Gondolataim a B képzés kapcsán



Sajnos hiányoztam az év eleji Szakmai Fórumról, amit a TANULÓVEZETŐ szinte már évek óta, hagyományosan rendez. Pedig készültem a hozzászólásra. A főszerkesztő úr megígérte, hogy utólag is közli tervezett hozzászólásom, amit most írásban küldtem el neki.

Amikor a tanuló az oktatásra, de még vizsgára is alkalmatlan állapotban jelenik meg

- Nincs szemüvege, de kellene, cukorbaja kezeletlen, olyan hormonproblémái vannak, melyek befolyásolják vezetési képességét… nagyon nehezen boldogulok vele!
   - Kábítószeresen jön, a vizsga vége felé már azt sem tudja merre és miért is megyünk?
- K. J. másnapos és éppen autópályás a gyakorlati feladat, ő azt mondja „jól érzi magát”. Én csak „szemrevételezéssel” tudom ellenőrizni, bármit is bizonyítani képtelen lennék.
   Tapasztalatom: évről-évre csökken a fiatalok műszaki érzéke. Remélem, tévedek! Én oktattam régen is, már nagyon érzem a járműkezelési vizsga hiányát, hiszen most mielőbb a forgalomba szeretnének menni anélkül, hogy lenne valami technikai jártasságuk, ismernék valamennyire az autózás korlátait.

Vizsgaidők

Ma 50 perc a 40 helyett. Nagyon hosszú! Hány embernek van olyan jogosítványa, hogy még a 40 perces vizsgaidő alatt szerezte? Ők nem is tökéletes vezetők? Még jó, hogy nem követelik tőlük visszamenőleg a plusz 10 percet! A jelöltek ennyi idő alatt nagyon elfáradnak a vizsgán. Pedig a kezdő vezetőnél éppen az lenne a lényeg, hogy csak fokozatosan terhelődjenek. Hogy majd önállóan is először csak rövidebb időt vállaljanak a forgalomban.
Szerintem a hosszú gyakorlati vizsgaidő is oka annak, hogy ma kevesebben tudnak vizsgázni. Nálunk pl. 1-2 hónapot is kell várni a következő vizsgára. Mert nagyon kevés a vizsgabiztos. Ha fél óra vagy negyven perc lenne a vizsgaidő (mint régen, és mint ma a legtöbb európai országban) válogathatnának is a vizsgabiztosokban.

Még mindig a vizsgabiztos

Vannak a „csak” vizsgabiztosok. Akik napi szinten oktatnak is, sokkal reálisabban ítélhetnek a vizsgán. Ma az ú.n. oktató-vizsgabiztosok nem vizsgáztathatnak, ezzel egy igen fontos rugalmassági tényező szűnt meg, az hogy a vizsgára jelentkezők számához lehetett igazítani a vizsgabiztososok számát! Állítólag a korrupcióra, vagy mire hivatkoznak. A főfoglalkozásúak között viszont van a „klikkesedés”, vagy mi ez? Az, hogy a vizsgán az oktatót nézik, és így döntenek, így értékelik a jelöltet. Tisztelet a kivételnek.
Mindenkit meg lehet buktatni!  Íme, egy értékelés: körültekintés most ugyan volt, de nem volt egy korábbi helyzetben (nem is emlékezünk már rá!). Sajnálom, mondja határozottan.

Kifutunk az időből

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a jelöltjeim valamilyen okból a vezetési gyakorlatot megszakítani kényszerülnek, kifutnak már a két éves időből is, - gyerekszülés, többször betegség, oktatóváltás, hosszas várakozások a vizsgaidőkre, szinte lehetetlenné válik már a többszöri vizsgázás lehetősége is.

Fedélzeti kamera

Tudom, a vizsgabiztosok ellenzik használatát a vizsgákon, szerintem azonban jól jönne nekik nehéz munkájuk elemzéséhez. Ma már a gólvonal, a gól megítélésénél is kamera segít.

580 km és a 29 óra

Mindenki tudja, hogy egy teljesen kezdő számára a mai közlekedési viszonyok között kevés a 29 óra. Mégis, évtizedek óta így van. A manőverezési feladatokat hiába csökkentették, a vizsgán is csak kettő feladat van, de aki tanterv szerint tanít, annak ugyanúgy mindent meg kell tanítani az oktatás során, mint korábban. Ezzel is azok az oktatók jártak jól, akik csak a vizsgára készítenek. Az oktatás időigényes, lassú, fokozatos folyamat, ami sokszor bizony kevés megtett km-t eredményez. Azt még valahogy értem, hogy a tanulóvezetők ezt nem akarják érteni, de a szakmai döntéshozók miért nem?

Melyik oktatót válasszam?

Akinél (rejtélyes körülmények között) mindig megvan 29 óra alatt az 580 km, az a jó oktató. A szülők is azt hiszik, ha ez a két feltétel megvan, annak már jogosítvány jár. Majd az ő felügyeletük mellett, később megtanul a gyerek „igazán” vezetni! Kérdezik is, számon kérik, miért nincs meg az 580 km (hiszen a másik oktatónál már mindenkinek megvan), miért nem tudunk mi még vizsgázni, miért kell pótórát venni? Odáig jutottunk, hogy a nagy km. őrületbe a tanulók, már előre úgy választanak oktatót, aki több km-t tud beírni. Ellenőrzés ide vagy oda.

