Magán Autósiskolák Magyarországon (II)
(A Kerber, a Balogh, a Stollár és a Hikádé sofőriskola)
Budapesten a városligeti Mutatványos téren működő Kerber Autószakiskola saját bekerített tanpályával rendelkezett, ami igen nagy szenzációnak számított abban az időben.
Erről Kerber Áron iskolatulajdonos saját kiadású, a húszas évek végén megjelent tankönyvében a következőket írta.
 |  |
A bekerített, kifutást megakadályozó, védő töltéssel ellátott népligeti tanpálya
Nálunk a tanterem is fel van szerelve a technika minden vívmányával, üvegbura alatt látjuk a motor működését és a helytelen kezelésből eredő hibákat. Tanítványainkat mindaddig tanítjuk, amíg a motor és tartozékának összes alkatrészeit meg nem ismerik, tudniuk kell, hogy milyen célt szolgálnak és melyik alkatrész hová való és mindazon hibák javítását is, melyeket az úton műhelyberendezés nélkül meglehet javítani.”
A ferencvárosi Viola utcai Balogh-féle automobil- és motorkerékpár iskolában (ami egyben híres autókarosszéria műhely is volt) az Úr és Hölgyvezetőket háztól-házig vitték, a vidékieket már az állomáson várták, a tanfolyam ideje alatt kosztot, lakást biztosítottak számukra.
 |  |
„Minden tanuló háziszerelői vizsgát is tesz, hiszen nálunk amerikai és európai autók is megfordulnak a javítás miatt, fontosnak tartjuk ezeket megismertetni. A vezetést pedig a legnagyobb forgalmú utakon is tanítjuk.”
Egy újabb részlet a Balogh-féle tankönyv Hogyan vezessünk c. fejezetéből:
„Mindig az úttest baloldalán vezetünk. Balra fordulásnál kisívben fordulunk, tülkölünk, a kézjelzés nem kötelező. Jobbra fordulásnál előtte 10-15 méterrel tülkölünk, jobbra vízszintesen kézjelzést adunk és lassítva, nagy ívben fordulunk. Ha pedig az útkereszteződésben rendőr áll, tülkölünk, kézjelzést adunk és figyeljük a rendőr kézjelzéseit.”
Csoda-e, hogy Nagy Lajos író, aki ebben az időben Andrássy úti albérletében lakott, így panaszkodik az egyik novellájában:
”Éjszakánként taxin jártak haza a ligeti mulatókból a könyv-, bőr- és deszkaügynökök; a taxik kürtje minden utcakereszteződés előtt háromszor elbődült, és az elbődüléseket már akkor hallani lehetett, amikor a taxi a Szív utcához ért. Szív utca, Izabella utca, Vörösmarty utca, a ház előtt elrobogva Csengery utca, Hársfa utca hatszor három, azaz tizennyolc kürtbőgést kellett minden taxi kapcsán meghallgatnom.”
A fővárosi oktogon forgalma a 20-as években
A húszas évek közepétől már jelentős felfutás volt az oktatásban, a fővárosban sokan jelentkeztek az autósisklák tanfolyamaira, még zugiskolák is működtek. Talán ezért is, az 1929-es Közlekedési Kódex már kötelezővé tette az oktatói vizsgát és a tanulóvezetők gyakorlását is külön engedélyhez kötötte. Az automobil vezetése iránti örvendetes igényt, a hivatásos sofőrök munkalehetőségeinek reményeit azonban a nagy gazdasági válság megakasztotta. A Magyar Gépjárművezetők Egyesületének jelentése szerint 1930-ban már közel 57 ezer gépjárművezetői engedély volt az országban, ebből 36 ezren voltak hivatásosak, de a munkaalkalom csak kb. 12 ezer! A gazdasági válság mélypontján az üzemben tartott automobilok száma is visszaesett, amíg 1930-ban 19.264 közületi gépjármű volt üzemben, addig 1933-ban már csak 12.181, ami 40 %-os csökkenést jelentett! Szerencsére 1933-tól már nem rosszabbodott a helyzet, a következő években pedig újra növekvő igény jelentkezett az automobil vezetésének tanulása iránt is.
A Stollár Sofőriskolát régi, nagy múlttal rendelkező, jó szervezőkészséggel megáldott fuvaros család vezette. Irodájuk a IV kerületben Újpesten volt, tanműhelyük a népligeti mutatványos téren, garázsaikat a VIII. kerületi Kálvária téren bérelték. Nekik voltak a legjobb motoros oktatóik, tanfolyamaikon házi feladatot adtak, műszaki rajzokat is kértek a hivatásos gépkocsivezető jelöltektől. Tehergépkocsi oktatójárművel is rendelkeztek, fuvarozási ismereteket is tanítottak.
 |  |  |
Stollár József saját kiadású, autós, motorkerékpáros és szabályismeret tankönyvei
A harmincas évek elejére az automobil tökéletesebbé, megbízhatóbbá vált, a kereslet is megnőtt iránta. A személygépkocsikat már nem csak a dúsgazdagok vehették meg, a sororozatban készült széria autók már a jobban kereső középosztály számára is elérhetővé váltak, és már a szegényebbek is álmodhattak róla. A műszaki tisztviselőknek pl. ebben az időben 60-100 pengő között volt a heti fizetésük, a kétüléses Fiat Topolino pedig
Békeffy István kabaréíró meg is jegyzi: „Az autónak már nagyon komoly szerepe van az irodalomban is. Tudniillik az írónak, akinek autója van, annak egyben már hitele is van.”
