Azon szerencsés alig egy tucatnyi ember közé tartozom, akik részt vehettek még 2011 augusztusában az EFA ajánlásával és európai támogatással szervezett ECOWILL „Képezd az oktatót” kétszintű képzésen. (Erről annak idején internetes lapunk is beszámolt 2011/4-es számában – szerk.)
 |  |
Kollégáimmal együtt – német szakemberek segítségével - megismerkedtünk itt a környezettudatos vezetési technikákkal és gyakorlatban is kipróbálhattuk a vezetési „aranyszabályokat”. Megismertük a környezettudatos vezetés alapjait és a gyakorlati rövid tartamú tréningek során egy újfajta oktatási módszerrel gazdagodtunk. A szeminárium végeztével egységesített, képesítő-teszt sikeres kitöltésével oklevelet kaptunk, ami feljogosított bennünket oktatók és jogosítvánnyal rendelkező járművezetők elméleti és gyakorlati képzésére.
Ezután jött a megmérettetés. Megismertettünk negyven jogosítvánnyal rendelkező embert a környezettudatos vezetési technikákkal. Felkínáltunk három módszert, és ezek közül választhattak. Én magam is nagyon kíváncsi voltam, hogyan tudom e módszerrel kapcsolatos tapasztalataimat átadni a jelentkezőknek, de az is érdekelt, hogy milyen fogadtatásban lesz része ennek a tréningnek, hogy meg tudom-e védeni szakmai érveimet és meg tudom-e győzni az ebben szkeptikus járművezetőket.
Elárulhatom, hogy 100 %-os sikere volt a vezetési gyakorlatomnak. A járművezetők közül legtöbben választotották - vezetési elvként - az egyenletes sebesség fenntartását alacsony fordulatszám mellett. Ezt a módszert gondolták a legkönnyebbnek, de később bevallották mindannyian, hogy nem is olyan könnyű... Követni az instrukciókat és közben a forgalomra, a KRESZ-re is figyelni... na igen. A másik két elvet - a korán felkapcsolást és a forgalom előre felmérését - kb. egyenlő arányban választották. A résztvevőknek mindhárom módszernél sikerült kb. 10 % -os üzemanyag megtakarítást elérniük.
Én elméleti és gyakorlati oktató is lévén előadásaimon és a vezetési gyakorlatok során is, azóta igyekszem tanulóimat megismertetni általában is az üzemanyag-takarékos vezetési módszerekkel. Ahhoz, hogy egy tanulóvezetői célcsoport el tudjon fogadni meghatározott járművezetői viselkedéseket, speciális megfogalmazásokat kell használni, amelyek felkeltik az érdeklődésüket, és olyan valamiként mutatják be az ecodriving vezetéstechnikát, amelyet érdemes megtanulni. Megpróbálni és elérni azt is, hogy ne csak élvezze, de ajánlja is majd ismerőseinek eme modern vezetési stílust.
Szerintem már az első gyakorlati órától kezdve az a fő feladat, hogy ezt a vezetési stílust olyan normális, izgalmas, de biztonságos és felelős viselkedésként kommunikáljam, amit feltétlenül érdemes elsajátítani. Ha már az első órától kezdve tanítjuk ezeket a vezetési technikákat, az a korábbi ismeretek stabilabb elsajátításhoz is vezethet. Az ecodriving nem valami különleges, rendkívüli dolog amelyet vezetésen kívüli ismeretnek kell elképzelni, hanem egyszerűen a „normál” vezetés szerves része kell hogy legyen.
Saját tapasztalatom is, hogy nagyon megváltozik a vezetési stílus a vizsga letétele után is, gyorsan felejtődnek el egyes viselkedési minták, alakulnak ki másféle viselkedések. Jobbára olyan helytelen viselkedések is, amiket a mikró és makró környezetükben látnak, tapasztalnak a kezdő vezetők, - így még sokkal nehezebb a dolgunk.
Mi lenne hát ezen a területen az elfogadható megoldás?
Az elméleti képzés egyik alappillére kellene hogy legyen a környezettudatos vezetés! Ha a forgalmi vizsgán kifejezetten pontoznák és értékelnék is azt, hogy mennyire vezet a jelölt üzemanyag-takarékosan.
Ebben végre már lépni kellene a közlekedési hatóságoknak is, úgy a képzésben, mint a vizsgáztatásban. A környezetvédelem, az üzenanyag-fogyasztás csökkentése, a CO2 kibocsájtás visszaszorítása mindannyiunk fontos érdeke.
Juhász Csaba - Szeged