A járművezető-képzés és vizsgáztatás történetének fejezeteiből (10)


Továbbra is a hatvanas években…

A saját gépkocsis ún. szürke-könyves és családtagi magánoktatás azért létezhetett a hatvanas években, - egészen a hetvenes évek elejéig -, mert az állami irányítású, nagy szocialista képzőszervek nem voltak felkészülve az autósok  tömeges kiképzésére, holott az igény rohamosan növekedett.

Jól mutatja ezt az a két adat, miszerint 1960-ban 18 499, de 1969-ben már 167 206 saját tulajdonba lévő személygépkocsit regisztráltak Magyarországon. A képzőszervek azonban mintha tudomást sem vettek volna erről. A hatvanas évek elején az MHS még a honvédségi sorkötelesek kiképzését végezte, a KPM ATI hasonlóképpen a hivatásos vezetők képzését tartotta fontosabbnak, az Autóklub szervezetének képzési kapacitása pedig nagyon gyenge volt.
 Ebben az időben a vonatkozó rendeletek szerint: személygépkocsi és 3,5 tonnánál nem nagyobb összsúlyú tehergépkocsi, ill. vegyes használatú gépkocsi vezetéséhez személygépkocsi-vezetői, a 3,5 tonnánál nagyobb összsúlyú tehergépkocsi, ill. vegyes használatú gépkocsi és nyerges vontató vezetéséhez tehergépkocsi-vezetői, az autóbusz vezetéséhez személy- és tehergépkocsi-vezetői, a vontató és traktor vezetéséhez pedig különleges gépjárművezetői igazolvány volt szükséges.    

A gépjárművezetői igazolvány megszerzésének lehetséges módjai a KPM ATI 1960-ban kiadott tájékoztatója alapján:

Hivatásos járművezető-képzés és vizsgáztatás

Gépjárművezetői igazolványt az kaphat, aki a Tanintézet által szervezett alapfokú gépjárművezetői tanfolyamot elvégezte és sikeres gépjárművezetői vizsgát tett. Tanfolyamra az vehető fel, aki:

- a 18. életévét betöltötte;

- pályaalkalmassági és rendőr-orvosi vizsgálat szerint, gépjárművezetésre való alkalmasságát kizáró betegségben, testi, szellemi, vagy fontos érzékszervi fogyatékosságban nem szenved és nem iszákos;

- a lakóhelye szerint illetékes Megyei Rendőr-főkapitányság igazolása szerint közrendészeti szempontból megbízható.

A tanfolyam időtartama:
10 hét, napi 4-6 órai elfoglaltsággal. A tanfolyam hallgatói összesen 251 órás kiképzésben részesülnek.
Oktatási óraszámok tantárgyanként:
műszaki elmélet - 52; műszaki filmvetítés – 8; szerelési gyakorlat – 96; közlekedésrendészet – 30; tanpad-gyakorlat – 6; személygépkocsi-vezetés – 20; tehergépkocsi-vezetés – 25; elsősegély – 4; politika – 8; tűzrendészet – 2.

Tankönyvek, a tanintézet által már szerkesztendő tankönyvek megjelenéséig, Polgár György: A közúti közlekedés szabályai, valamint Ternay Zoltán: A gépkocsi.