Hunyadi Sándor a 30-as évek híres színpadi szerzője: „Azt hiszem, addig nem egész ember az ember, amíg nincs autója. Tehát még én sem vagyok egész ember, mert sajnos nekem sincs.”
1933-ban készült el Gaál Béla Meseautó című filmje, kellemes, fülbemászó muzsikával: "Arany országút csillogó gyémánt porán,/ repülünk a mesék kocsiján./ Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk,/ és a sors fogja tán a volánt”
Babitst Mihály kicsit másképpen látta, ő messzebbről figyelte az autót. Versben fogalmazott, gyönyörűen és látnoki képességgel: "...Csak a gépkocsi motora / robbant, / ami a grófi palota előtt áll, / áll, de toporzékol, mint a csikó,/ berreg és tülköl és ropog és zakatol / ez a gépbe zárt nyugtalanság, / melyben már őrült iramok dobognak, / utak, távolok, terek, katasztrófák...”
Babits látomásai azonban nem viziók voltak, sokszor igazolta ezeket már az élet is. Növekedett az autó és a motoros balesetek száma, egyre sűrűbben fordultak elő közlekedési tragédiák.
A Magyar Automobil Club szakemberei 1933-ban a balatoni út 98-as kilométerkövénél sokkoló mementót, az összetört Fiat Topolino roncsát állítottak fel a gyorshajtók figyelmeztetésére.
A magyar automobil szakértők és oktatási szakemberek ekkor már nagyon jól tudták, hogy a Meseautó c. film valóban egy szép mese. A valóság pedig az, hogy az arany országút csillogó gyémántpora helyett jó utak kellenének, a vigyázó égi angyalok pedig csak akkor segítenek, ha jól képzett vezető fogja volánt. Tökéletesen tisztában voltak azzal is, hogy az oktatás baleseti kockázatot csökkentő szerepe igen fontos, hiszen 1936-ban korszerűsítették az Állami Sofőriskola szervezeti szabályzatát, teljesen új oktatási tanterveket dolgoztak ki, és ennek nyomán a magán autó-szakiskolák is egyre-másra fejlesztették tanítási módszereiket.
A Hikádé Autó-szakiskola tanterme Budapesten a Teréz krt. 7 sz. házban volt, garázsaik a VIII. kerületi Kálvária téren. Mint ahogy szakmai tájékoztatójukban is olvasható, ők a legkorszerűbb filmoktatással próbálták emmelni a képzés színvonalát. Hans Ewald berlini mérnök 2400 méteres autófilmjét vetítették, ami tökéletesen és persze vizuálisan mutatta be az autó működését és szerkezetét. A motoros gyakorlati képzésben Jáwa típusú kétkormányos oktatójárműveket alkalmaztak, ezzel csökkentették a motoros oktatás kockázatait, megkönnyítve a gyakorlást is.
 |  |
Hikádé Ferenc korszerű oktatási módszereivel hívta fel magára a figyelmet...
A harmincas évek végén a 40-50 ezres gépjárműállománynak több mint a fele volt személygépkocsi, a motorkerékpárok száma is jóval meghaladta a tízezret.
Ebben az időben a hazai MÁG által gyártott Magomobil, Magosix, Ford V8 ill. a Turán, a Mátra, a Népmotor, a Csepel és a külföldről behozott Fiat, Opel, Steyr, Benz-Mercedes, Ford, Buick, DKW, Wanderer, Renault, Citroen, Adler személygépkocsik ill. a Puch, Méray, Zündapp, BSA, NSU, Ariel, Triumph, Jáwa motorok voltak a legismertebb és kelendő márkák.
Márai Sándor ekkor még így látta a közeljövőt: „...az autó ötven év alatt eljutott a milliomostól a sarki fűszeresig. Ez az igazi gyors rekord.”
A világ dolgai azonban más irányt vettek. Ekkor már a levegőben volt a változás, közeledett az újabb világháború!
Magyarországon hamarosan fellépett a gumi- és a motalkóhiány, küszöbön állt a benzin utalvány bevezetése, megjelentek a PB gázzal hajtott és a fagáz üzemű autók. A hatóságok már erősen korlátozták a közületi és magán gépjárművek forgalmát, a járműveket lajtstromozták, jelentős részüket besorozták a hadseregbe.
Mayer Ferenc (a képen jobbra) a Hikádé Autó-szakiskola államilag levizsgázott, fiatal gyakorlati oktatója, hatvan pengő heti munkabért kapott, nyitott karosszériás Fiat Balilla tanulókocsijával a Népliget környékén tanított. Tanulói a háborús időkben katonai szolgálat alól felmentett, tehetősebb, befolyással rendelkező urak. Mayer tulajdonképpen ennek köszönhette, hogy - bár sorköteles volt - nem vitték ki őt a háború első vonalába, a frontra. Készenléti állományba került, de így sem volt könnyű az élete. Számtalanszor, néha éjnek idején is, gyors behívóparanccsal vezényelték őt Albertfalvára vagy a Mátyásföldi Honvéd Gépkocsizó Tanezredhez, ahol pedig lóhalálában, éppen a frontra induló újoncokat kellett egy-két nap alatt megtanítani a gépkocsi vezetésére.
Folyt. köv.
Balogh Zoltán
Forrás: Vezetéstechnika a 20-as években - Autóvezető 2005/3
Az automobil vezetése - Kerber Áron – 1928
A m. kir. belügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter
250.000/1929. BM. számú rendelete
Automobil és Motorkerékpár - Balogh Gyula - 1927
A mótor-kerékpározás iskolája - Stollár József - 1934
Hikádé Ferenc - Filmoktatás - 1936