Hogyan is tanítsunk?

Közel tíz éve kezdtem gyakorlati szakoktatóként dolgozni, és az óta már elég sokat gondolkoztam rajta, vajon mit is tud elérni egy jó oktató a tanulóvezetőjével?

Egyáltalán, mire is készítsük fel a tanulókat?

A kérdés megválaszolásában természetesen sokat segít a kategóriánként kiadott tantervi és vizsgakövetelmények című dokumentum, amit (kisebb nehézségek árán) az NKH új weblapján is megtalálhatunk. Válasszuk ki most ezek közül a “B” kategóriát, hiszen ez ma a legnépszerűbb képzési forma. Ebben a tantervben részlet-gazdagon találhatunk leírást a különböző képzési elemek oktatására vonatkozólag. Nekem kifejezetten tetszik a dokumentum, mert megtalálható benne szinte minden közlekedési helyzet, amivel egy “úrvezető” találkozhat majd gépkocsivezetőként. Helyenként mintha túlságosan is alapos lenne, még “közlekedés tömegrendezvények környékén” vagy “padkára futás mérsékelt sebességgel” és ehhez hasonló elemeket is találhatunk ebben a módszertani útmutatóban. Rendben van, de a 24/2005-ös GKM rendelet  előír egy minimum órakeretet, amelyben - feltételezem - teljesíthetőnek kellene lennie a tantervi útmutató minden elemének, sőt a jogszabály még kimondja azt is: “a szakoktatónak a gyakorlati oktatás során törekednie kell arra, hogy a ... menettávolságokat a kötelező óraszámok alatt teljesítse”.
Ez tehát a “B” kategória esetében úgy néz ki, hogy 29 óra alatt kellene teljesíteni az 580 km-es távolságot. És már itt vakarom a fejem, hogy ezt mind egyszerre, hogyan fogom  tudni összehozni?
De továbbmegyek: a mi képzésünk olyan, hogy kimeneti szabályozás van, úgyis mondhatnám (ha kis túlzással akarok élni), hogy a forgalmi vizsga dönt életről és halálról. (Sajnos ez meg is látszik a tanulók vizsgán mutatott teljesítményén, de ez már egy másik írás tárgya lehetne). A forgalmi vizsga meg van fűszerezve négy darab kötelezően végrehajtandó manőverezési feladattal. Ezek gyakorlása véleményem szerint fontos, de mindenképpen megkérdőjelezhető, hogy muszáj-e a vezetési idő ilyen nagy a részét parkolási feladatok elvégzésével tölteni? Itt bizony nem pörögnek a kilométerek túl gyorsan, márpedig ismerjük: törekedni kell arra, hogy... 
Sőt, ezek után már nemcsak törekedni kell, hiszen az olyan iskola, ahol a minimumnál több órában, alaposabban tanítják közlekedni a tanulókat, az versenyhátrányt fog elszenvedni! Ugyanis a 179/2011 Korm. rendelet alapján a képzőszerveknek a honlapjukra ki kell tenni az ÁKÓ (átlagos képzési óraszám) és KK (képzési költség) mutatószámokat, melyek az iskolában folyó munka szakmai színvonalát lennének hivatottak jelezni.
Mindkét esetben hátrányt jelent az, ha a tanuló az alapóránál többet vezet  a sikeres forgalmi vizsgáig.
Úgyis fogalmazhatunk, hogy eddig csak az oktatóknak volt érdeke, hogy a pótórákat ne írják be a vezetési kartonba, most már az iskoláknak is!
A VSM (vizsga sikerességi mutató) nevű mérőszámmal pedig még egy újabb lökést kap az oktató a nem tisztességes módon lebonyolított vizsga irányába.
A kevésbé pesszimista jóslatom alapján a saját rövid távú érdekeit jól felfogó oktató azt fogja tenni, hogy a tanulóját minduntalan a vizsgaútvonalra idomítja és a manőverezési feladatokat orrvérzésig gyakoroltatja.

Mit is akarok ezzel mondani?

Azt, hogy ez az egész hatósági túlszabályozás árt a tisztességesen dolgozni akaró szakembereknek (szakoktató, vizsgabiztos, iskolavezető), ezáltal a tanulóvezetőknek is. Rengeteg felesleges adminisztrációval is jár, miközben én például az elektronikus vezetési kartonnal ennél sokkal precízebb statisztikákat tudok készíteni néhány kattintással.
A járművezető-képzés szabályozása kapcsán nem lenne szabad abból kiindulni, hogy úgyis mindenki csalni akar, és nem tartja be a játékszabályokat. Inkább nagyobb mozgásteret kellene az oktatók és a vizsgabiztosok kezébe adni.
A forgalmi vizsga-minősítő lap olyan szigorú, hogy ha tényleg annak alapján zajlana a vizsga, akkor szinte nem is lenne sikeres eredmény.
Volt már olyan vizsgabiztos kolléga, aki arra a kérdésemre, hogy a vizsgán használhatom-e a fedélzeti kamerát, azt válaszolta: rendben van, de akkor ő teljes mértékben az előírásoknak megfelelően fog eljárni....és ez nem sok jót jelent a tanuló számára. 
Gondolataim zárásaként. Én továbbra is úgy tanítom tanulóimat, ahogy ezt szakmailag indokoltnak látom és nem úgy, ahogy az újabb és újabb, egyre szigorodó szabályozásból kiolvasom, mert a tanulónak az a legfontosabb érdeke, hogy önállóan megállja a helyét a mindennapi forgalomban és hogy  biztonságban is érezze magát.

 Papp Endre