Őszintén bevallom, a Tanulóvezető korábbi számában megjelent, a veronai busztragédia elolvasása után „fogtam tollat” de nem arról akarok írni! Ez a szörnyű baleset túl van az oktatói elemezhetőség határán, nemcsak vezetéstechnikai, közlekedéstaktikai hibák jellemzik, benne van a gátlástalan haszonszerzés motivációja, a tisztességtelen piaci magatartás, de még a politika is. Ennek a balesetnek a tanulságait, felelőseit már csak pártatlan közlekedési szakértők, hozzáértő jogászok tudják feltárni, ha egyáltalán majd tudják.
 |  |
A Rutin Autósiskola vezetője és oktatója vagyok, Hatvan városban dolgozom, minden járműkategóriában oktatok, minden kategóriában vizsgáztattam is, több mint 30 éves gyakorlati és elméleti tapasztalattal rendelkezem. És ezt nem hivalkodásból hozom fel, hiszen nagyon jól tudom, hogy mások is rendelkeznek ilyen gyakorlattal és tapasztalattal, és ez önmagában nem érdem. Ebből erkölcsi vagy anyagi haszon bárkinek is, csak akkor származik, ha tanítványai megértik amit tanít, elfogadják a tapasztalat tanulságait, hajlandók figyelni, tanulni, okulni akarnak. Szerintem ez utóbbi feladat a legfontosabb ma az oktatásban, de a legnehezebb is! Ez az első lépés ahhoz, hogy az egyén, a jelölt felé közeledve, a balesetek tudatos csökkenésben reménykedjünk. Azért írok, mert éppen most, késztetést érzek arra, hogy együtt gondolkodásra ösztönözzem kollégáim, a Tanulóvezető Olvasóit, mert szerintem a baleseteknek nemcsak egyetlen konkrét, hanem általános mélyebb okai is vannak. Ha többen és nagyobb összefüggésben látjuk az aktuális közlekedési problémákat, akkor talán többet is tehetünk ezek megszűntetéséért.
 |  |
Mindezt azonban csak röviden fejteném ki, ahogy az gyakorlati oktatóhoz illik, hiszen az oktatójármű mozgásban van, itt csak a lényegre van idő.
A balesetek okait persze sokféleképpen lehet osztályozni, amit én így gondolok:
Magyarországon a hivatalos statisztikák az utak állapotából következő balesetekkel szinte alig foglalkoznak, pedig bizony kellene. Helyenként az elhanyagolt utak kifejezett balesetveszélyt jelentenek. A balesti helyszínelők az ilyen baleseteket rendszerint átírják a figyelmetlenség kategóriába, a mindent elbíró emberi tényezők hiányosságai közé. Én naponta találkozom rossz utakkal, a rossz forgalomtechnikai megoldásokkal, a rosszul kihelyezett közlekedési jelzőtáblákkal, és ezek a velszélyességükön túl, igen csak kedvezőtlen hatással vannak a szabálykövető magatartás megtanítására is. Nem csak általánosságban mondom. Többször járok az évek (évtizedek) óta készülő 21-es úton, ahol a rögtönzött és szakszerűtlen elterelések, a rosszul kihelyezett táblák igen veszélyes helyzeteket teremtenek, nem beszélve a kivilágítatlan szakaszokról az éjszakai közlekedésben.
A városi forgalom-szervezésben évek óta visszatérő hiba, hogy forgalmi sávok kialakításában nem számolnak a nagyméretű járművekkel, valószínűleg meg se kérdezik a hozzáértőket, a változásokat persze gyorsan akarják kivitelezni, így fordulhat elő hogy nem lesz elegendő helye egy busznak bekanyarodni, emiatt forgalmi torlódás keletkezik. Átgondolatlanul tervezik meg a kerékpárutakat is, számos helyen is keresztezik az úttestet, ami igen nagy baleseti forrás.
