Kedvellek benneteket. Aranyosak vagytok. Jópofák vagytok. Fiatalok vagytok.
Nem vagytok azonban mindig angyalok! Néhanapján sok a gond veletek. Túlságosan is. Én azonban akkor is kedvellek benneteket.
Vannak ám furcsa dolgaitok
- Jöttök gyakorlati vezetésre az egészen vékonytalpú saruban, szandálban. Könyörgöm, hogy húzzatok, hozzatok zárt cipőt, mert a saruban csúszkál a lábatok, nem tudunk pedálozni.
És akkor a következő órán is, megint jöttök ugyanebben a cipőben…
- Jöttök a hátizsákkal, sporttáskával, húzzátok a földön a koszban, hanyagul a hátsó ülésre dobjátok. Rögtön utána a rosszul bezárt üdítős, teás üveget is mellé dobjátok, - oda, ahová társaitok, vagy a vizsgabiztosok is ülnek. Akik azán megjegyzik, mintha itt bevizeltek volna…
- Könyörögnöm azért is, vegyétek fel a szemüveget, rajta van a vezetési kartonon is! Önhatalmúlag mégis úgy döntötök, nem. Van, aki nem is tudja, hogy neki szemüvegben kéne vezetnie! A tartalék szemüveg? Az kész röhej, szinte senkinek nincs!
Kedvelem a mobilozási szokásaitokat is...
- Amikor késő este felhívtok és lemondjátok a másnap reggeli gyakorlást...
- Amikor naponta többször is mobilon kérdezitek tőlem, hányra is vagytok beírva? Ez után pedig sehova nem írjátok fel, mert könnyebb telefonálni, nem spóroltok a mobillal. Hívtok folyamatosan, mintha én mindig naptárral a kezemben oktatnék…
- Ha SMS-t írtok, nem írjátok oda neveteket, gondoljátok elmentettem a számotokat, és percekig próbálom a vezetési kartonról beazonosítani, mi lehet a neve az én kedves, drága tanulómnak?
- Volt köztetek, aki hajnali 3-kor hívott. Másnap, amikor rákérdeztem, hogy miért hajnalban, azt válaszolta: mert be volt kapcsolva a telefonom. Nekem kellett magyarázkodni…
- Bármikor megcsörgettek, mintha az apukátok lennék, - majd üzenetet hagytok, hívjalak vissza benneteket!
- Olyannyira kedveltek engem, hogy a Facebook-on akarjátok velem tartani a kapcsolatot, azt hiszitek egész nap a facebook-on ülök. Nem fogjátok fel, hogy nekem egész nap az utat kell nézni…és persze valamikor pihennem is kéne.
Imádlak benneteket!
- Már mozgunk a tanulókocsival, s nem kapcsoltátok ki a telefont, pedig szóltam, mondtam, itt vezetni fogunk…
- Megbeszéltük: a mobilnak a boxban a helye, és kikapcsolva. OK. Mégis a lábatok között, az ülésen tartjátok, hogy kéznél legyen. Lehalkítva, rezgőre állítva.
Nem vagytok így képesek koncentrálni, mert midig a hívóra vártok…
- Volt, aki menet közben a hátsó ülésre kapott csörgő mobiljáért a forgalmas főútvonalon. Elengedett mindent. Most is ráz a hideg…
- És amikor kerékpárral jöttök. Szakad rólatok a víz. Meg is jegyzem, ha ilyen izzadtan, vizes testtel ülsz a kormány mögé, a következő, a szépen felöltözött tanulóvezető mit fog szólni?
- Van, akinek izzad tenyere. Csöpög, habzik a kormánykerék. Rendben, - arra kérem, hozzon kesztyűt, így kúltúráltabb. Csak néz rám… Nem tetszik neki…
Nevelnélek is benneteket, és nemcsak autózásra
- Például Téged, aki a szünetben, amikor egyedül maradtál a tanulókocsimban, lapozni merészeltél a naptáramban…
- Vagy Téged, aki ugyancsak a szünetben használtad a saját tabletemet…sőt, a telefonomról hívást is kezdeményeztél…
Nevelnélek benneteket, persze csak óvatosan. Mert felnőttek vagytok! Nemsokára vezetői engedélyt kaptok! És okosak is vagytok…
- Amikor átalakítottam gázosra az autómat, egyikőtök azonnal közölte velem, hogy kevesebb lett a rezsim, így az ő óradíja is legyen kevesebb! Én is csak néztem…válaszolni sem tudtam.
- Van persze köztetek, aki egyáltalán nem figyeli, hogy hol tartunk a gyakorlásban, az órában, a pénzben. És azt hiszi neki szociális alapon, ingyen jár a vezetési óra…
Jópofák vagytok. Sokszor néztek engem jólelkű, balek oktatónak
- Elvárjátok, hogy menjek értetek a lakásra, hozzalak-vigyelek benneteket. Azt pedig nem is értitek, hogy ez nekem plusz költség és főleg az idő…
- És mennyi minden van itt, amiért én kedvelni, szeretni tudlak benneteket.
De most elég, ezekről majd legközelebb...
Simonyák Zoltán