Szakmai etika - oktatói tisztesség…
A Tanulóvezető idei 3. számában, a Módszersarokban figyeltem fel „Gyakorlatos Okító” kollégám írására, ami szakmai-etikai kérdéseket feszeget, és persze engem is hozzászólásra késztetett. Én ugyan már öt éve nyugdíjas vagyok, de igyekszem még szemmel tartani az autósiskolák szakmai tevékenységét. Ma pl. jó látni, hogy van bőven tanuló, mindenkinek van munkája, ebből következően nincs az a nagy tülekedés az oktatók között. Ezért is döbbentem meg az íráson, hiszen abban két fővárosi autósiskola kifogásolható reklámszövegéről van szó. Nevezetesen a CSAJSZI és a MOSOLYZÓNA autósiskolák honlapjain megjelent állításokról.
Mindkét képzőszerv tulajdonosát/vezetőjét jól ismerem.
A Csajszi iskola vezetőjéről és a nála dolgozó oktatókról pedig kifejezetten pozitív véleményem van, régóta tudom, hogy a szakma iránti szeretet és elkötelezettség jellemző rájuk.
Alaposan megnéztem tehát mindkét honlapot, először a Csajszi iskola honlapján tallóztam, és bizony jogosnak találtam a kritikát. Fel is hívtam az autósiskola vezetőjét és rákérdeztem az inkriminált szavakra, a szerintem oda nem illő kifejezésekre. Elmondtam neki: a sértő kifejezéseket én nem használtam volna. Bár nem vagyok felhatalmazva sem dorgálásra sem bárkinek a kioktatására, véleményem szerint az ilyen szöveg etikátlan, elfogadhatatlan a többi oktató kollégára nézve. Az iskolavezető elmondta, hogy honlapjának szövegét külső reklám-szakember szerkesztette, aki bele tette a sértő szavakat. Ezt még ő maga sem gondolta helyesnek, a reklám készítője azonban meggyőzte, hogy a mai piaci viszonyok mellett csak így lehet igazán érvényesülni. Ennek eredménye lett a kifogásolt szöveg, amit Gyakorlatos Okító kolléga (és még mások is) jogosan kritizáltak. Ez tehát megtörtént, sajnálatos hiba, ám emberi dolog. Én azonban örülök annak, hogy a Csajszi autósiskola vezetője azonnal töröltette honlapjáról a kifogásolt szöveget. Ezúttal sem csalódtam bennük.
A Mosolyzóna vezetőjét szintén jól ismerem. Régi oktató, kiváló üzletember, úgy gondoltam, ő is csak figyelmetlenségből követhet el etikai hibát, kifogásolható megfogalmazást. A honlapján olvasható ajánlást és szövegelést viszont agresszívnek és helyenként sértőnek találtam. Persze tudom azt is, hogy ma más a módi, mint az én időmben, semmin nem szabad már meglepődni.
Mégis, az én értékrendem szerint mérve, nem ízléses a honlapon olvasható öndicséret ilyen ömlengése, ami bennem inkább ellenkező, negatív érzéseket vált ki. Nem tartom valósnak azt sem, hogy ez az iskola önmagát a három legjobb autóiskola közé sorolja. Magam is emlékszem, a korábban SMINK & DRIVE néven reklámozott autósiskolára és persze a Mosolyzóna képzőszerv valamennyi elődjére. Miután abban az időben részt vettem a Fővárosi Autósiskolák évenkénti értékelésében, jól tudom, sosem tartoztak a legjobbak közé.
Igyekszem persze elfogultság nélkül, objektív véleményt alkotni az egészről. A Mosolyzóna honlapon található pénz-visszafizetési garanciát én pl. korrektnek tartom, nincs ezzel semmi baj, ha az ügyfél figyelmesen elolvassa a szöveget. Ugyanakkor több kifogásolható, sértő megállapítás van itt a kollégákra nézve. Hogy pl. más, hagyományos autósiskoláknál az oktatóknak fogalmuk sincs a női oktatásról. Az ilyen általánosítás azért is etikátlan, mert az oktatók manapság nem egy, hanem több "hagyományos" iskolában is dolgoznak, és ez jellemző még a Mosolyzóna oktatóira is! Ha tehát az oktató hagyományos helyen, más iskolában dolgozik, akkor „fogalma sincs” arról, hogyan kell a hölgyeket oktatni, de egy másik, új tetőtábla alatt azonnal okossá válik.
Ilyen és hasonló kérdések kapcsán személyesen is felkerestem a Mosolyzóna képzőszerv vezetőjét, felsoroltam neki aggályaim, továbbá Gyakorlatos Okító kifogásolt, etikátlannak gondolt megjegyzéseit.
Azt persze nekem is be kell látnom, hogy ma a reklámozásban farkastörvények uralkodnak. Ez elég jól érzékelhető a mindennapokban, pl. a ránk zúduló TV-s, Rádiós reklámok ízléstelenségeiben.
Meglepődtem azon is, hogy a Gazdasági Versenyhivatal egy vizsgálat utáni határozata szerint ennek a honlapnak a tartalma nem kifogásolható.
