzőtábla a kiegészítő táblával, amikor is a sűrű forgalomban nagyon gyors felismerésre, a kereszteződés teljes áttekintésére lenne szükség, ez pedig az idős emberektől már nehezen várható el.

Sok helyen az elsőbbségadást jelző táblánál általában is szükséges lenne a jobb rálátás, a felismerés jobb lehetősége, néhány kereszteződésben azonban szinte megoldhatatlan feladat hárul az idős vezetőkre. Valószínűleg jól elhelyezett közlekedési tükrök felszerelésével javítható lenne a helyzet, ehhhez persze hozzáértő, alapos szakvélemény  szükséges, de természetesen más, sokféle forgalomszervezési beavatkozás is elképzelhető.

Az idősek számára sokkal megnyugtatóbb lenne, ha az útkereszteződésekben kiszámítható, stabil állandóság uralkodna, az útfelújítások után is maradna az egyszer már kialakított jobbkéz-szabály, a körforgalmi rend, vagy a számukra leginkább biztonságos jelzőlámpás csomópont.

Az idősebb közlekedők a biztosra akarnak menni, ezért viszonylag nagyobb távolságokat hagynak, de ha a zsúfolt, forgalmas becsatlakozásoknál ez nem lehetséges, rövidzárlat léphet fel döntési mechanizmusukban. Olyan helyeken, ahol a becsatlakozás előtt nagy torlódások keletkeznek, sokat segíthetne a rendőri irányítás, hosszabb távon pedig jelzőlámpát kéne alkalmazni, vagy szükség lenne az ésszerűbb forgalomszervezésre.
 
A jelzőtáblák számának csökkentése általában is indokolt, hiszen a járművezetők csak azért tudnak a jelenlegi táblaerdőkkel együtt élni, mert nem törődnek velük, sokszor figyelmen kívül hagyják őket. Az idősebb vezetők általában lelkiismeretesek, a rengeteg információt viszont nem tudják felfogni, ettől sokszor elbizonytalanodnak.

Az utak, forgalmi csomópontok sok helyen gyenge kivilágítása nagyon nehéz helyzetbe hozza az időseket. Az éjszakai vezetés nehézségei miatt amúgy is nagy figyelemkoncentrációra vannak késztetve, ilyen helyeken pedig veszélyes bizonytalanságba kerülnek.

 A városokban, bevásárló központokban a szűkre szabott parkolóhelyek ugyancsak az időseknek jelentenek nagyobb gondot, nehézkes a tolatás, a járműből való kiszállás. A parkolóhelyeket kialakító, forgalomszervező szakemberek mintha erre nem is gondoltak volna.

 Az idősek szempontjából nézve, veszélyes helyzetet jelentenek a szorosan autóforgalom mellett futó kerékpárutak, hiszen körültekintésük lassúbb, nehezebben forgatják a fejüket. Legalább a kereszteződésekben kellene úgy átvezetni a kerékpárutakat, hogy a holttereket teljesen ki lehessen küszöbölni.

Az idős vezetők és járműveik: a autók tervezői, a konstruktőrök ma már a vezető nélküli járművet is célba vették, óriási a technikai fejlődés. Ez a jövő, de még a jelenben vagyunk és napjaink autói - még az újak, a korszerűek is - gyengén teljesítik az idősebb korcsoport kívánalmait. Néhány példa:

Az alapvető ergonómiai kialakítások, a fontos kényelmi tartozékok, a biztonságos vezetést segítő berendezések még mindig extrák az autóban, holott az alapfelszereltség részeként, már felár nélkül is ott lehetnének a kínálatban.

Az időseknek többnyire a mozgásukban, már a láb felemelésének és kinyújtásának, a törzs, a derék elfordításában vannak korlátaik. Érthetetlen, hogy sokszor a pedálkezelésben, a váltókar kezelésében is, - éppen ezek kialakításának következően, - vannak nehézségeik az idősöknek, mint ahogy kényelmetlenek a magas küszöbök és az ülések nem kellő beállíthatósága is gondot okoz. Egyes típusoknál probléma az ajtó biztonságos kinyitása, a tükrök állíthatósága, de sokszor még a biztonsági öv bekapcsolása is kényelmetlen, lehetetlen mozdulatokat követel a vezetőtől.

A látás szempontjából a kápráztatásnak, a látómező nagyságának, az szélvédő üveg színezésének, a tisztíthatóságának van nagy jelentősége az idősebb vezetők esetében. Ennek még a korszerűnek mondott autók sem mindig felelnek meg. Fontos lenne a műszerfal teljes elsötétíthetősége (közben a figyelmeztető jelzések jobb láthatósága), a látást zavaró tükrözések kizárása.

A bonyolultabb mozgáskoordinációk, a különböző feladatok egyidejű elvégzése az időseknek jóval nagyobb nehézséget okoz, indokolt lenne csökkenteni a vezetés közben végzendő műveletek számát is. Erre igazán jó példák is vannak, mint pl. az idősebbek által is kedvelt automatikus sebességváltó, a belső klíma automatizálása, vagy a rádióhasználat egyszerűsítése.