A járművek állapota. A nyugatról behozott tömérdek használt autó országa lettünk, de korszerű vizsga-anyagainkban már az új autók intelligens rendszereinek tesztkérdésein rágódunk, a klasszikus műszaki ismeretek alapos megtanítása pedig háttérbe szorult.
Ma a kezdő hivatásos vezetők gyenge előképzettségükkel fel sem tudják mérni a járművek műszaki állapotát. Nem azért kell megtanulni a műszaki ismereteket, hogy a vezető majd megjavítsa az autót, hanem hogy fel tudja mérni az autó biztonságos haladását. Ma az elindulás felelősségét sem érzik a vezetők, ha csak nincs szerencséjük: valami régi, hozzáértő műszaki oktatóhoz kerülnek, aki persze ma már baleknek számít ebben a szakmában.
Látom és tudom is, mert sokszor visszajönnek segítségért a kezdő vezetők és elmondják: a ma vállalkozó járműtulajdonosok jó része a végsőkig üzemelteti járművét, - tisztelet a kivételnek. Gazdasági okok miatt spórolnak a kötelező szerviz költségeivel, az üzemanyaggal, inkább póttankot építtetnek a távolsági buszokba, megbontva a mérnökök által gondosan megtervezett rendszert – óriási veszélyt, kockázatot előre vetítve.
Nézzük, figyeljük csak meg a közuton! Nagyon sok jármű fényszórója helytelenül van beállítva, a szembejövő jármű vezetője elvakul tőle, vagy kiégett, későn és rosszul érzékelheti még saját járműve helyzetét is a vezető, rossz döntésket hozhat. Az ilyen hibákat persze a vezető hozzá nem értése, könnyelműsége csak tovább fokoz, mert ezeket már csak műhelyben, felkészült szakemberrel lehetne rendbe hozni.
A közlekedési kultúra. Erre bizony nevelni is kéne a tanfolyamon, ami persze ma nem egyszerű, de azt is tudjuk a tanárnak ezt soha nem szabad feladni. Mindenesetre az otthon, gyorsan elvégzett e-learninges kurzusok ezt a törekvést nem nagyon támogatják. A kulturált közlekedési magatartásra szívesen mutatnánk mi oktatók is jó példákat a forgalmi vezetési gyakorlatokon, de ez nem mindig sikerül, sőt, sokszor az ellenkezőjét látjuk annak amit tanítani kellene. A tantervben ott van még az okos defenzív taktika, a partnerismert, de ennek lényegét kifejteni csak jól működő tanulóközösségben, ideális kiscsoportos foglalkozáson lehetséges. És ez már olyan finom pedagógiai tevékenység, amihez bizony a „régi-módi” tanári munka is kellene.
A közlekedési vállalatok, cégek – egyre kisebb összeget fordítanak járműveik karbantartására, üzemeltetésére és a vezetők díjazására, felkészítésére, ismereteik fejlesztésére is, - észlelem, hallom is a volt tanítványaim visszajelzéseiből.
Ritka kivétel: pl. itt nálunk a Posta, ahonnan a legújabb típusú járműveik vezetéséhez továbbképzésre küldik embereit elméletből és gyakorlatból egyaránt. Ez pedig nem mondható el még a buszos vállalatok esetében sem, de pl. a magánszférából soha nem jelentkeznek ilyen továbbképzésre.
Ma olyan társadalmi elvárások, kényszerítő tényezők uralkodnak, hogy a gépkocsivezetők munkahelyük megtartásáért erőn felüli vállalásokat tesznek, akár betegen is beülnek vezetni, vagy valamilyen juttatás, haszon reményében túlvállalják magukat. A hivatásos gépkocsivezetés ma erősen alulfizetett foglalkozás, miközben tudjuk, itt óriási a felelősség! Sokan külföldre távoznak, itthon már csak kevés jól felkészült vezető marad.
