Forgalomtechnika: az optimumok keresése


Az okos közlekedési lámparendszerekről… 

A 21. századi időértékek ma már a legkisebb mértékig le vannak bontva. Ha a kereső programok nem köpik ki a keresett választ negyed másodperc alatt, bosszankodni kezdünk. Az elvesztegetett idő pedig sehol nem olyan fontos, mint az autónkban. A Texas A&M University's Transportation Institute által készített tanulmány szerint a gépkocsivezetők évente 38 órát töltenek forgalmi dugókban. A Centre for Economics and Business Research által készített hasonló tanulmány szerint is, az autósok 50 órát vesztegelnek dugókban évente. A párizsi, római, los angelesi, tokiói és sanghaji forgalom hírhedt és egyre rosszabb lesz. Szerethetjük romantikusnak látni a Ferrari, Lamborghini, Porsche járművek kormányai mögötti életet a vidéki és páratlanul vadregényes utakon, de a valóság az már az egymásba érő autók okozta főútvonali szklerózis.
Ugyanakkor az új forgalmi jelzőlámpa rendszerek, amelyek kamerákkal, számítógép szoftverrel és idő-programozó berendezéssel rendelkeznek, még mindig hatásosnak tűnnek világszerte a nagy városközpontokban. Ezek a megoldások a rendszerbe jutó valós idejű forgalmi adatok alapján biztosítják a forgalom folyamatosságát.
Az egyik legújabb és talán legsikeresebb a New Jersey Meadowlands-ban található, tradicionálisan forgalmi dugós útvonalon, közel a MetLife stadionhoz,  ahol a két amerikai futball csapat a Giants és a Jets játszik. David Liebgold a New Jersey Meadowlands korszerűsítésért felelős közlekedési főnök nemrég egy kamerával vezérelt forgalomirányító rendszert állított fel az aréna közelében.
A kivitelezés megkezdése óta a forgalmi torlódások 25 %-os csökkenését eredményezte a rendszer és a szám további növekedése várható, a teljes kiépítés még ebben az évben megvalósul. Liebgold forgalombecslése szerint napi 400 ezer jármű halad át az útvonalon, egyes gépkocsik naponta kétszer is áthaladnak a körzeten. Az alkalmazkodásra képes forgalomirányító rendszer üzembe helyezése után, az átlagos utazási időmegtakarítás naponta 5 másodperc gépkocsinként. Az ilyen mértékű javulás már jelentős megtakarítást: ez kb. 1100 vezetési óra naponta, vagy közel 406 ezer óra évente, ami durván 1 millió gallon üzemanyag, és 5000 tonna üvegház-hatású gázt jelent. A 13 millió dolláros projekt 120 közlekedési lámpát kapcsol össze a környéken. A kamerák ellátják információval a számítógépeket, amelyek azután kalkulálják a leghatékonyabb forgalmi jelzőlámpa időzítéseket az adott időpillanatra, ahol a másodpercek is nagy eltéréseket tudnak eredményezni. A jelzőlámpák tehát összekapcsolva egymással, egy óriási agyként működnek.
Ez az alkalmazkodó képesség nagy haszonnal kecsegtet. Ha baleset történik a zónán belüli úton, a közeli útvonalakon lévő jelzőlámpák programozása azonnal módosul, biztonságos paraméterek között tartva a torlódás levezetését. A rendszer irányító központjában tizenhat 60 hüvelykes képernyő mutatja az összesen 400 kamera képeit, amit a személyzet is felügyel, ha szükséges, manuális módosításokat is tudnak végezni. A jelzőlámpák közötti idő és távolság a kritikus forgalmi helyzetek karjai, amelyeket még lehet tovább „húzni” a nagyvárosi térségben. A rendszer az optimum megoldásokat keresi. Ha a programozás akár egy másodpercre is megszűnik, az már nagymértékben kihathat a forgalomra. 

A meadowlands-i  torlódás csökkentő adaptív jelzőlámpa rendszer fő vezérlője



A közlekedési mérnökök korábban azon az elfogadott alapon állították be az előre programozott jelzőlámpákat, hogy az optimális városi forgalom sebessége 27 mérföld/ per óra (43 km/h) körül alakul. Ahogy azonban alkalmazzák a kamerák és érzékelők valós idejű jeleit, más a helyzet. Mindenesetre még az autósok is kismértékű javulást tapasztalnak a forgalom áramlásában. Az Egyesült Államok Közlekedési Minisztériumának legutóbbi átfogó tanulmánya pl. 40 %-os javulást állapít meg, viszont néhány nagyvárosban semmi észrevehető javulás nincs. Egy másik jelentés átlaga ennél rózsásabb, a helyszínek 60 százalékában, ahol bevezették ezt az adaptív rendszert, javulást állapítottak meg az utazási időben és persze csökkenést a késésekben. 

Alkalmazhatóak-e hát az ilyen közlekedési megoldások a környezet igénybevételének csökkentésére, a közlekedési infrastruktúra és az autósok idegrendszerének kímélésére? Úgy tűnik ennek már tényleg elérkezett az ideje.

(A BBC Autos honlap, Jim Resnick írása nyomán - Dénes László)