Tolatóradar
Gyakorlatos Okító vagyok, harminc éve csinálom. Nekem a legelső, hogy megtanítsam a lassú, finommenetet, szerintem ez mindennek az alapja.
Most azonban nem erről szeretnék beszélni, hanem a tolatókameráról. Olvasom az Auto Blog internetes portálon, hogy áprilistól Európában minden új forgalomba helyezett autóba kötelező lesz az ú.n. eCall segélyhívó rendszer, amely veszély esetén képes tárcsázni a 112-es számot, így a hatóságok számára láthatóvá válik minden pórul járt gépkocsi helyzete. A cikk is úgy fogalmaz, hogy Európában a Nagy Testvér szeretne mindent látni. Ugyanitt egy másik hír arról, hogy Amerikában inkább a tolatókamerát vezetik be, ami esetenként emberéleteket menthet, gyalogosokat, játszó kisgyereket, kutyát, macskát. A kidolgozott törvény szerint 2018. május 1-je után az újonnan forgalomba helyezett autóban már a kötelező aktív biztonsági felszerelések közé tartozik a tolatókamera is - az Egyesült Államokban! Nálunk, Magyarországon más a helyzet. Itt még tartja magát a hatósági bürokrácia, hogy pl. a gyakorlati vizsgákon tiltják ennek az intelligens, vezetést segítő tartozéknak a használatát. Az időközben megszűnt NKH rendeleti szabályozása volt ez, szövege így szól: "a vizsga során teljesítendő manőverezési feladatok alatt nem használható a hátramenet, hátralátás elősegítését szolgáló, a járműbe beépített rendszer". Már 2009-ben is (ekkor született a rendelet) tiltakoztak ezért a magyar oktatási szakemberek, a még létező szakmai érdekképviseletek vezetői. Én még itt, az internetesTanulóvezetőben is olvastam, többször is üzentek a hatóságnak, szakmai észérveket felsorakoztatva. Nem azt kérték, hogy legyen kötelező, hanem azt, hogy akinek van ilyen a tanukókocsijában az használhassa.
Sokszor találkozom olyan summás megállapításokkal és nemcsak a sajtóban, hogy a közlekedés bizonyos területein mi 20 éves lemaradásban vagyunk. Én ezt annyiban vitatom, hogy még rosszabb is a helyzet. A magyar közlekedési hatóság hivatalnokainak ósdi szemlélete valószínűleg párját ritkítja Európában. Teljesen megmerevedtek az intelligens rendszereinek használatát illetően is. És ennek nálunk évtizedes "hagyománya" van. Én még emlékszem a régi, harmadik féklámpa körüli hivatali packázásokra is, ami hasonlóan szégyelni való dolog volt a kilencvenes évek elején. Hosszú évekig, folyamatosan akadályozták, tiltották ennek az akkor még kiegészítő tartozéknak a felszerelését a járművekre, pedig már nemzetközi adatok, bizonyítékok álltak rendelkezésre, hogy az ilyen lámpa haszálata csökkenti a ráfutásos balesetek számát. Majd amikor évekkel később, az új autók már gyárilag is ilyen harmadik féklámpával jöttek, semmi, egyszerűen elhalgatták az ügyet.
Friss a hír, hogy megalakult az Innovációért és Technológiáért felelős új magyar minisztérium - ide fog tartozni a közlekedés, a járművezető-képzés és vizsgáztatás is - el nem tudom képzelni, hogy a jövőben tovább élhet az ilyen toatóradart tiltó szemlélet.
Én a tanulóvezetők pártján állok
Ez más téma. Nekem kicsit kínos, mert sosem voltam stréber, még az általános iskolában sem. Most mégis, egy-két kollégám ellen fogok szólni. Sajnos, egyre többen, olyan tanulóvezetők jönnnek hozzám, akik egy másik autósiskolában már vezettek valamennyit, másik oktatótól jöttek át, kérték az áthelyezésüket. Ebből pesze én nem azt a következtetést vonom le, hogy olyan jó oktató lettem, mert jól tudom, más itt a helyzet. Az évek óta tartó okatóhiány következtében néhány kollégám túlértékelte magát és lehetőségeit. Magyarul, túl vállalta magát, ötven darab vezetési karton sorol a kesztyűtartójában. Gondosan, befőttes gumival össszefogva, hogy jól mutasson. Szép, szép, de hiába is minden. Az oktatók rendelkezésére álló idő az nem lett több! Inkább kevesebb lett, öregebbek is lettünk, kevesebbet is bírunk már. Nem győzzük! Van aki győzi, de látom hajszolja magát, már észre sem veszi, hogy közben meg is változott. Türelmetlen, kibírhatatlan oktató lett belőle. A legnagyobb baj mégis az, hogy ennek az oktatónak hetenként csak egy alkalommal, 1-2 órát vezetnek a tanulói, ami nagyon kevés. Ez olyan, mintha nem is lenne. Ne áltassuk magunkat, hiszen tudjuk, a kezdő tanulóvezetők ideális programja a mindennapi egyórás foglalkozás lenne, - de azt is tény, hogy a mai rohanós, időzavaros világban ezt nem lehet kivitelezni. A kezdők óraterhelése természetesen tanuló-függő, az oktató érzi ezt a legjobban, de az nagyon régi tapasztalat: ha nincs legalább heti két alkalom, reménykedni sem érdemes a tanulási (gyakorlási) folyamat normális előre haladásában. A heti egy órás tanítási program tisztességtelen. És ezt megérzik a normális tanulóvezetők is, - csalódottan hagyják ott oktatójukat. Két ilyen tanulóvezető van most nálam, az egyik - aki egyébként ügyes - két hónap alatt összesen hét órát vezetett, semmit nem haladt előre. Én pedig ezt nem csinálhatom velük! Gyakorlatos Okító vagyok, a tanulóvezetők pártján állok. Jó okom van rá, kedvelem őket, belőlük élek.