Sajnos, olyanok is elvállalják pl. a buszvezetést a munka, a jobb fizetés reményében, akiknek nincs meg hozzá a kellő érettsége, felkészültsége. Miután pedig az általános és középiskolákban is kevés a pénz, ott is minél kisebb összegből akarják megoldani a gyermekek utaztatását belföldön is. A felelőtlen vállalkozónak persze ez jó, be is vállalja olcsón a feladatot, ami növeli a baleseti kockázatot.
A fizikai, egészségi állapot. Mi az, hogy mikro alvás? Ki tudja ezt magáról? Ha pedig tudja, elmondja-e munkáltatójának? A gépkocsivezetők sokszor azt sem veszik tudomásul, hogy a betegség, a láz, a fáradtság, a legyengült állapot az kihat a munkavégzésre, nem akarják tudni, hogy ez a hivatásosok esetében a vezetésre alkalmatlan állapot. Ma sehol nem mérik a tűrőképesség határát, meddig döntésképes az ember, meddig terjed az egyén felelőssége, hogy felismerje ezt önmagán is! A fáradtság annál hamarabb bekövetkezik, minél gyengébb a vezető fizikai, szellemi felkészültsége. A vezetők lelki állapota, stressz tűrése ma nagyon gyenge, egymáshoz viszonyulásunk kritikán aluli, amit a társadalom, a politika még inkább fokoz.
Ma kevés ismerettel rendelkeznek a már az ún. „képzett” sofőrök, a hivatásosak is, alapismeretek hiányoznak. Ami még rosszabb, egyesek ún. álismeretekkel rendelkeznek, azt hiszik, hogy tudják, de valójában kevés ez a tudás, nem látják át a folyamatokat, döntéseik következményeit. Nem ismerik fel pl. a használt járművük műszaki állapotának kockázatait, gyenge a hibafelismerés szintje, nem érzik a "veszélyes üzem" következményeit.
Főleg a buszvezetők esetében nagy baj ez! Kevesen tudják pl. azt, hogy ebben a kategóriában nem csak jól, de elegánsan is kellene vezetni, mert itt nem sódert szállítanak, hanem embereket. Itt az elegánson én azt is értem, hogy tudja-e megfelelő időpontban alkalmazni a szükséges járműkezelés mozdulatokat. Például egy index kései/korai kitétele veszélyesen megzavarhatja a teljes forgalmi környezetet. Hogy tudunk-e figyelni egymásra? A tekintetből gesztusból tudunk-e következtetni a vezető szándékára?
Nemrég történt, hogy a társaságban egy évtizedes gyakorlattal rendelkező kamionsofőr kijelentette, hogy ő nagy gázzal közlekedik, mert így őt észreveszik, mindenki húzódjon le. Neki így biztonságos. És ezt mondja kollégái előtt, akik fel sem háborodnak ezen.
Szerintem visszatérő gond a nagy járművek speciális vezetéstechnikai ismereteinek hiányossága. Visszaléptünk, régen a Volánnál rendszeresen voltak ilyen ismeretfelújító oktatások, továbbképzések a gyakorlatban és elméletben egyaránt, - ma ez sok helyen csak papíron dokumentált. Vannak ugyan néhány helyen kampányszerű csúszós tréning gyakorlatok, de ezek alapos begyakorlása általában megfizethetetlen, megmaradtak néhány szűk elit csoport szórakozásaként.
Az alkalmasság kérdése. Azt tapaszatalom, a nagy járművekre újonnan jelentkezők jó része nem alkalmas arra a kategóriára, amire jött, hiába van neki friss pályaalkalmassági bejegyzése. Egyes jelölteknek még alapműveleti problémáik is vannak, az is előfordul, hogy számolni sem tudnak. A teszt-feladatok begyakorlásával valahogy átmegy a vizsgákon, de nem érti magát a problémát, ezért azt kezelni sem tudja. Az alkalmassági vizsga ma nem tudja teljesen kiszűrni azokat, akik alapvető hiányosságokkal jönnek.
Az a csoda, hogy csak ennyi baleset történik az utakon.
Garamszegi József