A hallgatók a tanfolyam befejezése után - hat napon belül - a tanintézet mellett szervezett vizsgabizottság előtt gépjármű nemenként tesznek vizsgát:
közlekedésrendészetből, műszaki elméletből és vezetési gyakorlatból. A gyenge tanulmányi eredményt felmutató hallgatót a Gépjárművezető-képző Osztály vezetője egy hónapon belül későbbi vizsgára is beoszthatja. Aki a vizsgán betegség, vagy egyéb akadályozó körülmény miatt nem jelenik meg, s ezt hitelt érdemlően igazolja, részére három hónapon belül újabb vizsganapot kell kitűzni. Három hónapon túl vizsgára jelentkezni csak új tanfolyam hallgatása után lehet. Ez alól rendkívüli esetben a tanintézet igazgatója kivételt tehet, illetőleg engedélyt adhat. A vizsgáztatás két-két tagból álló vizsgabizottság előtt történik. A közlekedésrendészeti és műszaki elméleti felkészültséget 1-es, 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös osztályzattal, a vezetési gyakorlati felkészültséget pedig 1-es, 3-as, 5-ös osztályzattal bírálják el. Az 1-es (elégtelen) osztályzatot a bizottság annak a hallgatónak ad, aki egyáltalán nem ismeri az anyagot, feleletei összefüggéstelenek, illetőleg a gépkocsivezetés technikájában vagy a forgalmi követelményekben alapvető hibákat követ el. A vizsgabizottság figyelembe veszi a hallgatónak a tanfolyam ideje alatti magatartását és az ott kapott osztályzatokat is. Azt a vizsgázót, aki a vizsga ideje alatt, illetőleg az általa kihúzott kérdések után, tankönyvet vagy jegyzetet használ, vagy a feleletek elkészítéséhez más segítségét veszi igénybe, a vizsgáztatásból kizárják. A kizárt vizsgázót a tanintézet igazgatója későbbi vizsgára utalja.
A sikertelen vizsgát két hét után (a vezetési gyakorlati vizsgát egy hét után) lehet megismételni és három alkalommal, de fokozatosan emelkedő pótvizsgadíj előzetes befizetése után. További vizsga csak az alapfokú gépjárművezetői tanfolyam újabb hallgatása után engedélyezhető. Az a hallgató, aki vezetési gyakorlatból eredménytelen osztályzatot kapott, csak abban az esetben bocsátható pótvizsgára, ha előzetesen, térítés ellenében, további 4 óra vezetési gyakorlatban részesült. A térítés díja óránként (személygépkocsinál) 32 Ft, (tehergépkocsinál) 40 Ft. Az első pótvizsga díja azonos az alapvizsga díjával, vagyis: személygépkocsira: 150 Ft; tehergépkocsira: 150 Ft; motorkerékpárra: 100 Ft; két gépjármű-nemre: 200 Ft; három gépjármű-nemre: 250 Ft. A második pótvizsga díja 50%-kal, a harmadik pótvizsga díja 100%-kal magasabb. A vizsga- illetve pótvizsgadíj oszthatatlan, tehát teljes díjat kell fizetni abban az esetben is, ha a vizsgázó csak egy vagy két vizsgatárgyból vizsgázik, illetve pótvizsgázik.

A nem hivatásos (úrvezetői) gépjárművezetői igazolvány

A saját, illetve magántulajdonban levő személygépkocsi vezetésére jogosító igazolvány megszerezhető:

- a tanintézet keretében szervezett nem hivatásos tanfolyamon,

- a Magyar Honvédelmi Sportszövetség által szervezett nem hivatásos tanfolyamon,

- Budapesten a Magyar Népköztársaság Autómobil Clubja (Bp., VI. Nagymező u. 20.) által szervezett nem hivatásos tanfolyamon, a tanintézet mellett szervezett vizsgabizottság előtt, végül

- tanfolyam elvégzése nélkül a tanintézet mellett szervezett vizsgabizottság előtt tett sikeres vizsga alapján.

Motorkerékpár-vezetői tanfolyamot kizárólag a Magyar Honvédelmi Sportszövetség szervez, azonban a tanfolyam elvégzése - bár kívánatos lenne - nem feltétele a vezetői igazolvány megszerzésének.

A tanfolyam nélküli gépjárművezetői jogosultság megszerzésének módja:

- Tanfolyam elvégzése nélkül kizárólag magántulajdonban levő személygépkocsi és motorkerékpár vezetésére jogosító igazolvány szerezhető.

- Tanfolyammentes gépjárművezetői vizsgára az jelentkezhet, aki a 18. életévét betöltötte, a rendőr orvosi vélemény szerint gépjárművezetésre való alkalmasságát kizáró betegségben, testi, szellemi, vagy fontos érzékszervi fogyatékosságban nem szenved és nem iszákos.
- A lakóhely szerint illetékes Megyei Rendőr Főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának igazolása szerint közrendészeti és közbiztonsági szempontból megbízható.