Hatalmi önkény

A vizsgabiztos igényeinek megfelelő klíma az autóban, de néhányuk esetében a vizsgázó igénye, az oktató kérése nem számít. Az oktató tüdőgyulladása után kéri, ne nyissák rá az ablakot. Válasz a vizsgabiztos részéről, - „Én ezzel nem tudok foglalkozni!” És marad a lehúzott ablak, hiába a panasz. Kevés a vizsgabiztos, nem lehet mit tenni! Azzal sem tudok semmit sem kezdeni, hogy én az oktató, valamelyik vizsgabiztost nem szeretném. Mert okom van rá! Ez egy kérés, de nem tudják megoldani. Sokan nem is mernek semmiért sem szólni, nehogy a következőkben retorzióban legyen részük.

Óradíjak

Most már nagyon szép oktatói óradíjak is előfordulnak, néha mégis meglepő, hogy egy-egy iskolánál 1000 Ft-os különbség is adódik – ugyanazért a munkáért. A (tulaj) iskolavezető szerint „Semmi közünk az óradíjhoz, hogy abból mi mennyit kapunk!” Tudom, tudom, már régen nincs nálunk szocializmus.

A jelöltek

Sokszor kellő felkészültség nélkül kérik a vizsgára bocsájtásukat, ami persze visszaüt a sikertelen vizsgában. Ez az oktatónak is rossz, az iskolának nem, mert így még további pótóra szükséges. Ezért is terjed: egyszemélyes iskolát – így olcsóbb, és még az oktató is megél.

Vizsgán

A Megállni tilos tábla után Y forduló. Én elvből tiltom ezt, a vizsgabiztos megengedi, a manővert forgalmi oknak nyilvánítva. Ebben és majd más hasonlóban is, jó lenne már vitát nyitni, de hogyan? Van itt érdekképviselet? Pedig jó lenne tudni, hol van leírva, szabályozva, hogy mi a forgalmi okból történő megállás? Az hogy én eltévedtem, vagy meggondoltam magam és vissza szeretnék fordulni, szerintem nem forgalmi ok. Ezt nem fogadta el nálunk a rendőrség sem, amikor a vezető rosszulléte esetén az orvosnál tartózkodást, - mert a megállni tilos táblánál megállt - szabálytalannak minősítette. Joghézagra hivatkoztak, ami persze 30 000-Ft-os büntetést jelentett. Olyan anomáliák is előfordulnak, hogy egy forgalmi szituációt három vizsgabiztos háromféleképpen ítél meg.
A bedugult fényjelzős kereszteződésbe kimegy a jelölt az utak metszéspontjáig és megbukik, majd ez után arra okítom, hogy ne menjünk ki, de a másik vizsgabiztos segít, bíztatja a jelöltet, menjen ki, hátha a partnerek segítenek. Egy harmadik esetben szintén nem megy ki a tanuló, ott meg azért bukás, mert a bedugulás ellenére nem ment ki. Nem tudta volna elhagyni a zöld ideje alatt a kereszteződést. Erre megoldást kértem, de visszamutogattak a KRESZ-re és a 24-esre, hogy azt tudnom kéne. Tudom, de ezek ott másként vannak.

A kötelező továbbképzéshez

Ezt a kérdést már máshol, többször felvetettem! Szükségünk van-e egész évben a továbbképzésben tanultakra, vagy ez csak a két hónapra jó, és utána senki ne kérjen számon semmit tőlünk?
Amikor én egy egyetemi jegyzetet, vagy bármely könyvet megveszek, az attól kezdve az enyém, akkor olvasgatom, amikor akarom. Akár 10 év múlva is elővehetem, ha fel akarom idézni a tanultakat. Ugyanígy van, ha online könyvet, előadást vásárolok. Nem kell külön azzal foglalkozni, hogy kijegyzeteljem. Miért szűnik meg a belépés, miért titok, amit mi kifizettünk, majd esetleg minimális változtatással újra megvetetik velünk?
Miért kell nekünk össze-vissza mászkálni /utazni/ a vizsgák helyszínére? Nem tudható az, hogy adott helyen hány oktató jelentkezett tanfolyamra és vizsgára? Tavaly volt olyan hely ahol még december közepén is volt vizsgalehetőség, míg máshol december első napjai voltak az utolsók. A tanfolyam indítása szétválhatna a bejelentkezéstől és külön a tanfolyami, ill. a vizsgadíj befizetésétől. Ma nagyon könnyen kicsúszhatunk a tananyag eléréséből, - akinek esetleg nem sikerül a vizsgája, vagy más okból kell újra vizsgáznia, vagy éppen a kórházban van. Amikor a vizsgán kiderült, hogy van olyan videós feladat is, ami a gyakorlóban nincs, már nem hittem el hogy a kérdések és válaszok is megegyeznek, így a vizsgadrukkom fokozott volt. Elég frusztráló érzés, így kezdeni egy vizsgát, és éppen az első feladat a videós volt. Nem valami jó játék ilyet játszani felnőttekkel!

Miközben hasznosnak vélem az e-learninges továbbképzési formát, de ez nem elég! Nem pótolja a szakmai megbeszéléseket is magába foglaló csoportos összejöveteleket. Még 15 éve minden negyedévben volt megyei szinten is olyan tanácskozás, ahol közös nevezőre lehetett jutni vizsgabiztosoknak és oktatóknak. Egységes elvek alapján és nézeteltérésektől mentesen folyt az oktatás és vizsgáztatás. Voltak iránymutatások, bárminemű változtatások közlése, volt kezdő oktatókkal való kapcsolat, azok segítése, ami az oktatás magasabb szintre emelését volt hivatott segíteni. Ma ezek nincsenek, a továbbképzések erre nem elegendőek

 Németh Magdolna - Székesfehérvár