Az ún. All Inclusive csomagé sem, - úgy gondolják a tanuló, akinek van pénze az extra szolgáltatásra, az fizesse meg az egyéni konzultációt, a próbavizsgát és a mindennapi vezetést. A „kreszprofesszor” elnevezés pedig a média találmánya.
Nagyjából eddig jutottam a beszélgetésben, erre volt időm és erőm. Szeretném azonban megerősíteni: a korábbi Tanulóvezetőben olvasható Gyakorlatos Okító kollégám etikai észrevételeivel továbbra is egyetértek. Természetesen tudom, hogy az oktatási tevékenység a nyílt piacon van, de én az oktató-nevelő munkát jóval többnek gondolom, mint az egyszerű adok-veszek szolgáltatást. Én tudom, ma is sok szakoktató van, aki nemcsak vállalkozásnak, hanem hivatásnak tekinti munkáját. Szerintem a más oktató kollégákat szakmailag gyengébbnek néző, az önmagunkat alaptalanul dicsérő reklám etikátlan és helytelen. Nekem egyáltalán nem tetszik! Az én értékrendem szerint még mindig nagyon fontos az oktatók egymás iránti tisztessége, a szolidaritás.
Miközben valóban érzem, szakmánkban is megváltozott már sok minden! És ezt egy kicsit nehezen látom be. Öregszem.
Végül, egyetértek Gyakorlatos Okító kollégám azon javaslatával is, hogy az oktatók válasszanak maguknak független, hozzáértő, Szakmai - Etikai Testületet. Tisztázni lehetne néhány fontos etikai kérdést.
Ennek létrehozása azonban már nem az én dolgom. Ez az aktív és magukra még valamit adó tisztességes szakoktatók feladata lenne! És persze hivatalból is, a szakmai érdekképviseleteké, akik már teljesen eltűntek a szemem elől. Hol vannak?
Frank György
Volt ennek értelme!
Gyakorlatos Okító vagyok, azaz hogy Balogh Zoltán a Tanulóvezető főszerkesztője. Igen, a legutóbbi számban is én voltam, a szakmai etikáról írtam, az oktatók egymás közti viszonyának, megbecsülésének fontosságáról. Ennek kapcsán két példára hívtam fel a figyelmet, mégpedig a Csajszi Autósiskola, de még inkább a Mosolyzóna honlapján talált, igaztalan megnyilvánulásokra.
Írásomra többen is felfigyeltek, mint pl. az előző cikk szerzője Frank György, aki ugyancsak régi kolléga, pár éve még főfoglalkozású vizsgabiztos, mindig is a legkiválóbb oktatók, szakfelügyelők, vizsgabiztosok között jegyezték
A Mosolyzóna honlapján elsősorban azt kifogásoltam, hogy annak vezető oktatója egy saját maga által kreált kérdésre így válaszolt:
"De miért is van szükség olyan autósiskolára, amely csak nőket oktat?
- Azért, mert a hagyományos autósiskolák oktatóinak fogalmuk sincs arról, hogy a nők másképpen gondolkodnak és tanulnak, mint a férfiak... és ez meg is látszik a nem túl jó eredményeiken."
Ezt a kijelentést én etikai szempontból kifogásoltam, nem szép dolog, ha egy vezető oktató így vélekedik kollégáiról, és hogy a „hagyományos” autósiskolákban képzetlen, hozzá nem értőknek tartja a gyakorlati oktatókat, közöttük persze engem is!
És ez a kritikus hangú Módszersarok cikk természetesen megjelent a Tanulóvezető előző számában, sokan elérhették, mint a szaklap regisztrált Olvasói.
A megjelenés után néhány nappal pedig a Mosolyzóna vezető oktatója felháborodott levélben tiltakozott nálam, Balogh Zoltán főszerkesztőnél. Egykor szakoktató tanítványom dúlt, fúlt, hogy miért engedtem ezt? Miért nem egyeztettem erről vele a megjelenés előtt? Természetesen azonnal felajánlottam neki, ha bármi igazságtalanság történt volna, cáfolja meg írásban Gyakorlatos Okító megjegyzéseit. Küldje, én a főszerkesztő azonnal megjelenést biztosítok a Tanulóvezető oldalain, akár az internetes portál Főoldalán is.
A Mosolyzóna vezető oktatója azonban nem élt ezzel a lehetőséggel, válaszában, következő e-mail levelében nem kívánta vitatni, megcáfolni sem a bíráló megállapításokat, kapcsolatunk pedig ezzel meg is szakadt.
Ez volt a nyáron. Én azonban régi motoros, öreg oktató vagyok már. Tudom, hogy az idő, a türelem általában segít, megoldja a gondokat. Most is ez történt. A Mosolyzóna képzőszerv honlapján ma már hiába keresem az idézett oktatókat sértő kijelentést. Nem találom. Törölték. A kreszprofesszor úgy gondolta mégis jobb ha ez nincs fenn a honlapján. Igaza lehet Gyakorlatos Okítónak, csak úgy érdekből, ne bántsuk kollégáinkat.
És mi éppen ezt akartuk elérni!
Most a Karácsonyi Ünnepek előtt különösen jó érzés, hogy ennek az írásnak volt értelme!
Balogh Zoltán főszerkesztő