A szakma döntéshozói, a jogalkotók újabb és újabb rendeleti szigorításokkal, szankciókkal lepik meg a magyar autósiskolákat és oktatókat. A május eleji egymást követő kormányrendeletek módosításai (lásd Jogszabályfigyelő c. ablakunkban) szinte csak erről szólnak, és jön még az ugyancsak módosítás alatt álló 24-es képzési rendelet is, aminek tervezetét már ismerjük. Ez sem az autósiskolák és az oktatók munkáját fogja könnyíteni, hiszen még bele se szólhattak a módosításba. Az értelmetlen szigorítások miatt, lassan elveszik a vállalkozó autósiskolák és oktatók önállósága, tanítási szabadsága. Lassan átláthatatlanná válik a járművezető-képzés és vizsgáztatás rendeleti szabályozása, egyre több az ellentmondás, egyre nehezebb az eligazodás! Ami pedig nem jó az autósiskolának és az oktatónak, annak előbb utóbb a tanulóvezető is kárvallottja lesz.
Mindezt persze nemcsak én, a szerkesztő látom így.
Rábl János a fővárosi 27-es autósiskola vezetője megjegyzi: mire ez a sok változás, a magyarországi közlekedési baleseti statisztika még sohasem volt ilyen jó! Európai elismerésben részesültünk! Azért valami szerepe lehet ebben az autósiskoláknak és az oktatóknak is. Vagy nem? Bizonyítsa be valaki azt, hogy ez nem így van!
Miksztai Zoltán ózdi iskolavezető szerint a 263/2006. (XII.20.) és a 179/2011 (IX.2.) rendeletek módosításával a hatósági bürokrácia megint nagyot lépett előre. Újabb és újabb adminisztrációt tesznek a nyakunkba. Az átlagos képzési óraszám (ákó), a képzési költség (kk), a vizsga sikerességi mutató (vsm), mind olyan dolgok amire semmi szükségünk nincs, de ki tudja vajon ki mit akar vele bizonyítani? A régi mondás szerint van kis hazugság, van nagy hazugság, és van a statisztika. Persze a statisztika feldolgozása majd nagyon fontos állami feladat lesz, vagy ki lesz adva valamelyik remek cégnek. A kormányrendelet módosításban hivatkozás van itt arra, is hogy a 24-es képzési rendeletben szabályozott módon történnek majd dolgok, pl. az iskolai végzettségről való nyilatkozás. Most ugyan csak be kell mutatni a rendelet szerint, mégis minden egyes darab papírt nekünk kell lefénymásolni, és mellé tenni a jelentkezési lapnak. Tehát elvileg csökkent a bürokrácia, mi mégis több papírt használunk.
A rendeletmódosítás megerősíti, de én továbbra sem tartom helyesnek a szakirányú műszaki felsőoktatási intézmény kijelölést az oktatók képzésére és továbbképzésére, mert a közlekedők problémái alapvetően nem a műszaki dolgokkal, hanem az emberi tényezőkkel vannak kapcsolatban.
Miközben olvasom a rendeletmódosítást, időnként olyan érzésem van, mintha egy szabálysértési kódexet olvasnék, szinte már folyamatos a fenyegetettség. Ennyi felsorolás után nem is csoda, hogy szakmai dolgokra már nem futotta a rendeletben. És ha már ilyen sok helyen javítani kell a „közoktatási intézményt” a „köznevelési intézmény” szövegre, akkor a rendeletalkotók végre felfedezhetnék újra az oktató, nevelő embert is, annak a közlekedési morálra ható pozitív hatásával.
Papp Endre szakoktató ugyancsak a fővárosból, a következőket teszi hozzá. A 263/2006. (XII.20.) és a 179/2011 (IX.2.) rendeletek módosításai olyan új fogalmakat vezetnek be, mint az átlagos képzési óraszám (ákó), képzési költség (kk) és a vizsga sikerességi mutató (vsm), amiket a képzőszerveknek kell számítaniuk és azokat negyedévente közzéteszi az NKH Közúti Gépjármű-közlekedési Hivatala. Ezek a számok a minőséget akarják valahogy mérni, ami egy jó törekvés lenne, a gondot mindössze az jelenti, hogy így már nem csak az oktatók, hanem az autósiskolák is abban lesznek érdekeltek, hogy a vezetési kartonban csak az előírt minimum óraszámok szerepeljenek, és a vizsgát is megpróbálják majd szabálytalan eszközökkel befolyásolni. Ugyanis a hirdetésekben, a honlapon ezeket a mutatókat kötelező lesz feltüntetni! Persze az ördög mindig a részletekben rejlik, ha megfelelő lesz ehhez az ellenőrzés, akkor akár még el is érheti a célját az intézkedés, de nekem inkább úgy tűnik, hogy ezzel az a cél, tovább szorítsanak az oktatókat és autósiskolákat már eddig is szorító derékszíjon, terelve a szakmát a majdan bevezetésre kerülő elektronikus vezetési karton felé. Az új rendeletmódosításban újra emeltek a kiszabható büntetési tételeken, így próbálván a csalók kedvét elvenni az újabb trükköktől. Egy kicsit ez is öngól gyanús intézkedés, mivel a kriminológiában is alapvetés, hogy nem a büntetés súlya, inkább a lebukás esélye jelenti az igazi visszatartó erőt. Így megint csak a szabályosan működő autósiskolák és oktatók élete lesz nehezebb, ellenőrzés hiányában pedig az ügyeskedők továbbra is röhögnek majd a markukba. Nincs azonban mit tenni, várjuk a 24/2005-ös GKM rendelet módosítását is. Azt pedig ki magyarázza meg, hogy ez a rendelet miért késik, hiszen éppen most lenne aktuális, hogy valamennyire legalább értsük, miről van szó.
Álló József fővárosi iskolavezető. Megérdemeljük a sorsunkat, évtizedek óta nem vagyunk képesek közös szakmai álláspontot kialakítani. És ez nemcsak az érdekképviseletekre, hanem az autósiskolákra, az oktatókra is vonatkozik. Ezt a helyzetet mi hoztuk létre!
Kedves Olvasó!
A szerzők nevében is ajánlom a 2013/2-es, internetes Tanulóvezető írásait. Remélve, hogy találnak benne néhány szakmai érdekességet, válogassanak először a tartalomjegyzékben.
Balogh Zoltán főszerkesztő