Sajnos az ún. komfortérzet ma még túl sokba kerül, pedig az idős vezetők teljesítőképességének fenntartása érdekében, a gyakran rossz közérzetük semlegesítésében ez lenne a legjobb megoldás. A fűthető ülések, a gépkocsi előmelegítésének lehetősége, a huzatmentes szellőzés jelentős mértékben javítja az idős vezetők biztonságát is.

Nem utolsó sorban pedig: az idősebb járművezetők maguk is sokat tehetnek biztonságuk érdekében! Több területen is:
 
Ha sokáig autózni akarnak, feltétlenül vegyék igénybe a rendszeres orvosi ellenőrzés segítségét.

A vezetésre alkalmas állapot megtartásáért nagyon sokat lehet tenni. Az Amerikai Automobil Szövetség egy régebbi, idősöknek szóló tájékoztatójában olvassuk: a jó kondícióban lévő ember autóját is jobban vezeti!
Az elkerülhetetlen fizikai leépülés lassítható az egészséges életmóddal, a karbantartó, rendszeres fizikai tréninggel. Vannak olyan speciális, elsősorban a vezetéshez szükséges mozdulatsorok, amelyek még az autóban ülve, a kormány mögött is elvégezhetők, alkalomszerűen gyakorolhatók.

  Figyelem! Európában, így hazánkban is, az idős emberek aránya folyamatosan nő, a demográfiai trend várható alakulása szerint 2030-ra a lakosság 25 %-át a 65 év felettiek teszik ki, és a 2050-es években ez az arány már 30 % is lehet!
Néhány fejlett országban működnek már olyan autósiskolák is, ahol az idősek speciális autóvezetési gondjain tudnak segíteni. Mint ahogy állandó jelleggel működnek idősek számára rendezett helyi közlekedési tanácsadások, ismeretátadó tanfolyamok.
Az idős vezetőknek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ébren tartsák közlekedésismereti, vezetéstechnikai elméleti tudásukat, hogy naprakész információik legyenek a közlekedés legfontosabb változásairól. Nekik tudatosan kerülniük kell azokat a közlekedési szituációkat (szürkület, éjszaka, eső, köd, jeges út, csúcsforgalom stb.), amelyek különös nehézséget jelenthetnek számukra. Utazásaikat jóval megfontoltabban szükséges tervezni, keveset kockáztatni! 

A kutatók felmérései szerint ma már rohamosan csökken azoknak a személyeknek a száma is, akiknek a régi, szegény időkben a gépkocsi még elérhetetlen volt, egész életüket gyalogosként élték le, és akiknek baleset veszélyeztetettsége még ma is nagyobb az átlagosnál.

Azok a megállapítások is helytállóak - bár nincsenek róla bizonyító adatok -, hogy az autósok, akik a gépkocsiban öregszenek meg, sokkal ritkábban követnek el gyalogosként is durva hibákat.

Itt említhető meg, hogy pl. a nők szinte minden korcsoportban kisebb baleseti gyakorisággal vesznek részt a forgalomban mint a férfiak. Tekintve, hogy átlagéletkoruk több évvel is meghaladja a férfiakét, az idősebb autósok zömét ők fogják alkotni, ezzel pedig hozzájárulnak a baleseti statisztika kedvezőbbé válásához.

Régi tapasztalat: az idős autósok azért nem jelentenek nagyobb veszélyt a közlekedésben, mert a csökkenő fizikális és mentális teljesítményüket óriási rutinjukkal, alkalmazkodó vezetési stílusukkal és persze a nehéz körülmények közötti vezetés mellőzésével kompenzálják.

Az idős emberek autósként jobban védettek, mint gyalogosként. Ezzel is magyarázható, hogy az elmúlt tíz évben a közlekedésben meghalt idősek száma kedvezőbb képet mutat. 

Végül összegezhetjük: az autózásban fejlett országok tapaszatlatai azt mutatják, ha az idős vezetők érzik a támogatást, ha bizonyosságot szereznek arról, hogy a társadalom elismeri a vezetésükhöz való jogukat, úgy megszűnik az orvosi vizsgálattól való félelmük is, szívesebben követik az orvos tanácsát. A közlekedésbiztonság nemcsak az egyes ember helyes magatartásán alapul, sokkal inkább a másik hibázásának kompenzálásán.

Ha az időseknek lehetőségük van arra, hogy koruknak, egyéniségüknek megfelelő korszerű autót vásároljanak, akkor sokkal inkább módjuk van esetleges hibáik kijavítására is, baleseti veszélyezettségük pedig a minimálisra csökkenhet. 

(Az anyagot az Autóvezető c. szaklap régebbi számaiban megjelent, Irk Ferenc által németből fordított cikkek, továbbá a California Driving School A Flexibility Fitnes Training Package For Improving Older Driver Performance c. kiadványának szövege és rajzai alapján állítottuk össze – szerk.)