Belefásultam volna?
Tanfolyam, tanfolyam után.Több mint öt éve tanítok az autósiskolában.
Mostanában, egyre gyengébbnek érzem magam.
Mi történik velem? Fáradok? Elfásultam?
Oly könnyű, oly boldog és lendületes foglakozásokat tartottam.
Most meg inkább félek, hogy már unnak is engem?
Mintha szeretnék mihamarabb túl lenni az egészen.
Egyáltalán, törekszem én még arra, hogy a tanulók szimpátiáját megnyerjem?
Mi történt? Talán elfásultam?
Nem akarok zuhanni tovább!
Szeretnék megkapaszkodni, de mibe?
Lehet, hogy ez így törvényszerű?
Átesik ezen, más oktató is?
Vagy egyszerűen csak vége lett!
Vége van a szép időknek, a lelkes, boldog amatőr korszaknak.
Az is lehet, csak most kezdődik?
Lehet, hogy profi leszek!
Jó lesz ez nekem? És a tanulóknak?
A tanítványaimmal persze nincs is baj. Mindig aranyosak.
Most is, a tanfolyam utolsó foglalkozásán, már tudom, hogy a végén meglepnek.
Észrevettem, hogy dugdossák a virágot a padok alatt.
És a valóban.
Kijött elém a két ember, ott álltak.
Végre az egyik rövid, esetlen mondókába kezdett.
Megköszönte a tanári fáradozásom, lelkes oktatásom. (Jaj!)
Én átveszem a virágot és mosolygok, miközben meghatódok és sírni szeretnék!
Átjár megint az érzés, ami elmondhatatlan.
Istenem. Mit adtam én nekik, s milyen sokat kapok tőlük!
És nincs már semmi baj!
Ebbe az emberi melegségbe fogok megkapaszkodni!
Varga Irén
A tanulóvezetők és motiválhatóság…
A tanulóvezetők persze jól motiváltak és nem kellően motiváltak. Ez mindig is így volt, bár mostanában sokan mondják, nagyon sok a motiválatlan tanulóvezető.
 |
Lehet ezen valamit segíteni?
Az biztos, a motiváció jellege és annak erőssége nagyon fontos, hatással van a taníthatóságra, a teljesítményre, az eredményességre.
Néhány motiváltságra utaló tanulói megjegyzés:
- Imádom az autót, alig vártam, hogy vezessek.
- Nekem muszáj, mert a felettesem, (férjem) parancsolta.
- Van már a szomszédasszonynak is van jogosítványa.
- Engem ide beírattak.
- Jövőre érettségizem, itt az ideje, - ha nem lesz jogsim, nem tudok elhelyezkedni.
- Végre tudtam venni magamnak autót, most aztán mindent bele.
- Nekem is muszáj, mert a gyerek mozgássérült…
A nem kellőképpen motivált tanuló, csak ímmel-ámmal jön az órára, ott van ugyan, de lélekben máshol jár, minden érdekli csak a vezetés nem.
Itt valamit tenni kellene!
A túlmotivált tanulóvezetőnek nagyon fontos lenne az eredmény, ezért türelmetlen, „kezét-lábát töri”, hogy mielőbb megtanuljon. A görcsös akarásban gyorsabb tempót diktálna önmagának, mint amire képes.
Ez sem egy ideális helyzet a tanulásban.
A motiváció valamiféle befolyásolása különlegesen érdekes, nehéz feladat az oktató számára.
Általában meg kell keresni a motiválhatóság kulcspontjait. A tanulóvezetőben belül, a gondolkodásában, a családjában, a munkahelyén. Ehhez bizalmas beszélgetés szükséges. A bizalmas beszélgetés azonban csak akkor lesz eredményes, ha az oktató hiteles, el tudja magát fogadtatni a tanulóvezetővel.
- Ha az oktató mindig figyel a tanulóvezetőre, a nevén szólítja!
- Ha mindig segít neki, mosolyog, készséges és udvarias!
- Ha nem előítéletes, elfogadja olyannak, amilyen!
- Ha nem csak bírálgat, hanem keresi tanítványában az értékes tuljdonságokat!
- Ha arról is beszél, ami a tanulóvezetőt is érdekli!
- Ha az oktató éreztetni tudja, most valóban a Tanulóvezető a fontos!
 |
Amikor pedig a tanulóvezető elfogadja oktatóját, megérzi empátiás segítségét, elismeri szakértelmét, akkor már megvan az egymás iránti bizalom. Ekkor van esély a tanulóvezető motiválhatóságra.
Ennek kifejtését azonban a következő számunkba hagyjuk, várjuk ehhez olvasóink szakmai megjegyzéseit, hozzászólásait is (szerk).
Folyt. köv.