E feltételeken túlmenően tanfolyammentes személygépkocsi-vezetői vizsga csak akkor engedélyezhető, ha a folyamodó okiratilag igazolja:

- hogy ő, illetve vele közös háztartásban élő hozzátartozója személygépkocsi jogos és valóságos üzembentartója (tulajdonosa) vagy

- autó-motorszerelői képesítéssel (mester- vagy segédlevéllel) rendelkezik és jelenleg is ebben a beosztásban dolgozik, vagy

- érvényes hivatásos tehergépkocsi-vezetői igazolvánnyal és legalább 2 éves gépkocsivezetői gyakorlattal rendelkezik, vagy

- érvényes középfokú tehergépkocsi-vezetői igazolvánnyal rendelkezik.

A 18. életév betöltése alól a lakóhely szerint illetékes Megyei Rendőr-főkapitányság – indokolt esetben – 30 Ft-os illetékbélyeggel ellátott kérelemre felmentést adhat. A kérelemhez mellékelni kell a szülői beleegyezést is.

Vizsgadíjak: személygépkocsira: 150 Ft; motorkerékpárra:100 Ft; mindkét gépjármű nemre: 200 Ft.

A Tanintézeti szaktanfolyamok és vizsgák költségei Budapesten és vidéken:

Felsőfokú gépjárművezetői (garázsmesteri tanfolyam: 410 – 470 Ft; Autóelektromossági tanfolyam: 250 – 250 Ft; Porlasztó beállító-Diesel adagoló tanfolyam: 220 – 250 Ft; Gépkocsielőadói tanfolyam: 220 – 320 Ft; Művezetői továbbképző tanfolyam: 560 Ft.

Elkezdődött a sorbaállás

A hatvanas évek meglehetősen merev és kevésbé hatékony képzési rendszerén tehát változtatni kellett, hiszen a jelentkezők tanfolyamra várakozásai, a sorbaállási idők egyre inkább növekedtek.
A KPM Autóközlekedési Tanintézet az ország nagyobb városaiban sorra létesítette kirendeltségeit (Debrecen, Győr, Pécs, Miskolc, Székesfehérvár, Szeged), majd a TEFU később az AKÖV vállalatoknál is indított tanfolyami képzéseket, bárhol vidéken megszervezte a vizsgáztatást. A bővülés természetesen az oktatók számának emelkedésével is járt, de ezzel egyidejűleg a vizsgáztatásra alkalmas szakemberek számát is növelni kellett, akiket ugyancsak az ATI szakemberei képeztek ki és vizsgáztattak le.
 A járművezető-képzés a legtöbb helyen igen mostoha körülmények között folyt, hiányoztak a legfontosabb jegyzetek, nem álltak rendelkezésre korszerű tansegédletek. Ebben az időben dr. Máté Mátyás volt a KPM ATI igazgatója, az igazgatóhelyettes Dániel Mihály, akik persze számtalan intézkedést hoztak a helyzet javítása érdekében. Bevezették pl. az ún. mobiloktatást, amikor is a jelölteket személyszállításra is alkalmas tehergépkocsikra és autóbuszokra ültették, az oktatók hangszórók segítségével magyarázták az közlekedés jellemzőit csúcsidőben. Bemutatták nekik a tipikus közlekedési szituációkat és a szabályok alkalmazását a gyakorlatban.

Fontos változtatás volt, hogy 1961-től már rendszeresen ismeretfelújító továbbképzéseket tartottak a főfoglalkozású oktatóknak, 1965-től pedig bevezették a szakoktatói és vizsgabiztosi vizsgákat is.

 

A jobboldali képen Boda Tibor az ATI Dankó utcai tangarázsának vezetője éppen  megnyitja a vizgabiztos jelöltek  
vizsgáját,  valamikor a hatvanas években. Nemcsak termetével magasosodott ki a többiek közül, páratlan szakmai
tudásával, oktatói tapasztalatával, az egyik legjobb szakembernek számított a  járművezető-képzésben

 

A MÁVAUT Szabolcs utcai telephelyén vagyunk, indulóban az Ikarus 620-as, felszerelve a kétkormányos képességvizsgáló berendezéssel 


 Ebben az időben hozták létre a KPM Alkalmasság-vizsgáló mozgó Laboratóriumát is, ami 1961-től működött egészen a hetvenes évek elejéig. A kor színvonalának megfelelő vizsgálati műszerekkel felszerelt autóbusz, mozgó laboratóriumként járta az országot, hozzáértő közlekedési pszichológusok segítették a hivatásos sofőrképzést, a beválás gyakorlatát.

