A nagyjárműves vezetők képzése ma egy megfeneklett terület
A fuvarozók felől nézve, a járművezető-képzés ma rendkívül szűk keresztmetszettel és gyengén működik, a tehergépjármű-vezető oktatók nagy hiányával, korszerűtlen oktatójárművekkel. Hosszú idő után - a
Több évtizedes tehergépkocsis múlttal a hátunk mögött ezt nem is érjük, ez a szabályozás mindenképpen felülvizsgálatra szorul. Mert aki szeretne motorkerékpár-vezetést is oktatni az rendben van, tegye le a vizsgát, de a nehéz tehergépjármű-vezető oktatónak erre nincs igazán szüksége.
A másik problémás terület maga az oktatójármű. A szakoktatókat képző iskolában bérelt, vagy tulajdonlott tehergépjárműveken végzik a „C” kategóriás gyakorlatokat, van hozzá még pótkocsi, amivel az „E” kategórás vezetést is tanítják. A jelöltek nem tudnak viszont vezetni nyerges szerelvényt, azt nem is gyakorolják, fogalmuk sem lesz róla hogyan kell majd azzal bánni.
 |  |
Úgy látszik a nyerges szerelvény üzemeltetésével már nem rentábilis a képzőszerv, hiszen a nyerges vontatóval nem lehet „C” kategóriát oktatni, s ezért nem teljes körűen felhasználható. Itt feltétlenül meg kellene vizsgálni, milyen kedvezmények szükségesek az autósiskoláknak ahhoz, hogy korszerű, gazdaságos nehéz gépjárműveket, nyerges vontatót és félpótkocsit is tudjanak üzemeltetni, azzal elfogadható gyakorlati oktatást végezni.
Ugyancsak az oktatóképzési területét érinti az oktatásra használt járművek forgalomban való szabad közlekedése, hogy olyan forgalmi helyzeteket is taníthassanak az oktatók, amelyek szükségesek a fuvarozásban, amelyek részei a mindennapi élethelyzeteknek. A nehéz teherjárművek közlekedési tilalmában már történtek pozitív változások, de azt is meg kellene vizsgálni, milyen feltételeket lehetne teremteni az oktatójárművek útdíj kedvezményeire, ingyenes úthasználatára. (pl. autópályás gyakorlatok esetében).
Ma a tehergépkocsi-vezetők képzési feltételeinek javítása rendkívül fontos lenne! Itt nem másról, mint a frissen belépő, munkát vállaló hivatásos gépkocsivezetők alapos felkészítéséről, a jövő utánpótlásának biztosításáról van szó.
És persze a járművezetők megbecsülése.
Sokkal vonzóbbá kellene tenni a szakmát, hogy életcélként legyen választható a járművezetői foglalkozás. Megjelentek ugyan az önvezető autók is, de hivatásos járművezetőre még hosszú-hosszú ideig szükség lesz. Felül kell vizsgálni az egész képzési tematikát, a követelményeket és persze azt a híres-hírhedt 156-os rendeletet is, amelynek büntetési tételeit szemügyre véve a friss járművezető jelölt is elgondolkodik, hogy belevágjon-e a nehéz fuvarozói munkába. És itt nem is az összegszerűség az alapvető gond – bár felül lehet vizsgálni -, hanem a tolerancia teljes hiánya.
Nyugat-európában is nagy gond a járművezetői hiány, nekünk is sürgősen változtatni kellene azon a helyzeten, hogy a fiatal fuvarozók ne külföldre menjenek dolgozni, hanem itthon találják meg boldogulásukat.
Ugyanakkor, jó lenne végre felébrednie a rendőrhatóságnak is, az eszeveszettül száguldozó egyes külföldi járművezetőkkel szemben is hatékonyan intézkedni, megteremtve hazánkban is az esélyegyenlőséget, ezzel is védve a magyar fuvarozókat.
A hétvégi közlekedési tilalom alóli mentességet az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium adja ki, de ennyit? Érdemes lenne összehasonlítani a kiadott engedélyek számát és a vasárnapi autópálya forgalmat, a nem hazai rendszámokat illetően is.
Az MKFE tagsága arra kéri a döntéshozókat, a jogalkotókat, vegyék igénybe szakmai segítségünket. Az nem lehet cél, hogy elengedjük a vállalkozásokat, munkatársainkat külföldre, hanem az, hogy tartsuk őket itthon. Ehhez azonban változások szükségesek, ésszerű, kiszámítható körülményeket kell teremteni.
Bánkeszi Lajos
aki az MKFE Etikai Bizottságának elnöke, - írásunk a fuvarozói érdekképviselet szeptemberi küldöttgyűlésén elhangzott hozzászólásának egy részlete.