- Kik voltak a legidősebb tanulóvezetők oktatói?
- Ki volt az oktató, aki mozgássérült tanulóvezetőjét egykezes, forgatógombos kormánykerekű, kézi vezérlésre alakított oktatójárművel tanította meg?
- Ki volt a legtöbb órát gyakorló tanulóvezetők oktatója?
 |  |
 |  |
Ők azok, akik Budapesten, Egerben és Szegeden nem mindennapi oktatási teljesítményt nyújtottak. Szakértelmükkel, példás türelmükkel a tanulókocsiban bizonyították rátermettségüket. Akik vezetési kartonjaikkal igazolták a sikert, pedagógiai tevékenységük eredményét, akik a legjobbak lettek a Tanulóvezető internetes szaklap hagyományos pályázati kiírásán.
Simonyák Zoltán a fővárosi 24-es Autósiskolából (korábban 24 sz. Munkaközösség), aki a hetvenkét éves Györe Vinczéné Irénke tanulóvezetőjét készítette fel B kategóriás gyakorlati vizsgára.
|
- Nem volt könnyű. Mindketten átélték a poklok kínjait, járműkezelésből háromszor, forgalmi vezetésből tízszer vizsgáztak! Közben PÁV, próbavezetés, tizenháromszor jelentkeztek hatósági vizsgára! Összesen 110 órát gyakoroltak. Ára volt a felkészülésnek.
Annál nagyobb a siker! Megérte! A konok, nehezen tanítható, de elszántan akaró Irénke találkozott az Oktatóval, aki szintén nem adta fel, tartotta benne a lelket, elvezette a sikeres vizsgáig. Simonyák Zoltán 1980-ban kezdte az oktatást, 33 éve tanít a jó hírű, idén már 40 éves zuglói autósiskolában.
Pál Györgyné Zsóka iskolavezető-oktató, akinek Egerben van a Pótfékpedál Kft. Autósiskolája, és aki a 70 éves Víg Györgyné tanulóvezetőjét tanította meg, 102 gyakorlati órában készültek fel a B kategóriás gyakorlati vizsgára.
|
- A szükség volt a legnagyobb motivációnk, hiszen tanulóvezetőm a férje hirtelen jött betegsége miatt vállalta fel 70 évesen a járművezetés megtanulását. A család nem akart lemondani a már megszokott autó előnyeiről. A gyakorlásban voltak azért nehéz pillanatok, kisebb-nagyobb szünetek, de a fegyelmezettség, az igyekezet, a kitartás meghozta az eredményt. A felkészülésben a biztos esélyre mentünk. A 102-ik órában, elsőre sikeresen levizsgáztunk.
Pál Györgyné Zsóka 1981-ben kezdett az MHSZ-nél, 1989-ben társaival Munkaközösséget alapított majd ebből lett a Pótfékpedál Kft. Egyedül dolgozik, reklámja a saját neve, hozzák egymást a tanulói, örömmel csinálja.
Illés Imre Szegeden az ATI-Császárné Kft. gyakorlati oktatója, aki a mozgássérült Kajtár Csabát egykezes, forgatógombos kormánykerekű, teljes kézi vezérlésre alakított oktatójárművén tanította meg, készítette fel a B kategóriás gyakorlati vizsgára.
- Azt mondja: az a tanulóvezető, aki például deréktól lefelé mozgásképtelen, az másképpen látja a világot is. Annak nemcsak másféle vezetéstechnika, hanem másféle oktató is kell, olyan, aki nemcsak megérti, hanem teljes mértékben át is érzi tanulója helyzetét. Talán nem nagyképűség, de szeretem az ilyen kihívásokat, máskor is vállaltam már ilyet. Ezúttal is, 49 kemény gyakorlati órával az első vizsgánk sikerült.
Illés Imre 1988-ban kezdett, MHSZ-es volt Hódmezővásárhelyen, 1999-től Szegeden ATI-s oktató. Régi, jó nevű autósiskolákban szerezte meg 25 éves rutinját.
Papp Endre 2005-ben kezdte az oktatást, 2011-ben alapította meg Budapesten a Jövő Autósiskolát. Két „nehéz” tanulóvezetőjével Dériné Surján Katalinnal 115 órát, Tóth Péterrel 102 órát gyakoroltak a sikeres B kategóriás vizsgáig. Ráadásul Tóth Péter egy másik iskolából jött, ahol 30 órát már gyakorolt, de jobbnak látta az oktatócserét.
|
- Nekem semmi gondom nem volt velük – így Papp Endre. Hamar megállapítottam, tudomásul vettem, hogy ők lassabban tanulnak az átlagosnál, ez egy hosszabb menetelés lesz. Van ilyen! Nyílt kártyákkal dolgoztunk. Szó szerint is, hisz az én tanulókocsim oktaméterrel van felszerelve. Tanulóim végig, pontosan látták az oktatásra fordított perceket, a megtett kilométereket, én pedig folyamatosan szembesítettem őket a vizsga követelményeivel. Megértették a plusz órák szükségességét, mindent elfogadtak tőlem. Hosszú, fárasztó menetek voltak, de a végén jött a siker. Olyannyira, hogy ma is tartom velük a kapcsolatot, látom, folyamatosan autóznak.