 

Az első kovácsolt pótpedálok remekművek, a Bp. Ipoly utcai javítóműhelyben Nemes Ottó géplakatos-autószerelő készítette őket. A Moszkvics 407-es mellett Mayer Ferenc az ATI kiváló gyakorlati oktatója

Budapesten, az ATI Dankó utcai tangarázsában, 1963-ban, három új Moszkvics személygépkocsit is bevontak az oktatásba, sőt, ezeket szakműhelyben dupla pedálokkal is felszerelték. Ilyet a korábbi időkben még elképzelni sem lehetett, hiszen a szakmában az volt a régi beidegződött szemlélet, hogy az oktatásba csak használt, lestrapált járműveket szabad adni, hiszen az ügyetlen tanulóvezetők úgy is tönkreteszik őket.

                  A Boda-Koppány féle oktatás-módszertani könyv a gyakorlati tanításhoz adott alkalmazható fogásokat,
                       Almássy Tibor újságíró, aki szintén oktató is volt, a tanulás legegyszerűbb mozgássoraival tette
                   érthetőbbé, könnyebbé 
a járművezetés elsajátítását. Az Útravaló c. oktatási füzet 1966-os címlapján
                                 már arról tájékoztat, hogy az átadott M7-es autópályán is megidult a forgalom

Ebben az időben adták ki Boda Tibor és Dr. Koppány Géza: A gépjárművezető-képzés oktatásának ismerete és módszertana című szakkönyvét, megjelent Almássy Tibor ismeretterjesztő könyve: Tanuljunk könnyen, gyorsan autót vezetni, továbbá a KPM Autófelügyelet által kiadott Útravaló, a hivatásos gépokocsivezetőknek szóló oktatási füzet is nagy  segítség volt a közlekedési szakemberek számára.

 Mindezek mellett is, nagyon sok szakmai gond, problémák jellemezték a túlterhelt járművezető-képzést. Nehezen készültek el az időszerű tananyagok, a jelöltek jobbára a lediktált, kézzel írott jegyzetekből tanultak. Ugyanakkor egymást érték a KRESZ változások, és főleg a vidéki oktatóbázisokon, nagyon kevés volt az oktatójármű. 
  A vizsgáztatásban is számtalan probléma jelentkezett. Sokszor szinte elviselhetetlenné vált a vizsgabiztosok szubjektívitása, követelmény-támasztása a szóbeli vizsgákon. Ezt azzal a gyakorlattal próbálták helyes mederbe terelni, hogy bevezették az írásbam megfogalmazott tételhúzást, a kinyomtatott kérdéseket pedig ábrákkal pontosították, így konkrétabbá vált a szakmai tartalom.
A gyakorlati vizsgák gondjait mutatja pl. az ATI akkori igazgatójának körlevele, amit személyesen és névre szólóan, postán küldött a KPM VI. Főosztálya által megbízott vizsgabiztosoknak. Idézet: 
 "A vizsga szakfelügyeleti jelentések alapján megállapítást nyert, hogy a tehergépkocsi-vezetői vizsgáknál egyes vizsgabiztos elvtársak a KRESZ idevonatkozó szabályait figyelmen kívül hagyva, a tehergépkocsi platóján, rögzített pad nélkül (állva vagy normál székeken) 10-15 főt is szállítanak.
A fenti tény igen komoly baleseti veszélyt rejt magában, ezért felhívom a Vizsgabiztos Elvtárs figyelmét a vizsgán a KRESZ vonatkozó szabályainak maradéktalan betartására, azaz amennyiben a tehergépkocsi a csoportos személyszállítás feltételeinek nem felel meg, úgy minden vizsgázóval a várakozóhelyre kell térni. Esetleg bekövetkezendő balesetért a Vizsgabiztos Elvtárs erkölcsileg és anyagilag felelős.
Budapest, 1966. március 23. -  Balogh János sk. igazgató"

Folyt köv. 

Balogh Zoltán

Forrás:
A magyar járművezető-képzés rövid története – Autóvezető 1995-ös számok
KPM ATI  Tájékoztató füzet – 1960 KÖZDOK kiadvány
KRESZ történet – XII-ik rész. – Bálint Sándor
Az ATI 25 éves története – 1974 - Dr. Koppány Géza